Minden, mindenhol, mindenkor (rendező: Everything Everywhere All at Once, Dan Kwan, Daniel Scheinert)
Megállíthatatlan fenyegetés készül elsöpörni az összes multiverzumot, de talán nincs minden veszve. Van ugyanis valaki, aki a létezésünket fenyegető sötétségnek képes útját állni: egy középkorú, kínai bevándorló, Evelyn (Michelle Yeoh). A bökkenő csak az, hogy a mosodatulajdonosnak jelenleg nincs ideje ilyen apróságokon aggódni, mivel azzal van elfoglalva, hogy időben befejezze az éves adóbevallását.
A Minden, mindenhol, mindenkor olyan szórakoztató és dühös tempójú, mint bármely fősodratú mozifilm, csak közben egyszerre science fiction, akciófilm, családi dráma, mindez megkoronázva egy hatalmas adag – jó értelemben vett – őrültséggel. A rendezőpáros olyan furcsa itt, mint eddig soha, de ez nem csorbítja a film értékét és szeretetteljes üzenetét, amely a kaotikus látvány és történet ellenére is eljut a nézőhöz. A gyors tempó ellenére olykor fárasztó a film, de mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt. Újító, megható, szórakoztató és meghökkentő, miközben egyszerre tiszteleg olyan filmek előtt, mint a L’ecsó, a Kill Bill, a Mátrix vagy a Szerelemre hangolva.
Navalnij (Navalny, rendező: Daniel Roher)
A Navalnij valószínűleg az év egyik legizgalmasabb dokumentumfilmje volt, mégpedig úgy, hogy semmi olyat nem láttunk benne, amiről ne tudtunk volna korábban. Egyszerre sikeres portré egy merész politikai személyiségről, az állandó halálos fenyegetettségről, amelyben él és egy meglehetősen provokatív formája az oknyomozó újságírásnak. A film Alekszej Navalnij kálváriáját mutatja be a megmérgezésétől a Moszkvába való visszautazásáig tartó időszakból.
Hiába olvasott az ember minden cikket a politikus körüli történésekről, Putyin novicsokjáról, a megbízott elkövetőkről, ettől még egyik leleplezése sem marad kevésbé meghökkentő. Sőt a történet így egészben sokkal inkább összeáll, és még súlyosabbá válik. A Navalnij elleni összeesküvés utáni nyomozás jó ütemben zajlik, egyetlen felvétel sem tűnik igazán oda nem illőnek, még humoros jelenetek is helyet kaptak oldásként. A filmet nézve az embernek mégis összeszorul a gyomra, hiszen tudja, jelenleg hol van a politikus, de egy kicsit tisztább képet kapunk arról is, miért érezte úgy, hogy haza kell mennie.
Magasságok és mélységek (rendező: Csoma Sándor)
Szeptemberben került a mozikba Csoma Sándor nagyjátékfilmje, az Erőss Zsolt tragédiáját bemutató Magasságok és mélységek, ami a hegymászó felesége szemszögén keresztül, főként Sterczer Hilda gyászfeldolgozására összpontosítva, rendkívül intim közelségből láttatja a 2013-as eseményeket, melyek akkor egy egész országot ráztak meg. Erőss Zsolt szerepében Trill Zsoltot láthatjuk, Sterczer Hildát pedig Pál Emőke alakítja, akit utoljára a Békeidőben (Hajdu Szabolcs) és a Bagota Béla rendezte Valan – Az angyalok völgye című filmben láthattunk.
„A hegymászókat talán nem érthetjük meg. Ahogy azt sem, mit jelent a hegymászóhalál. Sterczer Hilda filmbeli alakjának keménységét, látszólagos szenvtelenségét ez magyarázza. Pál Emőkét nézve valamiféle misztérium tárul fel számunkra az életről, amelynek elvesztése bekalkulálható kár is lehet, és mégis (vagy éppen ezért?) években mérhető a búcsú hossza” – fogalmazott Kiss Péter a filmről szóló cikkünkben.
Bereményi kalapja (rendező: Papp Gábor Zsigmond)
Bereményi Géza egyedülálló, kultikus alakja a magyar kultúrának. Először Cseh Tamásnak írt dalszövegeivel lett országosan ismert, aztán novelláival, forgatókönyveivel, színdarabjaival, filmrendezéseivel, az utóbbi években pedig regényíróként is a legnagyobbak közé emelkedett. A Bereményi kalapja portréfilmben Tóth Barnabás kíséri és kérdezi végig Bereményit az életén. Beszélgetőtársát Bereményi mint fiatal rendezőkollégát és mint egykori gyerekszínészét – aki tízévesen az Eldorádó című filmjében épp a gyerek Gézát alakította – avatja be a titkaiba.
Fűző (Corsage, rendező: Marie Kreutzer)
Erzsébet osztrák császárnét és magyar királynét egykor Európa-szerte bálványozták. Sissi azonban 1877-ben betölti a negyvenedik évét, és már hivatalosan is öregasszonynak számít. Bár annak idején kulcsszerepet játszott az Ausztria és Magyarország közti kiegyezésben, szerepe mára pusztán jelképessé vált. Egyre kétségbeesettebben küzd, hogy megőrizze a róla alkotott képet és fiatalos külsejét. A bécsi udvar fullasztóvá válik számára, ezért fiatalkorának izgalmait keresve Angliába és Magyarországra utazik, ahol meglátogatja egykori szerelmeit és politikai szövetségeseit.
