A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Poket összművészeti esemény szervezői nem túloztak, amikor adventi naptárként ajánlották figyelmünkbe a december 15-i programsorozatot, hiszen minden teremben színes programokkal, meglepetésekkel, irodalommal, zenével, játékokkal, de még kulturális ajándékokkal is várták az érdeklődőket.
A programkínálat összeállításakor egyszerre figyeltek kicsikre és nagyokra, hogy mindenki megtalálja azt a menüt, amivel nemcsak ráhangolódhat a közelgő ünnepkörre, de megtapasztalhatja a magyar kultúra sokszínűségét, a művészetek közötti átjárhatóságot.
A déli órákban a gyerekeké és Szalóki Ágié volt a főszerep. A háromszoros Fonogram- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész néhány éve készít a 0–3 éves korosztály számára is zenés műsorokat, s amint azt a művésznő is ígérte: nem hagyományos, babáknak szóló zenés foglalkozás, hanem egy negyvenperces koncert, komplex zenei élmény részesei lehettünk.
– Szabályok nincsenek. Mondókázzatok, énekeljetek velünk, ringassátok a gyerekeiteket. Legyetek jelen, mert a gyerekeitek tükrözik a jelenléteteket – így ők is megtanulhatják, hogyan lehetnek jelen zenehallgatás, játék és mondókázás közben – mondta Szalóki Ági a koncert elején a szülőknek. Ezután már nem volt egyéb hátra, mint megélni a közös pillanatokat, jelen lenni gyerekként és szülőként egyaránt.
– Hiszünk abban, hogy az irodalom összeköt – szóval mutassuk meg, mennyire! – szólítottak fel bennünket a Poket-kvíz vezetői. A Kárpát-medencei irodalmi alkotók, művek, az irodalmi hősök bemutatása most a résztvevők kezében volt: a kérdések, s ilyen formában a válaszok is a hozzánk közel álló, jelentős alkotók, művek, könyvek és események együttesét rajzolták ki. Asztalos Emese, Horváth Panna és Juhász Anna vezetésével a résztvevők megismerhették és a Poket Zsebkönyvek kvízkötet kérdései által felfedezhették a Kárpát-medencei irodalmi élet addig talán kevésbé ismert zegzugát.
A szórakoztató programok mellett beléphettünk olyan mélységekkel övezett termekbe is, ahol az elcsendesedés és a megismerés módozatait tapasztalhattuk meg. Vecsei H. Miklós Mondjad, Atikám! című József Attila-estje többek között azt is igazolta, hogy a költő szinte az egész emberiséget hordozta a hátán. „Nem kell ismerni József Attilát” ahhoz, hogy megértsük, miről van itt szó, mondta korábban a Junior Prima-díjas színész.
A költő szívében annyi fájdalom fért el, amennyi szeretet – s ennek a két érzésnek az összefonódásából született meg mindaz, amit a monodrámában is láthattunk. Az előadás pedig méltón igazolta a színész szavait, mely szerint mindannyiunkban van egy kis József Attila.
Hasonló mély érzelmeket jártak körül a Sanctumon Juhász Anna és vendégei, Grecsó Krisztián író, Hrutka Róbert zenész, zeneszerző, illetve Henri Gonzo énekes. A sanctum jelentéséhez kapcsolódva mindhárom művész alkotószobáját, személyes történeteit megismerhettük.
Henri Gonzo számára a legmeghatározóbb hely és inspiráció az a környezet, amelyben a mindennapjait éli. – Ezen belül is van egy sarok, ahol van egy zongora, rajta pedig könyvek és mindenféle dolgok egyvelege halmozódik fel. De hasonló a hűtőszekrényem is, amelyre tíz-tizenöt év hűtőmágnes-gyűjteményét sorakoztattam – ezzel is képviselve önmagamat és a saját utamat – mondta az énekes.
Grecsó Krisztián rengeteg helyen élt országszerte, illetve a fővárosban is több lakhelye volt. A sok váltás egyrészt annak is köszönhető, mert egész életében szerette volna kialakítani a saját szent terét, otthonát, amit nem mástól, nem valamilyen örökségként kapott. Az otthonhoz kötődő viszonyát a kislánya megszületése formálta át, akinek ezt a bizonyos szent teret a gyerekkor építette és alkotta meg – ezt pedig már nem lehet csakúgy lecserélni – hangsúlyozta az író. Hrutka Róbert szerint pedig a változás a legfontosabb, hiszen „akkor tud hiteles lenni ez a szent hely, ha fel tudom vállalni önmagamat, és tovább tudok lépni”.
Az adventi rendezvény különleges hangulatát a változatos és interaktív programok tették felejthetetlenné. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a hagyományőrző programokat, mint például a régi nyomdagéppel történő könyvjelzőkészítést és a nosztalgikus hangulatú „szalonczukkedli és riccselőgép” workshopot.
Különösen népszerűnek bizonyult a Romani Design háromórás alkotóműhelye, valamint az Iparkodjunk kiállításhoz kapcsolódó élő múzeumi program, ahol beöltözött színészek keltették életre a múlt egy-egy szeletét. A kulturális élményt tovább gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum Top 10 utazó kiállítása, de a Petőfi Ügynökség Radnóti kiállítása, illetve az OSZK által biztosított óriáskirakó is. A kreatív látogatók a szitanyomat-készítés rejtelmeibe is betekinthettek.
A Magyar Kultúra Magazin standjánál olyan nívós kulturális kiadvánnyal találkozhattunk, amely egy-egy központi téma köré szerveződve, széles spektrumban foglalkozik a magyar kultúra és művészet különböző területeivel, s ugyanitt az Apa olvas című gyerekverseket és meséket tartalmazó kötettel is megismerkedhettek az érdeklődők.
