Ezreket mozdított meg a Katona Behívója
A Katona József Színház színház-pedagógiai programja, a Behívó, idén is izgalmas, a színpadon messze túlnyúló foglalkozásokkal gazdagította az évadot. A programhoz tartozó diákfoglalkozásokon, közönségtalálkozókon vagy különféle műhelymunkákon több mint 4500-an vettek részt.
Afterek és nyílt tárgyalások
Összesen 37 Alapozót és hét Közönségtalálkozót tartottak, több mint 1320 nézőnek. A Katona könyvklubjában, a Katonatékában idén a kispróza műfajával foglalkoztak, elsősorban kortárs és klasszikus magyar szerzők művein keresztül.
Az Extázis after nevű programsorozatban improvizációs játékokkal, beszélgetésekkel járták körbe a különleges szerkezetű Extázis című előadást és annak különböző elemeit. A legtöbb foglalkozást az előadásban részt vevő fiatal alkotók egyikével közösen tartották.
Új kezdeményezésként indult el a Nyílt tárgyalás Kibeszélő, ahol a darab által felvetett – gyakran megosztó – témákat boncolgatták. Ezeken az alkalmakon Tóth Györgyi, a NANE Egyesület szakértője is részt vett.
Sorstalanság a tanteremben
A Behívó egyik fontos küldetése, hogy a fiatalok értő módon ismerkedjenek a színházzal és annak szemléletformáló erejével. Összesen 63 alkalommal tartottak az előadásokhoz kapcsolódó színház-pedagógiai foglalkozást diákoknak, a Sorstalanság tantermi előadást 21 alkalommal játszották külső helyszínen, így összesen 38 különböző gimnáziumban, 2330 diákhoz jutottunk el az évadban.
Szépítő workshopok
Idén nyolc állandó klub működött, melyben 172 gimnazista és felnőtt vett részt, a tematikus projektek mentén minden csapat készült az évad végére saját bemutatóval, mellyel több alkalommal is megtöltötték a Sufnit. A klubok különböző kérdéseket jártak körül – a szülői elvárásoktól kezdve a halál témáján át egészen az utolsó középiskolás osztálykirándulás motívumáig. A résztvevők színházi formanyelvekkel és mélyen személyes kérdésekkel dolgoztak.
Az idei évadban a korábban inkább alkalmi programként működő hétvégi Impro Workshop is állandó csoporttá nőtte ki magát. A nagy létszámú, 26 fős csoportban hétről hétre egy sorozat keretében építették és mélyítették saját karaktereiket és írták együtt közös történetüket a résztvevők.
„A biztos hely, ahol mindig azt érzem, megszépülök. És a munka eredménye felbecsülhetetlen: másfél éve járok, és úgy érzem, rengeteget tanultam és fejlődtem (mindezt persze egy olyan szerető környezetben, ahol önmaga lehet az ember csodálatos társakkal)” – írja az egyik állandó csoport résztvevője.
Rengeteg színes egyén tarkítja, és ezért bárki belefér. Az első pár alkalommal összecsiszolódott a társaság, szerintem azért, mert az emberek sok kíváncsisággal és empatikussággal jöttek. Játszunk, de inkább rengeteget gondolkozunk olyan témákban, amik megmozgatják a társaságot. Kezdetekben beszéltünk a viccről, arról, hogy mi az a vicc, mi lehet vicc és mi az, ami már nem vicces. Kiderült, hogy páraknak elég sötét humorérzéke van. Csináltunk egy jelenetet, egy anyáról, aki előléptetést kapott a munkájában, de a családja nem támogatja. Három csoport teljesen más módon dolgozta fel azt a szöveget egy imprózás során. Mindenkinek van kötődése a színházhoz. Szeretjük egymást és azt is, amit csinálunk” – írja a csütörtöki klub egyik állandó résztvevője.
Családtörténetekből születik előadás
Februárban indult a Közösségi színházi projekt, melyben családi történetekkel foglalkoznak a résztvevők, többek között anya-lánya, nagymama-unoka párosok. A részben vizuális installációkból, részben kisebb-nagyobb csoportokban körbejárható jelenetekből összeálló színházi performansznak október 5-ére tervezik a bemutatóját, ami egy külső helyszínen lesz rendszeresen látható.
