A gyümölcsoltás hagyománya generációkon átívelő tudást hordoz, amelyet érdemes megőrizni és továbbadni. Erre hívja fel a figyelmet a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság és a Klímapolitikai Intézet a magyar gyümölcs tájfajták napjához illeszkedő kampánya.
A Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság, valamint az MCC Klímapolitikai Intézet kezdeményezésére az Agrárminisztérium 2024-ben hívta életre a magyar gyümölcstájfajták napját. A jeles napot Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, március 25-én tartják, azzal a céllal, hogy a hazai őshonos gyümölcsfajták termesztésének fontosságára hívják fel a figyelmet.
Idén a jeles nap alkalmából az ország több pontján gyümölcsoltó napot szerveznek: március 21-én Felsőtárkányban a Nyugati Kapu Látogató- és Oktatóközpontban, március 22-én Tiszakürtön, a Tiszakürti Arborétumban és a kecskeméti Természet Háza Látogatóközpontban, március 25-én Budapesten, az MCC Klímapolitikai Intézet székhelyén, március 29-én a debreceni Demki Csapókerti Közösségi Házban, Mátrafüreden, a Harkály Házban, április 5-én Szatymazon, a Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhelyen, valamint Bugacon a Puszta Kapuja Információs Központban várják az érdeklődőket.
Az eseményeken a résztvevők egy előadást követően személyesen próbálhatják ki a faoltás módszerét. Az oltványokat mindenki hazaviheti, és a saját kertjében nevelheti tovább.
A tájékoztató szerint a magyar tájfajták megőrzése nemcsak kulturális és étkezési, de a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásunk szempontjából is kulcskérdés. A régi magyar gyümölcsfajtákat évszázadok óta termesztik Magyarországon, azok jól alkalmazkodtak az egyes tájegységek mikroklímájához, így sokkal ellenállóbbak az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárással és a különböző betegségekkel szemben. A magyar fajták megőrzése természetes módon járul hozzá a fenntartható mezőgazdasághoz és az élelmiszerellátás-biztonság javításához.
Jelenleg mintegy nyolcvan államilag elismert gyümölcstájfajtát tartanak számon Magyarországon. Egyes régi fajták széles körben elterjedtek, mások teljesen kiszorultak a termesztésből, megőrzésükből az állam és önkéntesek egyaránt kiveszik a részüket.
