Fakutyák, jégvitorlások és karnevál a régi Balaton jegén

Egy 1909-es újsághír számolt be a téli balatoni „jég-mulatságról”, megemlítve, hogy Norvégiából hoztak Magyarországra „kormányozható vitorlás szánt, mely az automobil sebességével haladt, és vasaló alakja volt”. Ezek a különleges masinák fellelhetők a környék múzeumaiban? Egyáltalán: mi volt a legkülönösebb téli jármű a régi Balatonon?

A 19. század második harmadától rendszeresek voltak Keszthely, Siófok, Füred környékén a jégi mulatságok. Az első fotókon korcsolyázókat és fakutyázókat láthatunk, majd a 20. század elején megjelent a jégvitorlás is. Ezek a korszakban ismert és gyakorta használt sport- és szórakozási eszközök voltak a téli tavakon. Láthatók ezek a tárgyak a füredi, keszthelyi kiállítóhelyeken, de ismerek olyan balatoni vitorlázót, akinek van jégvitorlása, és alig várja, hogy a befagyó tavon kipróbálhassák. Amikkel már biztosan nem találkozhatunk, azok a jeges halászok eszközei, szerszámai és a cipőjükre szerelt jégpatkó, ami a jégen való közlekedésüket segítette.

A téli szezon a Balaton körül a két háború között lett divatos, ami főleg a szezonhosszabbító Balaton-propagandának volt köszönhető. De olvashattunk jégvitorlás-bemutatókról, jéghalászatról, korcsolyaversenyekről is. Voltak-e olyan egykori „csalik”, innovációk, amelyeket újra be lehetne vetni a téli szezon fellendítése érdekében?

A két háború közti nyári és téli tavi élet egyaránt sajátos és nagyon színes. A trianoni békediktátum után felértékelődött a tó – idegenforgalmi, kulturális – szerepe, és az 1930-as években már egész éven át nyitva tartó szálláshelyek, éttermek voltak elérhetők a nagyobb tavi településeken. Ebben élenjáró volt Siófok, Keszthely és Füred, így kézenfekvő ötletnek tűnt a nagy balatoni telek idején a téli sportnapok megszervezése.

Ez a szokásrendszer a második világháború idején elhalt, majd az 1980-as években kezdett feléledni, napjainkban pedig a Balatont körülvevő jégpályák hasonló gyakorlatokat mutatnak: jéghokisok, műkorcsolyázók, farsangi felvonulók lepik el a szebbnél szebb tavi pályákat.

Voltak olyan kísérletek, koncepciók – akár a télre vonatkozóan – a békediktátumot követően, amelyek kimentek a divatból, vagy elvitte a szocializmus?

Mindenképp fontos Balaton-politikai elemmé vált a téli Balaton mint márka bevezetése az idegenforgalomba, amelynek több vonatkozása is volt: kulturális programok (irodalmi estek), sportesemények (téli sportnapok), turisztikai látványosságok (jeges halászat, kirándulások a vidéken). Mindez 1945-ig tartott, utána évtizedekig nem volt jelentősebb évközi balatoni turizmus. A Kádár-korszak idején került mindez újból előtérbe, de nem oly összehangolt módon, mint az 1930-as években.

Voltak különböző mérések arról, hogy milyen vastag a Balaton. Mennyi volt a hivatalos rekord, illetve mennyi a nem hivatalos „városi legenda”?

Végignéztem a korabeli híradásokat, újsághíreket, talán az egyik leghidegebb tél 1929-ben volt, amikor 40-45 centiméteres jégvastagságot állapítottak meg. És nemcsak a jégvastagság meghatározó, hanem a hosszan tartó téli időszak is, ezért is tudott a jég ilyen méretűre hízni. 1940-ben hasonló vastagságúra hízott, mint 1929-ben, de a 21. század elején az újsághírek már a hat-hét centiméteres vastagságnak is örültek. Különböző mérési helyeket jelöltek ki a nagyobb kikötői helyszíneken, de a tihanyi limnológiai intézet munkatársai is mérték a jégvastagságot.

Meddig maradtak fenn községi jégvermek? Esetleg azután is, hogy elterjedt a 60-as években a hűtőszekrény? Mutatóban maradt néhány jégverem a Balaton környéki tájházakban?

Már nem nagyon maradt klasszikus jégverem, talán régi házak udvarán romosan fellelhető. A második világháborúig mindenképp fontos szerepet játszottak a jégvermek, valóban a hűtőszekrényeket helyettesítették, és a magánházaknál is voltak kisebbek. De még a későbbiekben is használták a vendéglátásban, halgazdálkodásban.

Mely téli sportok voltak nemzetközi átvételek a Balaton környékén, és volt-e olyan, ami népi eredetű, illetve „saját fejlesztésű” volt?

Általában az európai sportokat emelték át: fakutya, korcsolya, vitorlás szán, de a két háború között megjelent a curling, a jéghoki és a síjöring is. Ez utóbbi kettő aztán teljesen eltűnt a téli balatoni sportok közül.

