Szent Ágoston
Ágoston egyházatya (354 – 430), a philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere, minden idők egyik legnagyobb emberi szelleme.
Ágostont követik – legalább közvetve – azok a szerzetesrendek, amelyek az ő közösségi életeszményét fogadták el, többek között az ágostonrendiek, premontreiek, dominikánusok, trinitáriusok, magyar pálosok. Ez röviden a szemlélődés és lelkipásztorkodás, a vita contemplativa és vita activa egyeztetése. Ennek természetesen laikus-népi áttételei is vannak, amelyek nagy általánosságban, nyilván könyvünk dokumentációjából is kitűnnek.
Ágoston legendáját a Legenda Aurea és Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódexben olvassuk, ebből azonban hiányzik a kagylóval játszadozó fiúcska alakja, illetőleg szimbóluma. Így a Csodák Könyve nyomán mondjuk el azt a régi, máig sokat idézett, képeken is sokszor ábrázolt történetet, amely Isten felfoghatatlan misztériumát és a töprengő emberi elme szűkösségét példázza.
Ágoston egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észreveszi, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni.
Ágoston megértette a példázatot. „Amint házába hazaérkezett, egy könyvhöz sem nyúlt többé, mert a gyermektől többet tanult, mint a hiú és üres könyvekből.”
Bresztovszky Béla születésnapja – 1872
BRESZTOVSZKY BÉLA (Nagykároly, 1872. augusztus 28. – Budapest, 1941. június 7.): mérnök, műegyetemi tanár, a korszerű födémszerkezetekre és építőanyagokra vonatkozó anyagvizsgálati kutatások nemzetközi hírű szakértője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1894-ben, majd ösztöndíjjal a darmstadti, genfi, berlini, müncheni és párizsi műszaki főiskolánkon folytatta. 1896-tól 1899-ig műegyetemi tanársegéd volt, közben a Ganz Danubius Hajógyár hídosztályának mérnökeként dolgozott. 1916-tól a műszaki mechanikai és elméleti géptan tanszékhez kapcsolódó műszaki mechanikai laboratórium és Kísérleti Állomás vezetője és továbbfejlesztője volt. Működése alatt a laboratórium a hazai anyagvizsgálati kutatások egyik fontos központjává vált. Az 1902-03. tanévben az építőanyagokkal kapcsolatos laboratóriumi gyakorlatokat az egyetemi oktatásba is bevezette. Behatóan foglalkozott a repülés műszaki kérdéseivel is. A Magyar Aero Szövetség alelnöke volt, és a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének létrehozásával és vezetésével fontos szerepet játszott a magyar repülés újjászervezésében az I. világháború után.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Lenhossék Mihály születésnapja – 1863
Az idegrendszer tudós kutatója, LENHOSSÉK MIHÁLY (Pest, 1863. augusztus 28. – Budapest, 1937. január 26.) híres orvos-dinasztiából származott. Már tanulmányai során kitűnt, hogy elsősorban nem a klinikai orvoslás, hanem az alaptárgyak érdeklik. Harmadéves korában figyelemre méltó tanulmányt írt a csigolyák közötti dúcok idegsejtjeiről – ez a munka a neurobiológiai leírások klasszikusai közé számít. Orvosi oklevelének megszerzése után három és fél évig Baselben tanított és kutatott, 1900-ban lett a budapesti anatómiai tanszék vezetője; ezt a tisztet nyugdíjazásáig betöltötte.
Tudományos tevékenységének középpontjában az idegrendszer vizsgálata állt. Egy spanyol, belga illetve svéd kutató mellett őt tekintik a neutrontan egyik megalapítójának. Ebben a tárgykörben írt két jelentős munkája: Tanulmányok az idegrendszer és az érzékszervek hisztológiájáról (1893), illetve Az idegrendszer finomabb szerkezete a legújabb vizsgálatok tükrében (1895). A századforduló után idegrendszeri kutatásaitól némileg visszahúzódott; ebben szerepet játszott egy kolozsvári professzorral, Apáthy Istvánnal való szakmai vitája is, aki a neuronelmélettel szemben a neurofibrillumtan híve volt. A vitát megnyugtatóan az akkori fénymikroszkópos módszerekkel nem lehetett lezárni. A tudomány fejlődése során Lenhossék elmélete igazolódott.
Az I. világháború után Lenhossék főleg kiváló tankönyveinek megírásával foglalkozott. A sejt és a szövetek (1918) illetve Az ember anatómiája (1922) című művei nemcsak az oktatást segítették, hanem a tudományos értekező stílus csúcspontjait is jelentették és máig példaként szolgálnak a szaktudósok számára.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
