Elment a mesékkel − Csukás István halálára

„Az idő fordul…meséktől félő/riadt gyerek, ó, hol vagyok már?/Más kútnak lesem meg sötétlő/mélyét, más mesék félelme vár” – Csukás István A kút című versének utolsó szakasza ez. A legtöbben talán Süsü alkotója, Pom Pom megálmodója vagy a Nagy Ho-ho-ho horgász szülőatyjaként emlékeznek a költőre, aki azonban gyönyörű lírája tanúságaként több mint tíz verseskötetet jelentett meg – benne sajátosan szép szerelmi versek sokaságával.

Csukás István Kisújszálláson született 1936. április 2-án. Anyját kun, apját jász származásúként emlegette. Édesapja kovácsmesterként dolgozott Kisújszálláson, nagy álmokkal, tervekkel: előbb megvásárolta az egész udvart műhelynek, majd traktort, cséplőgépet szerzett. Gyermekéveit ebben a szegény, de boldog világban töltötte a költő.

A háború után egy zenetanár bíztatására és anyja ösztönzésére jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába. Hegedűművésznek készült. Menekülés volt számára mindez a műhelyétől megfosztott, szegénységbe taszított családi mindennapokból. Fiatal diákéveinek második boldog korszaka volt az intézet, tanult, olvasott, s naphosszat gyakorolt a kastélyban vagy a hatalmas parkban. Társaival kamarazenéltek, előadásokon szerepeltek, becsvággyal készült a hegedűművészi pályára. Nyaranta apja mellett, építkezéseken dolgozott, téglát hordott, esténként kétségbeesve ápolta tönkrement ujjait. Kamaszosan lázadt fel apja, majd az intézet és a zenélés ellen is. Érettségi után előbb a jogi egyetemre jelentkezett, majd átment a bölcsészkarra, három évet töltött egyetemi diákként, tanulmányait nem fejezte be.

Elmondani adj erőt! címmel jelent meg első verseskötete 1962-ben a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt, a Fiatal Művészek Klubjának vezetője volt, majd a Művészeti Alapnál, a Munkaügyi Minisztériumban, a Néphadsereg című lapnál dolgozott. 1968-tól három évig a Magyar Televízió munkatársa volt, majd 1978-tól 1985-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője. 1989-től 1991-ig szerkesztőbizottsági tagként tevékenykedett az Új Idő című lapnál, és részt vállalt gyermeklapok szerkesztésében is. Alapító szerkesztője volt – Kormos Istvánnal – a Kincskeresőnek, egy ideig a Kölyökmagazin szerkesztőbizottságának elnöke, majd a Piros Pont főszerkesztője lett, e rövid időszakok között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.

Feleségével, Porga Máriával 1975-ben kötöttek
házasságot.

Korai költészetében – fogalmaz a DIA életrajza – a
nagyvárosba került fiatal értelmiségi önmagára és otthonára találásáról számolt
be, fájdalmas nosztalgiával az eltűnt gyermekkor és az eltűnőben lévő ifjúság
iránt. Későbbi verseinek meghatározó vonása a himnikus életszeretet; ép
érzékkel, egészséges ösztönökkel veszi birtokba a test és a szellem köznapi
értékeit, boldogságát. Ennek az életszeretetnek más hangolású dalai az
elmúlással viaskodó versek, a halál figyelmeztetéseire adott költői válaszok.
Korábbi verseinek erős zeneiségét érdesebb dallam váltotta fel, s az áhítatot
ironikusabb, fölényesebb költői személetmód.

A hatvanas évek közepén Kormos István biztatására fordult a gyerekirodalom felé, s ettől kezdve verseskötetei mellett sorra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Ágacska című színdarabját rendre műsorra tűzik a színházak. 1975-ben a Keménykalap és krumpliorr című regényéből készült játékfilm elnyerte a Nagydíjat és az Év Legjobb Gyerekfilmjének járó elismerést a X. televíziós fesztiválon.

Csukás István munkásságát József Attila-díjjal, Kossuth-díjjal, Prima Primissima-díjjal ismerték el, a Nemzet Művésze volt. Már életében színházat neveztek el róla, a balatonszárszói gyerekszínház Csukás Színház néven működik.

A nagy mesemondó február 24-én reggel, életének nyolcvanötödik évében hunyt el.

Az életrajz forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum DIA

Kiemelt fotó: Végh László/Magyar Hang