Az esemény sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a résztvevők lelkes visszajelzései és a műhelyfoglalkozásokon való aktív részvétel, amely minden korosztálynak emlékezetessé tette ezt az adventi programsorozatot.
A nap folyamán Kutyagoló címszóval állt színpadra két ismert alkotó: Háy János író, költő és Kollár-Klemencz László zenész és író közösen gondolkodott sorsokról, otthonról, szerelemről, teremtésről és pusztításról, életről és halálról. Ezeket a kulcsfogalmakat a két író a legújabb, nemrég megjelent, az Anyám tenyere és a 40 év – összes versek című műveken keresztül járta körül Juhász Anna vezetésével. Az alkotók az év próbatételeire és felemelkedéseire emlékezve mérlegelték az elmúlt időszakot.
Háy János ugyan új és újabb nyelvbe ültetve, de mindig ugyanarra reflektál: arra, milyenek is vagyunk mi, emberek. – Húszévesen másképp látja az ember a világot, mint hatvanévesen. Nem jobban, nem rosszabbul, hanem másképp. A küzdelmi terepünk pedig az idő. Ez az idő határozza meg, hogyan nézünk rá az életünkre – fogalmazott az író, utalva a 40 év – összes versek könyv születésének folyamataira is.
A Kistehén zenekar egykori énekese, Kollár-Klemencz László az Anyám tenyere című könyvének megírása közben pedig rálépett arra az útra, amikor már a lehetőségek szűkítése lett a mérvadó szempont. „Ez az a sík, ami belevitt engem a természet-, állat- és ember-, a természeten keresztül pedig az istenkeresésbe.”
Késő délután már a zenés programok voltak túlsúlyban – a Csoóri-szalon idei évadának összes fellépője tiszteletét tette az előadáson, mely Vecsei H. Miklós és a Nomád Nemzedék közös projektjeként került megrendezésre. A Csoóri-verseket és gondolatokat a teljesség igénye nélkül – a magyar zenei és színházi élet népszerű szerzői, előadói – Hegedűs Bori és Tempfli Erik, a Lázár tesók, Kovács Adrián és Wunderlich József átdolgozásában hallhattuk.
A Poket Kiadó gondozásában két Radnóti Miklóshoz kapcsolódó kötet jelent meg – a Bori notesz – A bori munkaszolgálat versei és dokumentumai, valamint a „mindig rohantam az uccán" – Radnóti Miklós Budapestje –, melyeket egy zenés irodalmi esten ismerhettek meg az érdeklődők.Az első kötetet Vecsei H. Miklós és a QJÚB, a másodikat Szabó Kimmel Tamás ajánlásával helyezték el az automatákban. Az eseményen Juhász Anna irodalmár beszélgetett Asztalos Emese irodalomtörténésszel, a Poket főszerkesztőjével és Péterfy Bori színművésszel, aki a Radnóti-séta egyik közreműködője volt. A párizsi hangulatot Csemer Boglárka Boggie és Antal Gábor teremtette meg, aki Radnóti verseihez kapcsolódó dalokat adott elő.
De miképpen tud visszaköszönni Párizs Radnóti Miklós naplóiban, feljegyzéseiben? S hogyan mutatkozik meg a saját kapcsolódásunk a költőhöz és feleségéhez, Gyarmati Fannihoz? – Egy ember története soha nem csak egy ember története, hanem az utcáké, házaké, városé, tereké – mondta Juhász Anna, s ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódott Asztalos Emese is, aki a két kötet megszületése mellett Radnóti költőiségéről és nagyságáról is mesélt. Radnóti nagyon tudatos, tanult költő volt, egy-egy versnek több kézirata is van, ennek alapján pedig a versek fejlődéstörténetét is követni lehet. – Aki holokausztirodalommal foglalkozik, az tudja, hogy nem igazán ismerünk Európa-szerte más olyan költőt, aki a haláltáborban írt verseket – emelte ki a Poket főszerkesztője, beékelve azt is, hogy Radnóti a Bortól Északnyugat-Magyarország felé tartó haláltusáján korrektúrajelekkel látta el a Levél a hitveshez című versét, ezzel is igazolva bámulatos lélekjelenlétét.
„Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s szakállam mint a hó.
Sétáltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.”
(Radnóti Miklós: Páris)
A nyolcvan évvel ezelőtt elhunyt magyar, de talán mondhatjuk, hogy a világirodalom egyik legnagyobb költőjének, Radnóti Miklósnak az életműve a világháborúk árnyékában született.
„Özvegye, Gyarmati Fanni pedig 14 éves korától 102 éves koráig hűséges volt férjéhez, és közös életművükhöz. Kettejük története, leveleik és a Radnóti-versek kirajzolják előttünk, hogy mi az az alapállás, amiben ma érdemes léteznünk.” Ezekből a gondolatokból táplálkozva a QJÚB csapata a tőlük megszokott formavilággal, Palkovits Edina archív anyagokkal is vetített díszletében, közel két év kutatómunka eredményeként mutatta be és idézte fel Radnóti költészetét és életét.
– Élő- és rockzenét kedvelő, az újdonságokra nyitott, érdeklődő embereknek való az, amit mi csinálunk. A mi zenénk a hagyományos értelemben vett progresszív rock területén mozog, ami olyan rockzene, amely nem csupán a bólogatós rock and roll riffekről szól, hanem vannak benne egyéb rétegek – akár furcsa ritmikák, akár szokatlan dalszerkezetek, akár atmoszferikusabb, pszichedelikusabb, elszállós részek – mondta a Napokon zenekar zeneszerző-gitárosa, Ratkóczi Huba. Az egynapos programsorozat lezárásaképp pedig megismerkedhettünk a zenekar új lemezével, a Bible Sorriesttel.