A Balatonnak fontos szerep jutott a II. világháborúban, mindig eseményszámba megy, amikor kiemelnek egy-egy repülőgéproncsot. Vannak-e még repülőgép-, esetleg hajóroncsok a vízben?

A szárazföldi harcok mellett a Balaton vidékét nagyban érintette a légi háború is, melynek eredménye az lett, hogy számos roncs zuhant a tóba. Egyes gépeket könnyen megtaláltak, de akadtak olyanok is, amelyek teljesen eltűntek. A későbbiekben több nevezetes roncskiemelés történt a tónál. Az egyik ilyen 1973-ban volt Alsóörsnél, amikor a szovjet gépben még a pilóta csontmaradványait is meglelték. 1996-ban Balatonföldváron találtak meg egy Junkers–88-as német vadászgépet. A téma kutatói szerint akadnak még roncsdarabok a tóban.

Számos balatoni jeges tragédiát ismerünk, de vajon voltak-e csodálatos megmenekülések is?

A tónál külön mondavilága lett a téli halászbaleseteknek, melyekből sajnos többet is feljegyeztek a krónikások. A györöki, az alsóörsi és a főkajári halászok 18–19. századi nagy tragédiájáról Eötvös Károly Balatoni utazásában is olvashatunk. Volt olyan is, amikor az önfeledt balatoni jéghokizás fordult tragédiába. Huszonéves fiúk egyike alatt beszakadt a jég, villámgyorsan elmerült, csak napok múlva találták meg a holttestét 1940 januárjában.

1942 februárjában a Boglárról Révfülöpre a jégen hazaigyekvő Ferenczi István az éjszakai viharban megfagyott, és másnap a jégen találták meg a holttestét. A 20. század második felében már nagyobb figyelem irányult a téli Balatonra, akkortól fogva csökkent a tragédiák száma. De ahogy a helybeliek napjainkig mondják: a viharos és a téli, jeges Balaton nem tréfa, nagyon óvatosan kell viselkedni.

Ahhoz, hogy télen is használhatók legyenek a balatoni nyaralók, téliesíteni kellett azokat. Fel voltak erre készülve a települések, a tulajdonosok a két háború között, illetve a hatvanas évek „bungalós” korszakában? 

A két háború közti, már említett, ösztönző politika hatására a nagy szálláshelyek mind téliesítve lettek, nagy kényelmi szintről számoltak be a források. A nyaralók, villák ekkoriban még fűtetlenek voltak, ez így maradt aztán a szocializmusban is. A diktatúra idején létesített pártüdülőkben, elsősorban a kiemelt üdülőkben (Aliga, Őszöd, Füred) egész éves nyitvatartásra rendezkedtek be, így megfelelő fűtés is volt. De kiépített fűtési rendszer üzemelt az 1960-as években, a nyugati turisták számára felhúzott nagy balatoni hotelekben is (például siófoki Európa szálló). Ez utóbbiakban szilveszteri mulatságokat is tartottak.

A Balaton története mellett a Gulag világát és 1956-ot is tanulmányozod. Két ellenpólus, a kikapcsolódás, nyaralás tere mellett a diktatúrák vizsgálata. Amikor elkészülsz egy 20. századi Gulag-kutatással, akkor a Balaton már afféle jutalomfalat?

A Gulag-kutatás és a magyar elhurcoltak szomorú és tragikus történetei mellett még nagyban érdekel az 1945 utáni magyarországi kommunista diktatúra sokféle vetülete, elsősorban a családtörténetek.

A tihanyi levendulanemesítés atyja, Bittera Gyula történetét például nem lehet megérteni, ha nem ismerjük a 20. századi magyar kitelepítési és államosítási történeteket. A Balaton-kutatás könnyed elfoglaltságnak tűnhet, de az igazság az, hogy a Balaton-történetekben is hangsúlyosan megjelennek a 20. századi tehertételek.

Gondolkodtál azon, hogy túllépve a történelmi tanulmányokon a családtörténeteket és egyéb legendákat egy afféle nagyregényben írd meg?

Magyar szakon végeztem az ELTE-n, a történelem mellett. Nagyon sokáig vívódtam, mi legyen a fősodor számomra. Mivel igen érzékeny ember vagyok, tudatosan fordultam a történelem irányába, az objektív tények megtartó erejével igyekszem a lelkemet is óvni. Mert bizony rengeteg megrázó sors- és családtörténetet ismerek, sok esetben leszármazotti forrásokból, személyes közlésekből. Egyelőre nem szeretnék szépíró lenni, de a könyvek keretbe foglalják az életem, megtartanak, óvnak és őriznek. Én pedig jelenleg is a tabi Városi Könyvtár vezetőjeként ebben a világban működöm, és igyekszem még több embert beterelni a Gutenberg-galaxisba.

Nyitókép: Fakutyázók a befagyott Balaton jegén a Székesfővárosi tisztviselők üdülőtelepe (később Honvéd üdülő) előtt Balatonkenesén, 1934-ben. Fotó: Bor Dezső / Fortepan