| Hosszabb hallgatás után tavaly ősszel mutatták be Tanović A pokol című nagyjátékfilmjét, melyet a magyar közönség először csak áprilisban, a Francia Filmnapokon láthatott. Tanović a tíz éve elhunyt lengyel író-rendező Krzysztof Kieślowski Mennyország, Pokol, Purgatóriumcímű tervezett filmnovelláiból készítette el a középsőt (az első a német Tom Tykwer nevéhez fűződik A gyilkosok is a mennyországba mennek címmel). |
 |
|
A film párhuzamosan mutatja be három lánytestvér mindennapjait. Mindhárman, egymástól elszakadva élik boldognak egyáltalán nem nevezhető életüket. A legidősebb lány, Sophie nem bírja elviselni azt a tényt, hogy férje megcsalja, és magára akarja hagyni gyermekeivel. A férj, Pierre, rendkívül önző, ráadásul nemcsak Sophie-nak, hanem a szeretőjének is hazudik. Céline egyedül él, és rendszeresen elutazik beteg édesanyjához. Vonatra szállása előtt Sébastien, egy furcsa, ám jóképű fiatalember olvas fel neki verset. Anne, a legfiatalabb testvér pedig tanárába, Frédéricbe szerelmes, de a férfi már nem akarja folytatni a viszonyt. A három lány sorsa látszólag teljesen független egymástól, mégis a testvéri kötelékeken kívül van még valami, ami összeköti őket. Ez pedig egy gyermekkori tragédia, melynek során édesapjuk öngyilkosságot követett el. A három nő azóta sem érti a tett okát, csak arra emlékeznek, hogy anyjuk gyermekek megrontásával vádolta apjukat, aki összeveszésük után kiugrott az ablakon. Az esemény mélyen bevésődött emlékezetükbe, és igazából emiatt nem tudnak normális életet élni. Mindhárman egy apafigurát keresnek. Sophie nem szeretné apa nélkül felnevelni gyerekeit, nem akarja nekik ugyanazt a sorsot szánni, mint ami neki jutott. Ezért küzd kitartóan férje kegyeiért. Céline már elérte azt a kort, amikor családot lehetne alapítani, mégsem talál magának társat. Pedig lenne rá lehetősége a folyton mosolygó és neki udvarló kalauz személyében, de ő még Sébastientől is idegenkedik. Apakomplexussal leginkább Anne küzd, aki csak egy nála jóval idősebb férfi mellett képes megtalálni boldogságát, a vele egykorú férfiak szóba sem jöhetnek. |
 |
|
Tanović filmjében a szereplőkkel sohasem az történik, amire a néző számítana. A dolgok mindig rosszabbra fordulnak. Ez számukra az igazi pokol. Sophie minden próbálkozása ellenére nem szerzi vissza férjét, viszont bosszúból elárulja "vetélytársának", hogy Pierre-nek gyerekei vannak. Emiatt az asszony nem hajlandó többé Pierre-rel szóba állni, aki várakozásaival ellentétben nem fog tudni új életet kezdeni. Frédéric visszautasításai ellenére Anne kitartóan ostromolja őt a közös emlékek felidézésével, lelki terrorral. Még a férfi családját is meglátogatja, akik persze semmit nem tudnak kettejük kapcsolatáról. Frédéric egyetemi előadásában kifejti, mennyire elkötelezett híve annak, hogy halálunk előre meg van írva, és kizárja a véletlen egybeeséseket, a véletlen halált is. Ehhez képest éppen ő lesz az, aki váratlan balesetet szenved. Céline-t megijeszti Sébastien közeledése. Úgy érzi, le akar feküdni vele, de be kell látnia, hogy téved, mert a férfi bevallja, hogy homoszexuális. De ennél többet is mond: fiatal korában szerelmes volt Céline apjába, de ő nem tanúsított hasonló érzelmeket. Céline elérkezettnek látja az időt, hogy szembesítse anyját az igazsággal. Az öngyilkosság, amely szétszakította a testvéreket, most újra összehozza őket. Együtt elmennek édesanyjukhoz, abban a reményben, hogy az belátja, mennyire félreismerte néhai férjét, és emiatt kellett nekik szenvedniük. De az anya válasza mindenkit megdöbbent |
 |
|
A rendező természetesen magának Kieślowskinak ajánlja ezt az erősen közepes művészfilmet. Nem akar formabontó lenni, nincsenek benne radikális újítások, egyszerűen elmesél egy történetet három szép és kiváló színésznővel. Tanović nem lépett előre a Senkiföldjéhez képest, de nem is rontott színvonalán. Szerencsére a forgatókönyv egy európai rendező kezébe került, akinek azért sikerült megragadnia azt a leírhatatlan hangulatot, amely a francia filmeket általában jellemzi. |
 |
