A magyar jelnyelv napja

A SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) kezdeményezésére a magyar Országgyűlés, 23/2017. (X. 31.) számú határozatában, a magyar jelnyelv napjáról rendelkezett, és „a magyar jelnyelv mint elismert önálló, természetes nyelv előtti tiszteletből november 9-ét a magyar jelnyelv napjának” nyilvánította. Eszerint tehát minden évben november 9-én a magyar jelnyelv napját ünnepelhetjük.
Nem véletlen, hogy november 9-e lett a magyar jelnyelv napja, hiszen 2009-ben ezen a napon fogadták el a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvényt, azaz a jelnyelvi törvényt. A jelnyelvi törvény az egyik legmeghatározóbb jogszabálya a Magyarországon élő hallássérült közösségnek, mivel ez volt az első, amely nyelvi kisebbségként ismerte el a magyar jelnyelvet használó személyek közösségét. A törvény rendelkezik – egyebek mellett – a jelnyelvi tolmácsszolgálatokról, valamint a hallássérült gyermekek kétnyelvű oktatásáról is.

A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe

A lateráni bazilika Róma püspökének ún. címtemploma. Felszentelésének évfordulója kezdetben helyi megemlékezés volt, idővel azonban egyetemes egyházi ünneppé vált. Ez a templom „a Város és a földkerekség minden templomának anyja és feje”. A LATERÁNI BAZILIKA FELSZENTELÉSÉNEK ÜNNEPE a katolikusok számára a Péter apostol széke iránti szeretet hordozója, az egység kifejezője.

A Jeles napol szerkesztősége

Kertész Imre születésnapja – 1929 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja; Irodalmi Nobel-díj: 2002

KERTÉSZ IMRE (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.): író, műfordító.
1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképpen tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. 1948-ban Budapesten érettségizett. Hazatérését követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. 1948–50-ben a Világosság (később Esti Budapest) munkatársa, 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Felsőfokú iskolai végzettsége nincs. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt és csak több évi várakozás után megjelent első regény, a Sorstalanság (1975) gondolati alapanyaga. Már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. 
A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. A regényeket és az önéletrajzi jellegű könyveket (Gályanapló, Valaki más) olvassák a miméziselv alapján készült önéletrajzi jellegű művekként, mások pedig, ezt cáfolva, nyelvileg megszerkesztett műalkotásokként. Kertész Imre írásainak fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos még az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg.Jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
Díjak: Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevű nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997), a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja (1997), Herder-díj (2000), a Die Welt irodalmi díja (2000), Hans Sahl-díj (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – Polgári Tagozata (2003), Goethe-érem (2004).
2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Zorkóczy Samu születésnapja – 1869

ZORKÓCZY SAMU (Radvány, 1869. november 9. – Budapest, 1934. április 25.), hazánk vaskohászatának egyik legnagyobb fejlesztő mérnök egyénisége. A selmecbányai Akadémián tanult, majd a vaskohászat-vasgyártás tanszék tanársegédje lett. Már ekkor számos cikke jelent meg, amelyekben az ország vasiparának helyzetével és a nyersvasgyártás kérdéseivel, például a kéntelenítéssel foglalkozott. Alapító tagja volt a – máig működő és komoly szaklapot kiadó – Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. 1894-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt szolgálatába állt és ettől kezdve 40 éven át, haláláig, az ország legnagyobb iparvállalatának mérnöke, pályafutása csúcsán legfelsőbb vezetője lett. A vezetéséhez tartozó kohászati üzemekben, Salgótarjánban, Ózdon és Borsodnádasdon a századfordulótól kezdve jelentős fejlesztéseket hajtott végre mind a nyersvas- és acélgyártás, mind a hengerelt termékek előállítása terén. 1912-ben Közép-Európa legmodernebb finomhengerművét hozta létre. Az első világháború utáni területvesztés és a gazdasági válság súlyosan érintette a gyárat, de Zorkóczy már 1929-től kezdve újabb tervek megvalósításába fogott. Nem csak a műszaki fejlesztést tekintette szívügyének: gyári iskolákat, kórházakat, művelődési intézményeket létesített, a dolgozók számára kedvező hitelfeltételekkel lakások vásárlását tette lehetővé. Ez akkoriban egyedülálló kezdeményezés volt.

