Erdély ízeit kínálták Szentendrén a Taste of Transylvania gasztrofesztiválon
Erdély öt nagy nemzetisége mutatta be konyhája legjavát a Szentendrei Szabadtéri Múzeum Erdély tájegységében az elmúlt hétvégén. A magyar hagyományok által őrzött ínyencségek mellett a román, zsidó, szász és örmény gasztrokultúra egymás mellett párolgó kincseit is megkóstolhatták a látogatók. A háromnapos fesztiválon a legjobb konyhák napi kínálata mellett sztárséfek is bemutatták, hogyan ötvözik az évszázadok óta használt hagyományos recepteket, nemzedékről nemzedékre szálló főzési praktikákat jelenünk legfrissebb gasztronómiai trendjeivel.
A Taste of Transylvania fesztivál már korábban is létezett, ám eddig Erdélyben, a borospataki skanzenben kényeztették a közönséget. A szentendrei esemény egyúttal azt is jelenti számukra, hogy az ízes forgatag immár nemzetközivé vált. Idén első alkalommal lépték át együtt az országhatárt, és mutatták be Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdélynek szentelt területén, mire érdemes fenni a fogunkat, ha önhibájukon kívül román személyi igazolvánnyal is rendelkező testvéreinkhez látogatunk.
Örömfőzde-viadalok
A rendezvény egyik látványos programeleme Szentendrén is az Örömfőzde volt. Óriási viadalok zajlottak a közönség előtt. Hétpróbás erdélyi főzőasszonyok és Michelin-csillagos séfek készítették el azonos alapanyagokból az ételt, amit szívesen kínálnak vendégeiknek. Pénteken még zenészek is beleszóltak a viadalba, mivel a 4S Street zenekar kedvenceit kellett elkészíteni, szombaton pedig valódi profik mérték össze tudásukat. A sok generáción át örökített, szinte a vérükben hordozott tudással brillírozó konyhai mágusok csapatában a messze földön híres máréfalvi lepények tudója, Róza mama – teljes nevén Ilonka Rozália – vette fel a főzőkanalat lánya és unokája társaságában. Zákány Dániel (Grillakadémia), Thür Ádám (Ikon) és Pásztori István (PI konyha) pedig a trendkövető vájtínyűek ízlése szerint varázsolt csodákat a nemes és főleg ízes viadalban. Szombaton és vasárnap is volt konyhacsata. Többek között Jánossy Alíz vezette harcba az erdélyi asszonyokat, olyan nagykutyák ellen, mint a NOUA és a Bistro de L’Arte chefjei, vagy éppen Hack Barnabás, a Costes csillaga és Mizsei János, a MÁK Restaurant sztárja ellenében. Gál Tímea pedig a Zsigmond Malom és Fogadó hagyományos vendégváró tudásában bízva vette fel a kesztyűt a Páva, a budapesti Hilda és a Rutin éttermek konyhafőnökeivel szemben.
Erdélyi időutazás
A vendégek egy Ceauşescu idejére emlékeztető beton határátkelőn és egy romos Dacia mellett közelíthetik meg a Szentendrére varázsolt erdélyi tájegységet, melynek szívében egy múlt század eleji fiktív kisvárosban találja magát a látogató. Ezeket az épületeket, mint például Hirsch Mór könyvnyomdáját vagy a Dávid Antal örmény rövidáru-kereskedő üzletét és lakását rejtő palotát meg a többi remekbe szabott emeletes házat természetesen nem hozták ide Erdélyből, ahogy egyébként a boronaházakat szokták. A sok tájegység városából idevarázsolt épületek rekonstruálását alapos levéltári és helytörténeti kutatások és mérnöki előkészítés után végezték el. Annyira autentikusak ezek a házak, hogy még az építőanyagok rétegrendjére is ügyeltek. Van olyan rekonstruált épületük is, melyet később az eredeti helyén is felújítottak, és a munkálatok előtt Szentendrére jöttek tanácsért és tervrajzokért. Itt tudják a legpontosabban, hogyan is nézett ki valójában az a ház, amely mostanáig egy erdélyi városban omladozott.
