Emigdius Ascalum (Ascoli?) püspöke, aki 300 körül élt. A város lakói ősidőktől kezdve patrónusuknak tisztelték. 1703-ban földrengések pusztítottak Itáliában, Ascalumot azonban elkerülték. A lakosság ugyanis három hónapon át böjtölt, imádkozott, vezekelt, hogy az Úr Emigdius érdemeiért vegye oltalmába. Ennek híre menvén, hazánkban is segítségül hívták, így a komáromi földrengés (1763) idejében, de máskor is.
Egy barokk fametszeten díszmagyarba öltözött térdelő alakok könyörögnek hozzá:

Dicsőséges Szent Emid, imádkozzál érettünk.
Föld romlásbor el-ne hadgy, szóllj Istennél mellettünk.

A S. Congregatio Rituum a gyakori földrengések távoltartása céljából a rozsnyai egyházmegye részére október 15. napjára engedélyezte Emigdius kultuszát és zsolozsmáját (1835). A szent tiszteletének paraszti utókoráról nincs tudomásunk.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Az ENSZ Közgyűlése 1994-ben határozott úgy, hogy augusztus 9-ét A VILÁG BENNSZÜLÖTTEINEK NEMZETKÖZI NAPJÁnak nyilvánítja. 1990-ben a Közgyűlés bejelentette, hogy 1993 a világ bennszülötteinek nemzetközi éve. 1994. december 10-ével kezdetét vette a világ bennszülötteinek évtizede, melynek az volt a célja, hogy segítse a nemzetközi összefogást azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyekkel a bennszülötteknek kell szembesülniük az emberi jogok, a környezet, az egészségügy és a nevelés területén.

VÍGH GYULA, (Mindszent, 1889. augusztus 9. – Budapest, 1958. szeptember 25.): geológus, paleontológus, számos magyar város vízellátásának vízföldtani feltérképezője. A budapesti tudományegyetemen 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett földtanból és őslénytanból, és ugyanakkor kinevezték az egyetemre tanársegédnek. 1914-ben a Földtani Intézethez került, és itt munkálkodott 1952-ig időközben igazgató-helyettes volt, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főgeológusának nevezték ki. Innen ment nyugdíjba 1957-ben. 1936-ban a debreceni tudományegyetemen magántanári képesítést nyert. Élete fő feladatául a mezozoos képződmények kutatását választotta, főleg a Dunántúli-középhegység jura- és triászkori képződményeinek kérdései foglalkoztatták. Jelentősek gyakorlati műszaki földtani kutatásai is; nevéhez fűződik az úrkuti mangán- és a Bagamér környéki vasérckutatás, a veszprémi, szekszárdi, pécsi vízkérdés megoldása.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Az első magyar nyelvű, találmányokkal foglalkozó könyv szerzőjét, Bardócz Lajost (Szászfalu, 1832. augusztus 9. – Szászfalu, 1898. szeptember 27.) 1859-ben avatták jogi doktorrá Pesten. 1863-ban a kassai jogakadémia magyar történelem és statisztika tanszékére nyert tanári kinevezést, de 1856-ban tüdőbaja miatt fel kellett adnia állását, szülőföldjére vonult vissza. Szakirodalmi tevékenységét tovább folytatta; két jelentős könyvet írt, melyekkel akadémiai pályadíjat nyert a Magyar Hölgyek Alapítványa pályázatán. A felfedezések és találmányok története, különös tekintettel a gőz és a villanyosság alkalmazására és a fényképírás kifejtésére című munkája 1865-ben jelent meg és az első magyar nyelvű könyv, amely találmányokkal és felfedezésekkel foglalkozik. Másik díjnyertes műve A mechanika alapvonalai (1874).
Közel száz ismeretterjesztő, technikatörténeti, természettudományi és mezőgazdasági tárgyú írása jelent meg a korabeli folyóiratokban: a Vasárnapi Újságban, a Falusi Gazdában, az Ország Tükrében, a Magyar Néplapban, valamint a Magyar Ember Könyvtára sorozatban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)