Szent Mónika

SZENT MÓNIKA (Tagaste, 332. – Ostia, 387.) Szent Ágoston édesanyja. Mónikát a pogány patriciushoz adták feleségül. Sokat fáradozott azon, hogy férjét is megnyerje Krisztusnak. Hallgatag türelemmel tűrte férje hűtlenségeit és dühkitöréseit, végül meghódította férjét, aki halálos ágyán megkeresztelkedett. Özvegysége éveit Mónika a tevékeny szeretetnek szentelte. Egyetlen napot sem mulasztott el szentmise nélkül. Mikor Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától és Rómába költözik, Mónika erőszakkal vele akart menni. Egészen a karthagói kikötőig követte fiát, Ágoston azonban becsapta őt és nélküle vitorlázott Róma felé. Bizonyos idő elteltével Mónika követte fiát, de akkor Ágoston már Milánóban élt és Szent Ambrus tanítványa volt. Ágoston itt keresztelkedett meg 387 nagyszombat éjszakáján. A keresztség után elhagyták Milánót, visszavonultak Cassiacumba, majd elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika még a tengerre szállás előtt megbetegedett és meghalt. Kívánsága szerint Ostiában temették el.
Az ágostonos remeték a 15. században május 5-én ünnepelték Ágoston megtérését, az előző napot, május 4-ét választották arra, hogy megemlékezzenek Mónikáról. 1969-ben az ünnepet Szent Ágoston ünnepnapja elé, augusztus 27-re helyezték át.

Lechner Ödön születésnapja – 1845

Az építészetben a magyaros-szecessziós stílus megteremtője, LECHNER ÖDÖN (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, 1914. június 10.) Budán és Berlinben végezte építészmérnöki tanulmányait, majd hosszabb itáliai tanulmányútra indult. Itt szerzett benyomásai ellensúlyozták azt a merev akadémizmust, amely az akkori építész-oktatásban uralkodó volt. Ugyanakkor Lechner szakmai indulása szerencsésen esett egybe egy egész Magyarországon, de különösen a fővárosban meginduló hatalmas arányú építkezéssel. „Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem”” – írta pályája kezdetéről Lechner Önéletrajzi vázlat-ában. E cél elérésében segítette franciaországi tanulmányútja, amelynek során régi kastélyok restaurálásával foglalkozott, és ez a munka levéltári kutatásokat, alapos stílustanulmányokat igényelt. Hazatérve Pártos Gyulával közös irodájában kezdte meg a munkát, alakította ki jellegzetes magyaros-szecessziós stílusát, amelyet különösen egyénivé tett a Zsolnay kerámiák alkalmazása. A döntő fordulatot formanyelvének megtalálásában az Iparművészeti Múzeum tervezése jelentette. Az épület 1896-ra készült el. Még sok benne a túlzás, ezért bőven kapott bírálatot is, de a keleti szellem, a magyar népművészet elemei és az európai örökség ötvöződése a továbbiakban is jellemző lesz munkáira, összetéveszthetetlenül egyénivé téve alkotásait. A színes, mázas cseréptető szintén a lechneri stílus elengedhetetlen eleme lesz.
Legfontosabb munkái: a kőbányai Szent László templom, a Földtani Intézet, a pesti Postatakarékpénztár – ez utóbbi már visszafogottabb, letisztultabb, sokan a legszebbnek tartják munkái közül. Egyik utolsó, sokak által kedvelt műve a pozsonyi Kék templom.
Jelentős Lechner szakirodalmi munkássága is, ezek közé tartozik A magyar építőstílusról és Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz című tanulmánya, valamint Önéletrajzi vázlat-a.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Terlanday Emil János születésnapja – 1866

TERLANDAY EMIL JÁNOS (Kinorány, 1866. augusztus 27. – Esztergom, 1915. április 11.): bencés tanár, termésszettudós, a barlangok és a kristályszerkezetek kutatója. Kőszegen, Sopronban, a pannonhalmi főiskolán, majd Esztergomban tanított. Munkáiban a jégbarlangok keletkezésével és a kristályok, illetve testek szerkezetével foglalkozott. Számos művet jelentett meg ezekben a témákban, magyar és német nyelven:
A sziliczei jégbarlangról(Természettudományi Közlöny 1893, 1896); A kettőstörés utánzása üveglemezekkel (Mathem. és Phys. L, 1908, 1911); Zur Frage der inneren Struktur der Kristalle (Neues Jahrbuch für Mineralogie, I., 1914); Ein Gesetz der Konstruktion der Körper und sein Zusammenhang mit dem Relativitätsprinzip (Stuttgart, 1915).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)