Minket az örmény házban kalauzolt végig a ház kurátora. Szegedy-Kloska Tamás történészvégzettségű szakember, aki rengeteg időt töltött el az épület eredeti helyszínén, hogy töviről hegyire megismerje az erdélyi örménység fakuló, de még mindig izgalmas hagyományait. Az emeleten berendezett lakás a legapróbb részletekig hitelesen tükrözi az 1910-es évek Kézdivásárhelyének módos polgári hagyományait. Még a régi fényképen látható tapéták gyártóját is kinyomozták, hogy tényleg időutazás jellegű élményben részesítsék a látogatókat.
Az is kiderül például ebben a lakásban, hogy az örmények nem tesznek padlizsánt a zakuszkába, viszont ma is készítik a hurut – leírva churut – néven ismert furcsa tejalapú fűszerüket, amely nélkül nincs örmény fülleves, azaz ángádzsábur.
Az átellenes palotában pedig nagyszerű kávéház működik, ahol a fesztivál ideje alatt a Gerbeaud és a Jaiden remekeit kóstolhatták a vándorok.
De mindezek előtt és a határátkelés után egy különleges filmmel alapozhatják meg élményeiket a látogatók. Egy animált fotókból és régi felvételekből szerkesztett, négy falra vetített mozit, ami igen látványosan és szerethetően szubjektívan mutatja be, mit szeretnek Erdélyben a film készítői, Bertha Lívia, Ugron Zsolna és dr. Csorba László.
Káposztás báránypacal és társai
Ezek után már a gasztroforgatag közepében találhatták magukat mindazok a szerencsések és bátrak, akik nem hagyták elriasztani magukat a kellemetlen időjárás által az elmúlt három napban. A jókora, de mégis belátható területen pavilonok hosszú sora csábította a hasuk és a válogatott ízek kedvelőit. Én ottjártamkor a Páva kínálatából a káposztás báránypacal és az ecetes pityókasalátával kísért bárányflekken által hagytam magam elcsábítani. Parádés volt mindkettő, de ez a többi általam megkóstolt fogásra is igaz. A Wild Chef kínálatából a cikakáposztával körített erdei gombás szarvaspörköltnek nem tudtam ellenállni. A Boglar Champ fedőnevű egységben pedig csípős túróval töltött szuvidált csiperkegombát és egy igen bonyolult nevű, ám annál finomabb rántott laskagomba-költeményt kóstoltam, melyben még szarvasgomba is bujkált. A pálinkákat ezúttal kihagytam, de érzésem szerint az egyre szomorúbban szemerkélő pénteki esőben is kitartó vendégek között sokak reszketését enyhítették a finom párlatok.
A gyomor örömei mellett kulturális események sokasága kísérte a hosszú hétvégén oda látogatókat. A pontos programokat utólag talán már nem fontos felsorolni, de az esemény színvonalát jól jelzi, hogy írók beszélgettek sztárséfekkel, külön sátruk volt a székely gazdaszervezeteknek, ahol szakmai kérdések mellett kiváló őstermelők, hentesek és gyógynövényesek tudásával és termékeivel is meg lehetett ismerkedni.
Voltak mesemondók, zenészek és színészek is, kóstolhattak a kíváncsiak helyben sült pityókás kenyeret és bejglit. Az erdélyi töltött káposzta és a kürtőskalács autentikus elkészítését pedig a legjobb mesterek mutatták meg.
Akinek idén nem sikerült eljutnia a Taste of Transylvania gasztrofesztiválra, annak egy kicsit várnia kell, de Cseri Miklós, a skanzen főigazgatója megígérte, hogy az első alkalom egy hosszú közreműködés nyitánya lesz, így legkésőbb jövőre újra várják Erdély ízei a Skanzen látogatóit.
