Frida Kahlo tekintete téged is megigéz?

Képző

A Mai Manó Ház Frida Kahlo-kiállítása a festőnő körüli univerzumot rajzolja meg, sokkal inkább annak a világnak a működéséről, valamint a festőnő mindennapi életéről kapunk képet, mint arról az érzelmi gazdagságról, amelyből aztán megszülettek a festmények.

Gisèle Freund: Frida Kahlo Juan Farill orvossal (1951). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives
Gisèle Freund: Frida Kahlo Juan Farill orvossal (1951). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives

Analitikus tehát ez a kiállítás, az izgalmát talán leginkább az adja, ahogyan az egyes témák más és más módon zoomolnak rá az életútra, annak egy-egy aspektusát érdekes szempontok szerint járják körül, így tulajdonképpen az alkotó körül szerveződő családi és kapcsolati hálót, valamint az adott történelmi időt ismerjük meg jobban. 

Sőt: ami igazán figyelemre érdemessé teszi ezt a tárlatot, az tulajdonképpen nem más, hogy itt Frida nem mint képzőművész jelenik meg, hanem olyan személyként, aki gondos munkával gyűjti, őrzi és rendezi ezeket a fényképeket, amelyek nemcsak a számára fontos emberek „helyettesítőjeként” szolgáltak, de egyben a történelem, a művészet és a természet szuggesztív nyomataiként tekintett rájuk. A kiállítás hat téma mentén szerveződik, amelyek mindegyike igazolja, hogy a fotó Frida számára kiemelt fontossággal bírt az élete során, hasonló célokat szolgált, mint a naplóírás. A pillanat megőrzésének és gyűjtésének szándékából született meg ez a mintegy 6000 képet tartalmazó gyűjtemény, amelyből jelen kiállításban 241 fotót tekinthetünk meg.

A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a Mai Manó Házban. Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház
A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a Mai Manó Házban. Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház

Az első egység a Gyökerek címet viseli, és tulajdonképpen a családi emlékezet darabjaiból válogat. Ezek a képek Frida számára a felejtés ellenszereként működnek, megidézik az elhunyt családtagok auráját, akik így továbbra is éreztetik a hatásukat a jelenben. A blokkban nagyon sok csoportképet látunk, amelyek a 19. századi viktoriánus konvenciókat idézik, ugyanakkor mexikói sajátosságokat is hordoznak magukon, kordokumentumként is olvashatjuk őket. Ezeknél azonban sokkal izgalmasabbak a Frida apjáról készült fotók és önarcképek, amelyek a német bevándorló kiállását láttatják, rajtuk keresztül pedig nyomon követhető arcának és tekintetének időbeli változása. Ugyanakkor e rengeteg önarckép közepette talán azt is megértjük, hogy Frida számára e műfaj miért vált annyira fontossá: apai örökség, hogy a festő is úgy vallotta, hogy az adott érzelmi állapotot leginkább az önarckép segítségével lehet megragadni. Nagyon izgalmasak itt még a Frida anyjáról készült képek, amelyek egy szívós, makacs nőt láttatnak, a festő átható tekintetét ismerjük fel, valamint a szülők esküvői fotói, amelyek pedig a felhőtlen boldogságról árulkodnak.

Ismeretlen fotográfus: Frida Kahlo a Kék Házban (1930). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives
Ismeretlen fotográfus: Frida Kahlo a Kék Házban (1930). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives

A Casa Azul az otthont mutatja be, a kék házat, ahol gyakran megfordultak az ismerősök, barátok, családtagok, így ezek a képek a társasági életről, az emberi kapcsolatokról szólnak. Frida is sok képen feltűnik, azt látjuk, hogy gyakran pózol, határozottnak, erős kiállásúnak igyekszik mutatni magát, ahogy festményein is egy erőteljes identitás kialakításán dolgozott, e felvételeken is azt látjuk, ahogy a kamera előtt is tudatosan játszik a tekintetével vagy a testtartásával. Épp ezért hatnak meglepetésszerűen azok a fotók, amelyek elkapott pillanatokat rögzítenek, ahol Frida fesztelen és önfeledt, ahol nem izgatja az önreprezentációja. Ahol csak pusztán van.

A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a Mai Manó Házban. Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház
Fotó: Biró Dávid / Mai Manó Ház

A Politika, forradalmak és Diego a család politikai elköteleződéséről ad képet, Rivera technológia és ipari fejlődés iránti rajongásáról, de itt láthatjuk a szocialista vezetőkről készült portrékat is, akik közül Trockij személyes viszonyban is volt a családdal. Ennél érzelmesebb a Megtört test címet viselő egység, amelyben az alkotó legsérülékenyebb arcát látjuk: a műtétek utáni gyógyulás, valamint a fájdalom pillanatait. Olykor a mozdulatlan tehetetlenség, a mozdulni képtelen test képei tűnnek fel, máskor pedig azt a Fridát látjuk, aki az elviselhetetlen fizikai szenvedések ellenére sem hagyja magát, aki küzd és nem adja fel. A terem különleges darabjai a magyar származású Nicolas Muray által készített felvételek, amelyeken Frida átadja magát a fájdalmainak, a maga teljességében éli meg azokat. Ebben a teremben szerepelnek a festő által módosított képek, azok, ahol kivágott vagy letépett bizonyos alakokat a kompozíciókról, így átírva a múltat és kitörölve bizonyos személyeket az emlékezetből. A szekciót két sorozat zárja: az egyiken őslakosok tűnnek fel, a másikon pedig régészeti leletek láthatók és jelzik Frida és Diego Rivera vonzódását a tradicionális kultúrák iránt, valamint a mexikói őslakosok iránti tiszteletüket.

A Mai Manó Ház felső szintjén Frida szerettei tűnnek fel, barátok, családtagok, szerelmek, szeretők, őszinte és nyílt fotók ezek, amelyekből kiderül, hogy az alkotó mennyire érzelmesen és érzékien viszonyult az általa fontosnak tartott személyekhez, a csóknyomok az imádatról tanúskodnak.

Ismeretlen fotográfus: Diego Rivera San Ángel-i dolgozószobájában (1940 körül). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives
Ismeretlen fotográfus: Diego Rivera San Ángel-i dolgozószobájában (1940 körül). Diego Rivera & Frida Kahlo Archives

Az utolsó egység pedig a Fotográfiáról szól, neves vagy ma már ismeretlen fotósok képei láthatók itt, olyanok, amelyek esztétikai értékük miatt fontosak. Műalkotások, amelyek között Man Ray, Marton Munkácsi, Brassaï, Tina Modotti egy-egy felvétele is feltűnik, különlegességük pedig abban az egyedi látásmódban van, ahogy Mexikót és a mexikói kultúrát lencsevégre kapták. Ugyanakkor Frida archívumában számos néprajzi témájú felvétel is helyet kapott, amelyekből aztán mind ő, mind a férje ihletet merített, így ezek dokumentumértéküknél fogva is jelentékenyek.

A kiállítás február 9-ig látogatható a Mai Manó Házban.