„…ha hétről hétre, sőt napról napra nem kellene átírnom a naptáramat” – mondja Szabó Ildikó, aki a német fővárosban is otthonosan érzi magát. Az érettségi után kezdte berlini tanulmányait az Universität der Künstén. Előtte, 11 éves korától Mező László növendéke volt a budapesti Zeneakadémián. 

A nagyhírű egyetemen hét évet töltöttél, az alap és a mester diplomát Jens Peter Maintz irányításával szerezted meg. 

Rendkívül harmonikusan dolgoztunk, olyannyira, hogy már be tudtuk egymás mondatait fejezni. Ezért megegyeztünk, hogy az előadóművészek számára itt elérhető legmagasabb fokozat, a Konzertexamen eléréséhez más mentort keresek. A posztgraduális programom tanárát Wolfgang Emanuel Schmidt személyében találtam meg, Weimarban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, vele is igen jó a kapcsolatom. A kétéves stúdium befejeződött és mégsem, mert a vírus miatt nem lehettek személyes találkozások, ami hangszeres előadóknál szinte elengedhetetlen. Nyáron ezért többen nem diplomázhattunk. Kivételes helyzet állt elő: kaptunk egy extra, ötödik szemesztert. Kérdés, hogy a továbbiakban hogyan alakul a képzés. Számomra kicsi előny, hogy a tanárom is Berlinben lakik.

Az elmúlt félév minden fiatal művésznek hatalmas kihívást jelentett véleményed szerint.

Megszűntek az alkalmak, hogy a számunkra fontosnak érzett, inspiráló mestereknek előjátszhassunk. Tavasszal óriási szerencsénk volt, mert épp a határok lezárása előtt Lajkó Istvánnal Londonban átvettük Beethoven összes cselló-zongora szonátáját Alfred Brendellel. December 16-án, Beethoven születésnapján, és másnap, 17-én pedig az összes cselló-zongorára írt művét eljátsszuk a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A CD kísérőfüzetének mottója így szól: „Szabó Ildikó egy kiemelkedően tehetséges csellista és muzsikus, aki választott hangszerének már most igen szakavatott mestere.” Az aláíró a világszerte nagyra becsült, csaknem 90 éves zongoraművész, Alfred Brendel. Vele dolgozni páratlan lehetőség.

Nem vagyok „nyomulós” típus, aki minden áron odatolakszik egy hírességhez. Egy induló kamarazenei fesztiválon vettem részt 2015-ben, majd 2016-ban Lengyelországban, Krzyzowában. Brendelt tiszteletbeli vendégnek és tanácsadónak hívták el. Viviane Hagnerrel és Várjon Dénessel játszottam Brahms H-dúr zongorás trióját. Abból a kottából, amit édesapám, Szabó Péter, Takács-Nagy Gábor és Várjon Dénes használt korábban, amikor együtt trióztak. Nos, Brendel meghallgatott bennünket, foglalkoztunk a darabbal, a koncertre is beült. Ezután kaptam egy felkérést a berlini Konzerthaustól. Egyhetes fesztivált rendeztek Brendel tiszteletére, amelynek programjához kedvenc előadóit és a neki kedves műveket választották. Az ő óhaja az volt, hogy én nyissam meg ezt az eseménysorozatot. A hangverseny után hívott meg, hogy Lajkó Istvánnal keressük fel Londonban, dolgozzunk Beethoven, illetve Schubert műveken. Kialakult egy megtisztelő munkakapcsolat. Sajnos egyre ritkább a hozzá hasonló, nagylelkű egyéniség, aki önként vállal ilyen elmondhatatlanul értékes mentor szerepet.

Te nem panaszkodhatsz, az új lemez is páratlan személyes kapcsolatok dokumentuma. Felhangzik nagyapád, Szabó Csaba műve a Szvit szólógordonkára kolompokkal. 

Nagyapám, Szabó Csaba Kodály-tanítványoktól tanult és a Kodály által kijelölt utat folytatta. A moldvai csángó-magyar népdalgyűjtései különleges bátorságot igényeltek, hiszen a Ceaușescu-diktatúra tiltotta e tevékenységet. Az éjszaka közepén többször felbukkant a fekete autó, feldúlták a lakást hangtekercsek és kottapapír után kutattak. A lemez többi darabjára is jellemző a személyes kapcsolat. Úgy érzem, ezek a művek zenei örökségemet képezik. Eötvös Péterrel és Kurtág Györggyel személyes munkakapcsolatom alakult ki az utóbbi években. Eötvös jelen volt darabjának felvételekor a stúdióban, amiért különösen hálás vagyok. Kurtág Márta azóta sajnos nincs közöttünk; a felvétel első, szerkesztett változatát még sikerült együtt meghallgatnunk – az ehhez hasonló személyes kapcsolatokról a CD-t kísérő füzetben is írok.

Tavasszal több budapesti és külföldi koncerted elmaradt. A lemondások időszakát hogyan élted át?

Magamra utaltan. A sorozatos lemondások néha lehangoltak, nem volt kedvem elővenni a hangszert, nem voltak igazi határidők, amelyek ösztönöznék az embert. Aztán elfogadtam ezt a helyzetet, kialakítottam egy saját rutint. Nyugodt körülmények között szánhattam időt bonyolult, nagyon igényes alkotások, például Prokofjev Sinfonia Concertantéjának megtanulására, ami turnézás mellett nem ment volna ilyen hatékonyan. Egy másik kötegben olyan művek kottái sorakoztak, amiket régen játszottam, és fel szerettem volna frissíteni. Felfedezésszámba menő élmény volt Bachot sok év után ismét elővenni. Nemcsak gyakoroltam, fizikailag is karban tartottam magam: rendszeresen jógázom, úsznék is – a kedvenc sportom –, de az orvos a fertőzésveszély miatt az utóbbit nem tanácsolta. Tudtam, hogy az ősz újabb kihívásokat fog tartogatni, így megpróbáltam a lehető legjobb fizikai és mentális állapotba kerülni, mire elkezdődne az új szezon… 

Hogy állsz a franciatanulással?

Azt egy kicsit elhanyagoltam. A tanfolyamra tulajdonképpen azért is iratkoztam be, hogy másféle érdeklődésű, életvitelű embereket ismerjek meg. A zenei képzés személyre szabott: tanár és növendék. Érdekelt, hogy a csoportos tanulásba miként illeszkednék be. Fontolgatom a visszatérést, ha a berlini Francia Intézetben újra találok számomra megfelelő kurzust.

A CAFe Budapest programjában is olvasható a neved.

Október 16-án a Fischer Annie Night második koncertjén Szászi Petra és Mihalicza Csenge egy-egy kompozícióját adom elő, ősbemutatóként. A Nemzetközi Bach Fesztivál, amely a tavaszról halasztódott el, úgy tűnik, végül megvalósul a Kanári-szigeteken, többek között az amszterdami Concertgebouw művészeivel Vivaldi és Couperin művek szólistájaként lépek fel, Bach és Kurtág szóló műveit adom elő, és mesterkurzust is tartok. Nagyon várom, hogy az édesapámmal, Szabó Péter csellóművésszel alapított, egyhetes budapesti Cellissimo Akadémiánk megvalósuljon október végén. Tanársegédként már kipróbáltam magam Wolfgang Emanuel Schmidt mellett, mert távlati elképzeléseim között a tanítás is szerepel. Most arra számítok, hogy a vírus által megzavart koncertéletben sok beugrás várható. Igyekszem flexibilisen kezelni a dolgokat, készen állni a feladatokra. 

Nyitókép forrása: szaboildiko.com