„Elképesztő privilégium, hogy az ember folyamatosan fejleszteni tudja a tudását” – mondja Újvári Milán, egyike annak a tíz fiatalnak, akik idén Fülöp Viktor-ösztöndíjat kaptak. A 34 éves táncművész két évet töltött a Cirque de Soleil társulatában, körbeturnézta velük a világot, majd a szabadúszó létet választotta. Főként a Duda Éva Társulat munkáiban láthattuk, néhány éve pedig táncpedagógusként is dolgozik. Eközben pedig állandóan képezi magát.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Miért választotta pont ezt a szakmát?

Gyerekként nem szerettem a táncot, jobban érdekelt a sport. Később, a gimnáziumi éveim közepén Kustán Péter és Kustán Éva balettmesterek hatására döntöttem úgy, hogy ezt a pályát választom. Megérintett a próbák és előadások légköre. Úgy éreztem, minden nehézségével együtt ez tesz boldoggá.

Kik a példaképei, mi inspirálja a munkája során?

Példaképem nincs, de sok olyan ember van, akinek a munkái, életútja vagy személyisége nagy hatást gyakorol rám, például Pavel Tsatsouline, Ricky Gervais, Marc Ribot. Rengeteg dolog inspirál, jelenleg az erőedzés és az orosz kettlebell (harangsúly) technikájának elsajátításán dolgozom, instruktori vizsgát is teszek belőle. A mozgásban az a legjobb, hogy fokozott figyelmet tanít és követel a testem fizikai és lelki működésével kapcsolatban. Ha nem táncos, akkor zenész vagy építész lennék, ezek a szakmák is vonzanak.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Meg a tanítás. Mióta is foglalkozik diákokkal?

Öt éve a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium táncművészeti tagozatán kortárs táncot tanítok három osztálynak. A most elnyert Fülöp Viktor-ösztöndíj arra sarkall, hogy újragondoljam a pedagógiai munkám. Emellett jelentkeztem a Táncművészeti Egyetem MA modern táncpedagógus szakára. Szeretek tanítani, és amúgy is több lábon kell állni a mai világban. Sok pályázatot írtam az elmúlt időben, mert fejleszteni szeretném a tudásom. Ez a díj az önreflexió lehetőségét adja a munkámra. Rég nem koreografáltam, most erre is készülök.

Akkor tanít és alkot is egyszerre, ha jól értem.

Előadok, tanítok, de rég nem alkottam, és hiányzik. Az alkotás a lételemem, a tanításban is inkább a kreativitás motivál. Az ösztöndíjat pedagógiai célra fordítom ugyan, de az összefügg az alkotással. A kettő hatással van egymásra. Úgy indultam neki 2012-ben a pedagógusi pályának, hogy azt tanítom, amit tapasztaltam, és együtt tanulok a tanítványaimmal. Egy pedagógus számára is fontos, hogy folyamatosan képezze magát. Frissülni kell. Először minden újdonságot magamon tesztelek, tehát elkezdek új mozdulatokat, technikákat, szemléleteket magamra alkalmazni, később ezeket tanítom nekik. Mindez az alkotásaimban és előadásomban is meg fog látszani.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Mire céloz? Mit fog alkotni, előadni?

Vannak még függőben lévő pályázataim. Mindenképp szólót fogok készíteni. De most az a fontos, hogy az ösztöndíjnak köszönhetően a nyáron hat héten át szabad műhelymunka keretében képezzem magam tovább. A kortárs fizikális táncot szeretném ötvözni a capoeirával, a divattáncokkal, a break-kel, a cirkusz világával.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Ugyanakkor nagyon érdekel a mozgás szövetszerű használata, nem klasszikus esztétikai értelemben. Nem mozdulatsorok, hanem belső motiváció alapján lehet új mozgásszöveteket találni, amiben az emberi test, az emberi mozgás kissé átalakul, és új minőséget ölt.

Hát pihenni nemigen fog, ahogy így elhallgatom.

Szeretek dolgozni, olyan melós gyerek vagyok. Elképesztő privilégium, hogy az ember folyamatosan fejleszteni tudja a tudását. A tánc mellett az a tervem, hogy megtanulok főzni.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Főzni? Tanfolyamra készül? Ez azért egy férfi táncművész esetében nem szokványos.

Csak úgy magamnak, otthon szeretném kipróbálni, egyszerűbb receptekkel. Régóta tervezem. Az utóbbi fél évben kétszer voltam Rómában, és még jobban megszerettem az olasz konyhát. Meg akarom lepni a barátnőmet egy finom vacsorával.

Tényleg szereti a kihívásokat, nemcsak a balett-teremben, hanem a konyhában is. No és hol találkozhatnak Önnel a nézők?

Duda Éva Virtus című előadását visszük a Művészetek Völgyébe július közepén, augusztusban pedig a Sziget Fesztiválra. A Wagner-napok keretében táncoltam egy kiemeltebb szerepet a Ring-tetralógiában és tanítottam a Nemzeti Táncszínház Táncfúzió elnevezésű kurzusán.Van egy óravázlatom, a „Physical Flow”: játékos drámapedagógiai gyakorlatokon keresztül foglalkozom komplex mozdulatokkal. Nem izolált, klasszikusabb formákkal, hanem olyan mozgásfolyamatokkal, amelyekben a teljes test összefüggően játszik szerepet. Játékok partnerekkel, repertoár-kombinációk, meg egy kis improvizáció, ezt a hármat kötöm össze.Ez az óravázlat is változni fog most az önképzésem révén. Más, komplexebb, mélyebb gondolatisággal szeretném az óráimat a jövőben kialakítani.

Fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor

Új utakra is vágyom: kicsit elkalandoznék a közoktatásból, és társulatokban is tanítanék, tartanék tréninget, hogy más befogadói szemlélettel is találkozzam. A szakgimnáziumban, ahol most oktatom a táncot, a diákok még az útkeresés fázisánál tartanak.
A tanítás gyönyörűsége, hogy mély hatást gyakorolhatunk a diákokra, és elvethetjük bennük a tánc szeretetének magját. Ez komoly felelősség. Ugyanakkor megvan az a nehézsége, hogy elképesztően bizonytalan ez a korosztály. Sokan nem a táncot választják végül. Ezért keresem pedagógusként én is a különböző utakat, a fejlődési lehetőségeket.