Ha Fekete István neve már nem is, a kis Vuk története még biztosan élénken él minden generáció emlékezetében. De az 1900. január 25-én Göllén született író életműve jócskán túlmutat egy rókakölyök kalandjain. Ő volt az, aki képszerű szavakkal festett erdőket, réteket, és a magyar irodalom zöld lombkoronája alatt gyűjtötte össze olvasók tízezreit – kicsiket és nagyokat egyaránt.
Számára az állatok nemcsak regényei szereplői, hanem lelki társai is voltak: tudta, milyen egy róka szemének villanása hajnalban vagy egy vadlúd szárnycsapása egy tó fölött. Halhatatlan hőseinek – Hú, Kele, Vahur, Lutra, Csí, Kiri – leszármazottai pedig mind a mai napig köztünk, körülöttünk élnek.
Születésének 125. évfordulója alkalmából a Saubermacher – Az Év Természetfotósa 2024 pályázatra beérkezett lenyűgöző természetfotókból válogattunk (a fotókiállítás 2025. január 31-ig tekinthető meg az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeumban, amelynek anyaga online is elérhető – a szerk.), hogy méltó módon emlékezzünk meg az állatok és a természet nagy barátjáról.
Talán Kalán, a nyúl is így meredt volna Máté Bence fényképezőgépére, mint a Nyusziportré főszereplője. Bár azt gondolhatnánk, mivel gyakori állat, szinte gyerekjáték mezei nyulat fényképezni, de valójában nehéz portréfotózáshoz alkalmas távolságba kerülni vele. Máténak azonban szerencséje volt: egyszer csak váratlanul megjelent egy mezei nyúl a keresőjében a kerti itató szélén. Rövid ideig szembenézett vele, megnyalta a szája szélét, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnt, ahogy érkezett.
Hogya István szarvasnász idején figyelte meg a szarvasbikákat, ahogy a tehenek kegyeiért vetélkednek. Ahogy próbált jó pozíciót találni, és feljebb sétált a domboldalon, láthatóvá vált a telihold, majd egy szarvas agancsainak a sziluettje is felderengett a holdfényben. Egy lépést tett a dombon lefelé, és a keresőben megjelent a pillanat, amire várt. Remegő kézzel exponált, és végül sikerült megörökítenie álmai képét, a Teliholdat. A látványos fotóval bizonyára Szarvas Menyhért és megalkotója, Fekete István is elégedett lenne.
Daróczi Csaba Muki, a nyuszt reinkarnációjának képét kameracsapda segítségével készítette. Az erdőbe kihelyezett kamera egész éjszaka time-lapse felvételeket készített, 30 másodperces expozíciókkal. A mozgásérzékelő a vakuhoz volt kötve, és amikor a nyuszt áthaladt az infravörös sugár előtt, az éppen aktuális felvételbe bevillantotta az állatot. Végül Daróczi az Éjszakai lopakodó címet viselő fotót 120 felvételből illesztette össze.
Máté Bence egy apró kerti tónál összesen egy hónapot töltött, azokat a gyors és ritka pillanatokat kereste, amikor a tóban élő békák repülő tápláléknak nézve a fecskéket feléjük ugranak. Az elképzelt kompozíciót a levegőben repülő, a fecskére nyelvét kinyújtó békáról végül nem tudta elcsípni. De még így is megérte rászánnia az időt a projektre, amelyben a sok száz, ivó fecskés jelenet közül csak egyetlenegyszer sikerült a fecskét és a repülő békát is együtt, viszonylag élesen elkapnia: a Fecskebéka című képen mintha Csí és Unka elevenedne meg.
Petőcz Tamás a Reggeli csend című képét egy október végi reggelen a Mecsekben, Orfű mellett fotózta. Észrevette, hogy a szemközti dombélen őzek csipegetnek – talán Őz Egon is ott poroszkált közöttük –, és bár elég messze voltak, szerencsére a teleobjektívje is vele volt. A fények, a látvány és minden körülmény kedvezett ahhoz, hogy egy ilyen különös hangulatú kép jöjjön létre.
Csusz, a gyík rokonai sütkéreznek egy panelház falán Szűcs Boldizsár képén. A fotós egy ismerősére várt, akitől éppen egy objektívet szeretett volna kölcsönkérni, amikor észrevette, hogy fali gyíkok mászkálnak ki-be egy társasház szigetelésének sérülésein. Szerencsére a nagyvárosi környezetben az állatok már megszokták az emberek közelségét, így az ő jelenlétét és a fotózást is jól tolerálták. Végül egy bodobács is csatlakozott a társasághoz, így lett teljes a Rés a pajzson című kép.
Öreg, odvas fák, elhagyott harkályodúk vagy varjúfészkek mind létfontosságúak a fészket nem építő pusztai fajok számára, de ezek létrejöttéhez akár száz év is kell. Így kiemelt jelentőséggel bírnak az ezeket imitáló mesterséges odúk, amelyekből Máté Bence már kétszázat kihelyezett olyan területekre, amelyeket korábban monokultúrákba vontak be, de amelyeket lassan visszahódít a természet. Az Azonos súlycsoportban címet viselő jelenetben egy homokdomb tetején üldögélő szalakótát riaszt el a semmiből előtűnő vörös vércse – talán éppen Kiri –, amelyben nem odú-, hanem táplálékkonkurenciát lát. Az extrém gyors, váratlan pillanatot Máté csak azért tudta elkapni, mert a lába éppen rajta volt egy átalakított exponálópedálon, és ösztönösen rátaposott, mielőtt felfogta volna, mi is történik.
Fekete István fülesbaglya, Hú még fiókaként került egy erdészházba, ahol fogságban kellett felfedeznie ősi ösztöneit, például az éjjel látást, a vadászatot és a többi állattal való kommunikációt. Pogány Péter számos alkalommal fotózott már macskabaglyokat Kab-hegyen, ahol azt tapasztalta, hogy a madarak viselkedése szinte teljesen kiszámítható. Úgy gondolta, hogy megpróbál hosszú záridős, elhúzós képet készíteni. Rengeteg munka, tervezés, állítgatás és egy kialvatlan másnap reggel után született meg az Éjjeli szellem című kép.