A film Ausztria Oscar-nevezése. Sissi életét korábban már számos televíziós és filmes produkció feldolgozta, mások mellett 1955-ben a Romy Schneiderrel forgatott Sissi. A Fűző főszerepét alakító Vicky Krieps a májusi cannes-i filmfesztiválon díjazott lett a játékáért. A film nem hitelességre törekvő történelmi dráma, hanem egy nő gyötrődéseit középpontba állító, különös és megkapó hangulatú életrajzi film.
Közel (Close, rendező: Lukas Dhont)
A két tizenhárom éves fiú, Leo és Remi a gondtalan gyerekkor idilli életét élik. Mindketten szerető családban nevelkednek Belgium egyik gyönyörű vidékén. A nyár hosszú hónapjaiban minden percet együtt töltenek, elmerülnek a saját maguk által kitalált, bonyolult történelmi szerepjátékokban, bicikliznek, frissen szedett gyümölcsöt esznek, és segítenek szüleiknek a gazdaságban is. Az iskola kezdete azonban kiszakítja őket érintetlen saját világukból, majd intenzív barátságuknak hirtelen vége szakad. Léo nem képes megérteni, hogy mi történt, ezért Sophie-hoz, Rémi édesanyjához fordul segítségért.
A Közel Lukas Dhont író-rendező gyönyörűen kidolgozott felnövéstörténete egy klasszikus narratívában. A fejezetek nyáron, ősszel, télen, majd tavasszal haladnak előre, és mindegyik a fiúk barátságának egy-egy új szakaszát mutatja be. Ezeket a változásokat érzékletesen mesélik el, miközben érzelmek széles skáláját váltják ki a nézőből az örömteli elégedettségtől és a meleg kényelemtől az elárult haragig, sőt a gyászig.
Larry (rendező: Bernáth Szilárd)
A juhpásztorként tengődő, huszonéves Ádám (Vilmányi Benett) magának való vidéki fiú, aki szégyelli dadogását. Feszült, mégis meghitt hidegségben él egykor erőszakos, mára a vallásban menedéket lelt és megszelídült édesapjával (Thuróczy Szabolcs). Ádám egészen addig nem találja a helyét, amíg rá nem ébred, hogy a rapzene segítségével – Larry művésznéven – kifejezheti magát, és szembenézhet a tehetetlenségből fakadó frusztrációival. Explicit, dühtől fűtött szövegeire felfigyelnek a helyi fiatalok, majd a neten váratlan népszerűségre tesz szert. Egy országos tehetségkutató lehet számára a kitörési lehetőség, ám ehhez előbb a kezébe kell vennie a saját élete feletti irányítást.
A Larry alighanem a legnagyobb kedvencem volt idén nem csupán a magyar, de az összesített filmes felhozatalból is. A fantasztikus szereplőválogatás, a színészek átütő alakítása és a csontvelőig hatolóan hiteles és őszinte történet először lelök, jó ideig lent tart, aztán úgy emel fel, hogy napokig motoszkálnak a képkockák az ember fejében. A tempója nem gyors, mégsem enged el egy pillanatra sem, egyszerre mutatja be egy fiú gyötrődését és küzdelmeit, a borsodi létet, a tehetségkutatók és a marketing hamis, empátiamentes világát – mindezt nem direkt módon. A karakterek nem jók vagy rosszak, számos árnyalatuk felsejlik, ezért is tudják vezetni a nézőt a feldolgozásra váró traumák, a pillanatnyi megkönnyebbülések és hosszúra nyújtott szorongások, a baráti szövetségek történetén át.
A tölgy – Az erdő szíve (Le chêne, rendező: Laurent Charbonnier, Michel Seydoux)
A tölgyfák az európai kultúrában már több ezer éve jelentős szerepet játszanak, az istenek fájaként tisztelték és tisztelik őket, méltóságteljes megjelenésük, barázdált kérgük, jellegzetes leveleik és lombkoronájuk miatt hazánkban is különleges helyet töltenek be a természetszeretők szívében. A túrázók talán nem is tudják, hogy a tölgyek mennyi állatnak biztosítanak élőhelyet. Törzsük és ágaik otthont nyújtanak mókusoknak, madaraknak és bogaraknak, gyökereiknél egerek és gombák húzzák meg magukat. Termésük élelmet biztosít, a körülötte lévő avar fekvőhelyet ad az arra járó vaddisznóknak, sünöknek és rókáknak. A fa számos állatnak a túlélést jelenti, lombja védelmet nyújt a zord időjárás és a ragadozók elől. A tölgy óv és ad, így válik az erdő központi alakjává.
Laurent Charbonnier és Michel Seydoux hatalmas mozivásznakra álmodott természetfilmjében betekintést nyerünk egy tölgyfa mindennapjaiba, hihetetlen felvételeken, testközelből ismerjük meg azt a színes élővilágot, amit a turistaútról nem látunk. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatkozott A tölgy – Az erdő szíve több évszakon át követi a magányos óriás életét, és emlékeztet minket a természet csodáira, mindezt anélkül, hogy akár egy szó elhangozna a film során.
Nyitókép: Larry. Fotó forrása: FocusFox