Zorkóczy tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1936-ban róla elnevezett emlékérmet alapított.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Kovács János születésnapja – 1816

KOVÁCS JÁNOS (Szeghalom, 1816. november 9. – Szalacs, 1906. december 7.): tanár, zoológus. Szülővárosából először Hajdúszoboszlóra került, majd tanulmányait a debreceni kollégiumban (1833), azután a berlini egyetemen folytatta, ahol főleg természettudományokkal foglalkozott. 1846–56 között a Tisza család geszti birtokán Tisza Domonkos nevelője volt. Ezekben az években kezdte meg természettudományos kutatásait, először a Sárréten, majd a bihari Rézhegyekben, ahol szén és aszfalt előfordulásokat kutatott. Tanítványa betegsége miatt, annak kíséretében jutott el először afrikai helyszínekre. Beutazta Egyiptomot, és az ott gyűjtött értékes állat-, növény- és ásványkőzet-gyűjteményét az Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1856-tól, hazatérésétől a debreceni kollégium tanára volt nyugalomba vonulásáig (1896). Alakját Móricz Zsigmond is megörökítette a Légy jó mindhalálig Názó tanár urának személyében. Arany Jánoshoz meleg barátság fűzte, személyesen ajánlotta őt a Tisza család figyelmébe utódjául, új házitanítónak.

Első volt a magyar természetbúvárok közül, aki Afrikában kutatóúton járt s erről jegyzeteket készített. Útinaplója sajnos 1944-ben megsemmisült, ezért a Nílus völgyében tett utazása és kutatásai jelenleg csak a Természettudományi Társulat ülésén, 1856-ban tartott beszámolója alapján ismertek. Korának számos hazai és külföldi természetbúvárával tartott fenn kapcsolatot.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Moskovits Miklós születésnapja – 1875

MOSKOVITS MIKLÓS (Nagyvárad, 1875. november 9. – Budapest, 1963. szeptember 15.), a szerves kémiai kutatások jelentős egyénisége. Vegyészmérnöki tanulmányait Bécsben és Charlottenburgban végezte, majd Budapesten doktorált. 1898-tól a nagyváradi Mór és Fia szesz- és élesztőgyárban kezdett dolgozni, ahol több jelentős találmánnyal segítette a gazdaságosabb, célszerűbb technológiák kialakítását. Javasolta, hogy az élesztőgyártáshoz fehérjék helyett ammóniát, ammóniasókat, amidokat és amidsókat használjanak fel és kidolgozta az élesztő kihozatalt jelentősen növelő, úgynevezett hozzáfolyatási eljárást. Szabadalmat kapott a benzinmotorok alkoholtartalmú üzemanyagának (benzin-alkohol-aceton elegy, „motalko”) gyártási eljárására. Budapesten megalapította az első hazai oldószergyárat; részben saját szabadalma alapján butanol-acetongyárat létesített. Növényvédő szerek gyártásával és azok alkalmazásával, gyakorlati bevezetésével is foglalkozott. Cége Erjedésipari vállalat néven egészen 1974-ig működött.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

Fischer Dániel születésnapja – 1695

FISCHER DÁNIEL (Késmárk, 1695. november 9. – Debrecen, 1746. szeptember 18.), sokoldalú természetbúvár, orvosdoktor. Wittenbergben tanult, majd Késmárkon lett városi orvos, később pedig Szepes és Liptó megye főorvosa. Nagy hírnévre tett szert, főként annak köszönhetően, hogy a gyógyításhoz saját készítésű szereket alkalmazott, elsősorban a Tátrában gyűjtött alapanyagokból, például boróka- és törpefenyőből készített olajat. Praxisának folytatása közben állandóan tökéletesítette természettudományos ismereteit. Érdeklődése kiterjedt a népi gyógymódok tanulmányozására, a járványos betegségek, például a himlő előfordulására, gyógyítására, de meteor-megfigyeléssel, a tátrai barlangok, cseppkövek és források feltárásával, leírásával is foglalkozott. Ő volt az egyik első Tátra-kutató. Tapasztalatairól cikkekben is beszámolt; ezek főként a Breslauban kiadott Sammlung von Natur und Medizin című, a maga korában tekintélyes folyóiratban jelentek meg. Nagyon jelentősek – és ebben a korban kuriózum számba mennek – tudományszervezési elgondolásai. A magyar tudósoknak szóló felhívást adott ki egy tudós társaság megalakítására és tudományos folyóirat megjelentetésére. Felhívása nem talált visszhangra, így csak előfutárának tekinthetjük a később, jóval halála után megvalósult intézményeknek.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995)