Patyik Fedon madártana
Nézd csak, Fedon,
milyen kemény az élet.
Nézd csak, szívem,
hogy milyen puha.
Nézd csak, Fedon,
milyen kövér veréb ez.
Nézd csak, szívem,
hogy milyen buta.
Fedonnak megvolt a sajátos madártana,
halálban, madárban Fedonnak volt igaza.
Egy délután azt mondta, madár az egész világ,
tojást rak, csipeget, aztán a magasba vág.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz lesz minden szava.
A madarak elszállnak és eljön az éjszaka.
A Móriczon ültünk és néztük a verebeket,
és Fedon azt mondta, nem láttál még eleget.
Te tiszta vagy, angyalom, látvány a mocsokba van,
épp ezért, angyalom, jól bemocskoltam magam.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz lesz minden szava.
A madarak elszállnak és eljön az éjszaka.
Otthon a lábasban gőzölgött már a lecsó,
mi Fedonnal egymásra, aztán meg az, hogy de jó.
Később az ágy mellett Fedon a szívembe szúr,
nemsoká elválunk, tudod-e, fiatalúr?
És tudtam, hogy Fedonnak igaz volt minden szava.
A madarak elszálltak és eljött az éjszaka.
Madárként vágok a magasba, csipegetek.
Fedon már nincsen, és fészkem az emlékezet.
Énekesmadár, az angyalod mocsokba száll.
Mondtad, a világ majd váratlan úgyis megáll.
És tudtam, hogy Fedonnak igaz volt minden szava.
A madarak elszálltak és eljött az éjszaka.
Lackó
Lackó olyan volt, mint az Isten,
édes nyála hullott mindenfelé.
A februári télben
nem jött madár az etető felé.
Kis kezét az arcán,
könyökét a párkány
szélén tartva, madarakra vár.
És lám, a lenti járdán
madarakra várván,
észrevesszük, gyilkos macska jár.
Lackó olyan volt, mint az Isten,
édes nyála hullott mindenfelé.
Délelőtt anyánkkal,
rántotta a tálban – mindenkié.
Anyám kezén az óra,
arra néz, mióta
ismeri a számlap titkait.
Megszólal, na, rajta,
indulás a boltba.
Szembeszúr a nap, majd megvakít.
Lackó olyan volt, mint az Isten,
édes nyála hullott mindenfelé.
Kőbánya szívében
állatkert, a Csősztorony felé.
Szarvasok a hóban,
mi ácsorogva, szótlan,
szemben meg nagy patás állatok.
A kenyérhéj fogyóban,
induljunk, na, jól van.
Lackó csendben mondja, várjatok.
Lackó olyan volt, mint az Isten,
édes nyála hullott mindenfelé.
A februári télben
fények gyűltek homloka köré.
Kiskabátos angyal,
fázós szarvasokkal
hagyja, hadd múljék a délelőtt.
Én bámulom anyánkkal,
arcán kötött sállal,
hideg februári télben őt.
Cuvée Marseille
Átmegyünk a Liget téren,
átmegyünk a Halom utcán,
átkelünk.
Bánya utca oldalába
cuvée-t mérnek, az lesz ám a
jó nekünk.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt ma újra rád lel.
Tarkóm, ágyékom ég.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt zsizsegve kérlel.
Gyümölcsös, húsos cuvée-t!
Elmondod, hogy magányos vagy,
de most jobb így, most, hogy itt vagy,
kedvesem.
Bánya utca oldalába
cuvée-t iszunk literszámra,
jó velem.
Csöndem és csönded az asztalon,
cuvée-karátok az arcodon,
nézzük, hogy szemközt teregetnek
hajlékony ázsiai nők.
Csöndem és csönded az asztalon,
cuvée-karátok az arcodon,
az erkélyen szótlan teregetnek
hajlékony kőbányai nők.
Leizzadok kabátomba,
annyit mondok, így isznak a
zangyalok.
Annyi még, hogy jó, hogy itt vagy.
Nem engedni magányodnak
nagy dolog.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt ma újra rád lel.
Tarkóm, ágyékom ég.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt zsizsegve kérlel.
Gyümölcsös, húsos cuvée-t!
Bánya utca oldalába
rám szakad a piros fényű
délelőtt.
Felvázolod egy barátod,
úgy gondolod, megpróbálod.
Hátha őt.
Csöndem és csönded az asztalon,
cuvée-karátok az arcodon,
nézzük, hogy szemközt teregetnek
hajlékony ázsiai nők.
Csöndem és csönded az asztalon,
cuvée-karátok az arcodon,
az erkélyen szótlan teregetnek
hajlékony kőbányai nők.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt ma újra rád lel.
Tarkóm, ágyékom ég.
Marseille-i cuvée, Cuvée Marseille,
a délelőtt zsizsegve kérlel.
Gyümölcsös, húsos cuvée-t!
(Dalszövegek Regős Mátyás és Vértesi Ferenc akusztikus könnyűzenei formációjának Fedon-dalok című műsorából)
