Fiatalabb testvérével és autentikus Bartók-előadással ünnepel a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Megalakulásának színhelyén, a Zeneakadémián ünnepel a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Itt hozták létre 62 éve az egyetem fiatal muzsikusai az együttest, amely azóta meghódította a világot. A kezdetekben 16 tagú, ma 21 zeneművészt tömörítő kamarazenekar speciális műfajt képvisel, és a születésnapi koncertjük műsora sem lesz átlagos.
Az együttes különlegessége többek között abban áll, hogy a vonósnégyesnél jóval nagyobb, de éppúgy jellemző rá a muzsikusok intenzív összjátéka, a szimfonikus zenekarnál pedig létszámban nagyságrenddel kisebb, hangzásban mégsem marad el annak hatásától.
Tfirst Péter több mint 23 éve tagja az együttesnek. Az egyik alapító, Rolla János kereste meg 2001-ben azzal, hogy csatlakozzon a kamarazenekarhoz, majd később a koncertmesteri feladatokat is átvette tőle.
Várdai István világhírű csellóművész öt éve a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, érkezése pedig a repertoárban is tükröződik. „István rendkívül széles látókörű művész, aki rengeteg, a nemzetközi zenei életben fontos helyszínen megfordul, és élményeit, felfedezéseit is »hazahozza« a zenekarnak. Elsősorban az ő hatását látjuk majd a március 20-ai koncert programjában” – mondja Tfirst Péter, és az elmúlt évadokban hallható izgalmas, kortárs bemutatókat, Jörg Widmann, Philip Glass, Pavel Fischer műveit vagy éppen a Max Richter-féle A négy évszakot említi példaként.
A zenekar arra törekszik, hogy minél több hangversenyén egyszeri és újszerű élmény érje a hallgatót, új, modern és a széles közönség számára érthető, átélhető művek hangozzanak el. Ilyen szellemben fogant meg az együttes legutóbbi lemeze, a neves lipcsei Accentus kiadónál megjelenő Szinergia is.
A március 20-ai koncert műsora valóban tele van különlegességekkel, és bármely európai koncertteremben érdeklődést keltene. A kortárs finn zeneszerző, Olli Mustonen kilenc szólamra írott 1. nonettje dinamikus, szellemes, a múltat és a jelent ötvöző alkotás. Még érdekesebb az elmúlt évtizedben „újra felfedezett” Mieczysław Weinberg, aki zsidó származása miatt a világháború idején Lengyelországból a Szovjetunióba menekült, és noha a közönségsiker csak szórványosan érte utol, páratlan életművet alkotott. A 2010-es években egyre többen figyeltek fel rá, egyesek a Weinberg-darabok olyasféle reneszánszáról beszélnek, amely Mahler zenéjét övezte a hatvanas években. Weinberg műhelyéből egy ritkaságnak számító csellóconcertino hangzik el – nem meglepetésre magyarországi bemutató, de nemzetközi szinten is kivételes alkalom –, természetesen Várdai István csellószólójával.
Végül egy jól ismert magyar remekmű, az 1937-ben svájci megrendelésre komponált Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára Bartók Bélától, amelyet hatalmas kihívás ilyen színvonalon megszólaltatni. Ehhez vendéget is hívott a Liszt Ferenc Kamarazenekar, így
Nem sűrűn fordul elő, hogy egy koncerten ezt a szerzői utasítást teljesíteni tudják. „Az sem gyakori egy zenekar életében, hogy egy másik együttest invitálhat közös játékra – mondja Tfirst Péter. – A Liszt Ferenc Kamarazenekar esetében talán két alkalomra emlékszem. De Bartók zenéjét így még mi sem adtuk elő.”
