A hepatitisz világnapja

2004-től rendezik meg szerte a világon a hepatitisz világnapját. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a vírusok okozta krónikus májgyulladásra, a betegség kialakulásának okaira és a korai felismerés jelentőségére.
A krónikus hepatitisz B vagy C fertőzés ma már mintegy félmilliárd embert érint a világon. A hepatitisz vírusfertőzés tüneteit általában nehéz felismerni. Enyhe sárgaság, fáradékonyság, gyengeség, bőrviszketés, esetleg a máj megnagyobbodása utalhat májbetegségre. A WHO sokáig alvó oroszlánnak hívta a betegséget, mivel a hepatitis C-vírusfertőzés okozta krónikus májgyulladásban szenvedők többsége nem is sejti, hogy hordozza a vírust. A világon jelenleg 200 millióra tehető a krónikus hepatitis C vírus által fertőzöttek száma. A betegség sokszor tünetmentes, kezelés nélkül lassan, évtizedek alatt súlyosbodik. Mivel a vírus a véráramba kerülve okozhat fertőzést, jelentős kockázati tényező az intravénás droghasználat, a tetoválás, a piercing, és azok a vérátömlesztések, amelyek 1992 előtt történtek. Mivel a betegséget már egy rutin laboratóriumi vizsgálat is kimutathatja, bármely ismeretlen eredetű tünet észlelésekor érdemes a háziorvoshoz fordulni.
Magyarországon a vezető halálozási okok között említik a krónikus májbetegséget, évente ugyanis 6–8000 ember hal meg májzsugorban, amely döntően a hepatitiszfertőzések, valamint az alkoholos májkárosodás következménye.

Szent Pantaleon

Pantaleon kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike. Olajfához kötözve fejezték le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej folyt. Az olajfa gyümölcseivel beborította holttestét.
Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin feltűnik, Köln városában pedig a X. században bencés apátság választotta védőszentjéül.
Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh Albin véleménye szerint országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII. században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii), amely a mai Dunapentele közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli Sárpentele falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a Petelei családnévben él.
Pantaleon táblaképével találkozunk Bártfa (1500), Kisszeben (Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain a Tizennégy Segítőszent társaságában. Biztos, hogy ez a kultusz nem egyenes folytatása Pantaleon Arpád-kori tiszteletének, Itt már újabb jámborsági áramlattal van dolgunk: Pantaleon közbenjárását fejfájás, szoptatási fájdalmak és jószágvész esetén tartották foganatosnak.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)