Lechner Egon születésnapja – 1890
A sokoldalú tervezőmérnök, LECHNER EGON (Kolozsvár, 1890. november 24. – ?, 1967. július 9.) gépészmérnöki diplomájának megszerzése után rövid ideig tanársegédként, majd szabadalmi bíróként működött. Később a Fejes Gépgyár tervezési irodáját vezette, ahol iskolai repülőgépek és MÁV sínautók motorjainak tervezésével foglalkozott. 1928-34 között a MÁVAG-ban kifejlesztette a MÁVAG-Lechner néven ismertté vált traktort, amely főként algériai exportra készült. A Danuvia, majd a Láng Gépgyár konstruktőre volt, 1953-ban a budapesti Műegyetem professzorává nevezték ki, ahol tömeggyártást és méréstechnikát oktatott. Kiemelkedő szerepet töltött be a magyar és nemzetközi szabványosításban, ezen a téren nemzetközi tekintélynek számított.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon)
A Huszonnégy vén
A katolikus Írás-magyarázat részben Izrael tizenkét törzsének tizenkét képviselőjével, esetleg a pátriárkákkal, akik megelőzték, és a tizenkét apostollal azonosítja, akik pedig követték a Bárányt. Általános nézet szerint a Huszonnégy Vén mindenképpen az Ó- és Újszövetséget jelképezi. Dante Máriát magasztalva idézi meg őket:
Ilyen ég alatt, ilyen fénypalásttal
huszonnégy vén jött, mint olvasva látám,
párokba mind, liliomkoronástól.
Mind énekeltek: Áldott vagy te Ádám
leányi közt és áldott örökössen
aki betellhet szépségednek láttán
A Huszonnégy Vén kultusza a bizánci egyházban keletkezett. Nyugaton a XII. században, a keresztesháborúk idején tűnik föl. A középkori néphit valóságos személyként képzelte el őket, mint a Nagy Élőlényt is. Úgy vélték, hogy az Úr a Huszonnégy Vénnel a kántorböjtök csütörtökjein szokott tanácskozni. Ekkor határozták el, hogy a következő negyedévben mi történjék Ádám ivadékaival a földön. Ebből a hiedelemből következett, hogy a vakhitre hajlamos emberek a tiszteletükre szerkesztett misével (missa de XXIV. senioribus) akarták e tisztes aggastyánokat szándékainak megnyerni. Más vakbuzgó nézet szerint ha az ember egymásután huszonnégy vasárnap misét végeztet az ő tiszteletükre, akkor megszabadítják bűneinek büntetésétől. Bár a papság körében is sokan ellenezték, mégis csak a tridenti zsinat hagyta ki a misekönyvből.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)
Jókai Anna születésnapja – 1932 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.)
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas író és költő. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
*
1932. november 24-én született Budapesten, egy polgári család késői, második gyermekeként. Édesanyja kisebbik gyermekét háztartásbeliként minden nehézségtől óvni akarta. A család Vas megyéből származott, de ez már élő fölmenői kapcsolatokat nem jelentett. Jókai Annára szűkebb környezete: Józsefváros volt hatással, pontosabban szólva: e városrészből is csak annyi, amennyit az anyai aggodalom mértéke megszabott.
Jókai Annának hamar könyv került a kezébe, a képzelet és az olvasás töltötte ki a kortársaitól elzárt gyermek életét. Nem csak gyermekirodalom, hanem olyan könyvek is – későbbi önvallomása szerint –, amelyek felnőtt kezébe valók.
1939 és 1942 között a Mária Terézia téri elemi mintaiskola tanulója lett, ahol negyedikben a tanítónő állította mintaként fogalmazásait osztálytársai elé, kézimunkaórán pedig meséket mondatott vele. 1943 és 1951 között a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulója volt, ekkoriban már – ugyan magának, de – elkezdett írni is, ahogy később fogalmaz: „verseket”, „novellákat” – amelyek miatt az egyébként is elkülönülésre nevelt lányt az iskolában kinevették.
A lassan felnőtté ért Jókai Anna aztán édesanyjától is elhidegült: az előtte addig elzárt világ kezdett kinyílni, amit pedig az anya nem tudott tolerálni. Az írás mint korábban fölmerült életlehetőség vagy életcél ekkoriban elhalványult. Színiakadémiára, egyetemre jelentkezett Jókai Anna, de egyik helyre sem vették föl, miközben édesanyjával való kapcsolata egyre nehezebbé vált. A későbbi írónak munkát kellett keresnie, hogy eltartsa magát: 1951-től a Budafoki Borpalackozó Vállalatnál dolgozott könyvelőként 1953-ig. Ebben az évben ment feleségül Bánky Róberthez, egy „gyerekkori, tiltott” „pajtás”-ához. Az egyházi esküvőn a családból senki sem volt jelen (ebből a házasságából születtek gyermekei: 1955-ben Gábor, 1957-ben pedig Nóra).