„Ez a projekt számomra lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsem saját családi gyökereimet és identitásomat. A projektben való közös munka a lányommal erősíti a kettőnk közötti köteléket, és segít, hogy megértsem saját szerepemet a családi narratívában. Nagyra értékelem, hogy a projekt résztvevői mindannyian nyitottak, és őszintén tudunk beszélgetni az elhallgatott titkokról, a családi legendákról és azok igazságairól, segít feldolgozni a régi, olykor feldolgozhatatlannak tűnő emlékeket, és új fényben látni a családi örökséget. A színházi szakemberek pedig ehhez a »lemeztelenedéshez« egy nagyon biztonságos közeget nyújtanak nekünk. És az, hogy mindez művészeti produkcióvá, előadássá, közösségi élménnyé transzformálódik majd, különösen izgalmas számomra. Úgy gondolom, hogy a múlt hiteles megőrzése, feldolgozása, a jelen őszintébb megélése segít a jövő újraírásában is” – írja a Közösségi színház egyik résztvevője.
YZ Rapszínház
Az évad utolsó projektbemutatójának a Kolorádó Fesztivál adott helyszínt. Az YZ Rapszínház előadásában kilenc tehetséges fiatal mesélte el olykor vicces, olykor megindító történeteit a zene és a rap műfajának segítségével. A koncert színházi előadás műfajából adódóan nagyon erős közlésekkel és energiákkal teli egyedi élményt nyújtott a közönségnek.
„Nagyon teccet”
Idén is folytatódott az együttműködés a Rákospalotai Lánynevelő Intézettel, ahová heti rendszerességgel járt a Behívó csapata foglalkozásokat tartani. Az Életvárók Programban idén 12 bentlakó, egy állandó nevelő és a színház csapatán kívül 15 külsős segítő dolgozott együtt, a folyamatban a lányok többször voltak a színházban előadást nézni, és egy saját bemutatóval zárták az évadot.
A korábbi évekhez képest az idén készült előadás elmozdult a fikció és absztrakció irányába. A résztvevők kisebb csoportokban megalkották saját vágyvilágaikat, ezekhez egy közös terepasztal is készült, amelynek bemutatásával kezdődtek az előadások. A közösség, a közös alkotás élménye, a színházi előadás és szereplés felszabadító ereje hatotta át az előadást, melyet háromszor játszott a csapat, két alkalommal a Sufniban és egy alkalommal az intézetben.
A program szerves része, hogy a Katona József Színház előadásain keresztül a lányok legtöbbjük számára korábban ismeretlen kulturális élményben is részesüljenek, együtt, egy közösség részeként. „Nagyon teccet a színdarab is és a társaságot is nagyon csípem” – írta az egyik résztvevő egy előadást követően. Minden látogatásuk a Katonába egy komplex programot adott nekik. A megtekintett előadások után a részt vevő színészek közül többen beszélgettek velük, bármit kérdezhettek tőlük.
„Nekem Rákospalota a buborékomból való kilépés. Az önfeledt játék és őszinte öröm helye. Ahol az elfogadás és a szeretet nem kérdés.”
„Egy hely, ahová hétfő reggelente mindig örömmel jövök, ahol tanulhatok magamról és másokról, ahol feszegethetem a határaimat” – írják az intézetből részt vevő lányok.
Képeslapkampány
Februárban indították el az Életvárók képeslapkampányt. A programban részt vevők mondatai és rajzai szerepelnek tíz különböző képeslapon, amelyeket a ficak: design boltban lehetett adományért cserébe megvásárolni. Összesen 156 930 forint gyűlt össze a nézők és támogatók adományaiból, amit ezúton is köszönünk. A kampány lehetővé tette, hogy az Életvárók programban részt vevők a korábban tervezett kettő helyett négy előadást tekinthettek meg.
Behívósok a Katonától
Az idei évadban is több társulati tag színesítette a Behívó munkáját: Jakab Balázs (Rákospalotai Életvárók projekt), Jordán Adél (Rákospalotai Életvárók projekt), Kiss Eszter (Katonatéka), Pásztor Dániel (Disconnect csoport), Tóth Zsófi (Felnőtt – Álomház csoport), Török Marcell (Rákospalotai Életvárók projekt), Vajdai Vilmos (Rap – színház)
A Behívó csapata: Végh Ildikó programvezető, állandó csapat: Aradi Fanni, Bagossy Júlia, Mandák Emese, Tóth Dorottya Berta, Vági Eszter, továbbá: Koltay Dorottya Szonja (Rákospalotai Életvárók projekt, Közösségi színház), Törley-Havas Sára (Közösségi színház), Veszelovszki Janka (Felnőtt – Álomház csoport)
