Ezen a nyáron Magyarország egyik legnépszerűbb bigbandje, a Budapest Jazz Orchestra is visszatér az élő koncertezéshez. Naptárukban érdekes programok sorakoznak. Több helyszínen is eljátsszák például Col Legno A Duna című darabját, amelynek ősbemutatója 2019-ben, Baján, a Duna-parton volt, szintén az ő tolmácsolásukban.
A zenekar augusztus elején részt vesz a Debreceni Jazz Napokon, amelyen megemlékeznek a februárban elhunyt kitűnő hangszerelő-harsonaművészről, Zakar Zoltánról. Megrendezik a hagyományos balatonboglári bigband- és jazztábort, továbbá Tóth Verát kísérik a Margitszigeten.
A col legno zenei műszó, jelentése: a vonó fájával. A muzsikusok a vonó fáján húzzák vagy a vonó fájával ütögetik a húrokat. Dallam is játszható ily módon, a hangeffektus különleges. Ezt a szakkifejezést választotta kilenc évvel ezelőtt művésznevéül a szerző, aki most sem akarta elárulni a civil nevét. De azt elmesélte, miként pattant elő az ötlet, hogy alkotóként a Col Legno nevet használja.
„Érdeklődő ember vagyok, és zeneszerető. Márpedig az ilyen karakter, bármely korból való, mindenféle stílusú és műfajú muzsika iránt érdeklődik. Őszinte rajongója vagyok a Budapesti Fesztiválzenekarnak, különösen a Midnight Music-koncerteknek, mert azokon be lehet ülni a zenészek közé. Az egyik ilyen műsorukban Rachmaninov II., e-moll szimfóniáját játszották, az orosz komponista szintén a kedvencem. Pont egy cselló és a második hegedűszólam közé kerültem. Akkoriban jegyzeteltem a hangversenyeken; gyakran azt hitték rólam, hogy szigorú zenekritikus vagyok. Aznap este teljesen elvarázsoltan csak annyit írtam a papíromra: col legno, és azt gondoltam, ez épp jó lesz zeneszerzői névnek.”
Napjainkban a Duna vízállása a három métert sem éri el Budapestnél, 2013-ban azonban történelmi nagyságú árvíz zúdult rá, néhány centi híján kilencméteres víztömeg vette körül például a Margitszigetet.
„Beálltam az önkéntesek közé, töltöttem a homokzsákokat. A félelmetes látvány elborzasztott, de el is gondolkoztatott. Lám, a Duna »békeidőben« milyen pompás élőhelye fáknak, virágoknak, madaraknak, más élőlényeknek, akkor pedig a haragos arcát mutatta, és rengeteg kárt okozott. Ez a drámai kép megihletett. Először szimfonikus költeményre gondoltam, aztán jazzbalettet terveztem, végül pedig bigbandre írtam meg A Dunát.”
Először alkotott 17 tagú, felerészben rézfúvósokból álló, tradicionális jazzformációra darabot. A mű hamarosan cédén is hozzáférhető lesz, a felvétel a hónap végén készül el.
„A zenében nekem csak kezdettségem van, végzettségem nincs – mondja önironikusan. – A szakkönyvek azt tanácsolják, hogy érdemes lépésről lépésre haladni: előbb kisebb apparátusú darabokat komponálni, és később fokozatosan »meghódítani« a nagyobb formákat. Én vonósnégyessel kezdtem, a Bartók Konzervatóriumban azzal a munkámmal vizsgázott egy diákkvartett. Aztán a cégünk létrejöttének évfordulójára írtam szimfonikus költeményt, ami végül az anyagi szűkösség miatt redukált változatban, az Anima Musicae hat vonósával hangzott el az ünnepi esten. Az Életem szerelmei táncprodukció, amely rólam szól, s magam írtam hozzá a zenét. A Kinestion Dance 11 női táncosa mutatta be 2016-ban, a Magyar Táncművészeti Főiskolán.”
Col Legno első operáját, Az egyetlen hajléktalant 2015-ben, Csepelen mutatták be. A Duna Szimfonikus Zenekar játszotta Somos Csaba vezényletével. A műfajok sorát ezzel nagyjából végigjárta. Eredetileg focistának készült, de közben azért járt hegedűórákra is. Végül mérnök és közgazdász lett.
„A Duna sikeres előadásain túl jelenleg három dolog foglalkoztat. Az egyik a falumhoz kötődik. Mihálygergéről származom, amely Salgótarján közelében fekszik; az ipolytarnóci ősleletek sincsenek messze onnét. Ott, ahogy az efféle falusi környezetben gyakran, különösen pedig azon a palóc vidéken, sajátos tájnyelven beszélnek, amit egy nem oda való ember aligha ért. Most ezen a nyelven, a községben és a környéken történtekről írok operát. A szövegét majd feliratozni kell, ahogy egy olasz vagy német nyelvű előadás esetében.
A másik témám a 1990-es marosvásárhelyi úgynevezett fekete márciushoz kötődik. Csak 12 éves voltam, amikor az események zajlottak. Engem mindig nagyon érdekelt a történelem.
A harmadik tervemmel Barta Dóra koreográfust, a Badora Társulat vezetőjét kerestem meg. Szeszcimborák volt a mű munkacíme, amelyet Dóra javaslatára Folyékony halálra módosítottunk. Az előadására a Duna Szimfonikus Zenekart kérem majd fel, valószínűleg kamaraszimfonikus felállásban.”
A képeken a Budapest Jazz Orchestra/Col Legno: A Duna premierje, Bajai Vízi Színpad, 2019 június. Fotó: Kelemen Áron
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
