Szentélyerdő – A vétyemi ősbükkös a Törzsvendég hetedik epizódjában
Dél-Dunántúl dombjai közé, a vétyemi ősbükkösbe kalauzol minket a Kultúrapont és a Petőfi Kulturális Ügynökség Törzsvendég című sorozata hetedik epizódjában a fiatal természetbúvár, Mészáros Zsolt, aki a fokozottan védett erdőrezervátumban kifejti, milyen hasonlóságok vannak a családok és az erdők működése között, és miért fontos, hogy ne csupán egyetlen fafajta alkosson egy erdőt.
Dél-Dunántúl dombjai között, a zalai erdőkben, Tormafölde határában található a vétyemi ősbükkös, ahol a hatalmas bükkfák törzsei egy ősi katedrális oszlopaiként emelkednek a magasba, lombkoronájuk pedig zöld mennyezetként borul az erdő fölé. A bükkfák – melyek között kétszáz éves, 50 méter magas óriások is akadnak –, olyanok, mintha egy nagy család tagjai lennének, az idős példányok lassan átadják a helyüket a fiataloknak, miközben táplálják is őket. A magyarországi erdőrezervátum-program részévé választott ősbükkös egyfajta időkapszula, egy erdő, ami lassan, szinte észrevétlenül változik, de csendben, türelmesen figyelve megláthatjuk, hogyan működik a természet akkor, amikor hagyjuk, hogy önmaga lehessen.
A Törzsvendég hetedik részéből azt is megtudhatjuk, hogy milyen növényi szintekből áll egy bükkerdő, hogy milyen nevet kapott az ősbükkös legnagyobb tömegű fája, hogy mit jelent a fák törzsén látható „fagyléc”, hogy milyen hasonlóságok fedezhetők fel a családok és az erdők között, hogy hogyan működik a „testvéri kapcsolat” két azonos korú, egymás mellett álló bükkfa esetében, hogy az idősebb bükkök hogyan védik meg magoncaikat és akadályozzák meg a konkurens fafajták térnyerését, illetve hogy milyen jövevényfajok tudnak mégis megtelepedni a bükkösben, és miért fontos, hogy ne csak egyetlen fafajta alkosson egy erdőt.
