A nagybányai iskola tradícióinak folytatásaként alapított Szentendrei Régi Művésztelep 1926 óta, immár 94 éve generációról generációra képviseli a szakmai tudást, a művészet erejébe vetett hitet, a magyar kultúra iránti elkötelezettséget. Az új műterembérlők, vállalva a szentendrei festészet hagyományait, egyfajta új, aktuális művészetfelfogás kidolgozására törekszenek, miközben a kortárs magyar képzőművészet markáns sokféleségét mutatják be.

„Alkotó művészként, Szentendrén dolgozni a város gazdag kulturális hagyománya, és művészettörténeti jelentőségének viszonylatában igazi kiváltság. Élő közösséghez tartozni – főképp az idei év tükrében, szintén kiváltság. A Szentendrei Régi Művésztelep műtermei ezt a kiváltságos helyzetet biztosítják a bennük alkotók számára.

A művésztelep helyszínének komplexitása ugyanis lehetővé teszi a művészek számára az elmélyült munkát, a szakmai diskurzust, valamint – mint ahogy jelen eseményünk is bizonyítja – a folyamatos megmutatkozás lehetőséget is kiállítások és más kulturális programok alkalmával” – mondta el a megnyitón Sipos Tünde művészettörténész.

A tíz alkotóművész legújabb műveit fűzi egybe az Égen, Földön tárlat. A tradíció és a modernség, a hagyomány és a korszerűség együttes megjelenése a kollektív bemutató sajátossága. A képzőművészet nyelvén úgy beszélnek, hogy a gondolat tartalmi jelentése felé irányítják figyelmünket. A tartalmat, a belső jelentést alakítják és formálják kiemelt jelentőségűvé. Az egyéni munka meditatív, befelé forduló világában születtek meg ezek az alkotások és egyfajta individuális szűrőn keresztül jutnak el hozzánk.

Az új műterembérlők küzdő szellemű, belső erőt sugárzó személyiségek. A genius loci nem meghatározója és nem is célja az itt készült alkotásoknak. Jó tudni, hogy a művésztelepen az eltérő generációk képviselői, független művészeti, alkotói elveket valló, különböző stíluseszményeket követő alkotók lakják.

„A művésztelep közege történeti és esztétikai szempontból is inspiráló az itt alkotóknak. Ez a kert, mely a szentendrei művészet origója is egyben, közel száz éve a magyar képzőművészet egyik legfontosabb színtere. Az alkotómunka itt kontinuitásban van.  A hely szellemisége, a fák árnyéka, vagy a vándorló kőasztal – mely köré művészgenerációk sora gyűlt már össze – emblematikus motívumai a kertnek, melyek őrzik, és közvetítik jelentőséget. Számos képzőművész, köztük a ma kiállítók közül is többen évtizedek óta ebben a festői közegben alkották meg életművük jelentős fejezeteit” – mondta Sipos Tünde.

„A műtermek falai vívódások, kísérletezések, elmélyült és önfeledt kibontakozások tanúi. Ez az a bázis, ahol az anyag átlényegül valami magasztossá, ahol megszületik a műalkotás, ahol bizonyos értelemben a földi és az égi szféra összeér. Egy mű megalkotása ősidők óta mágikus cselekvés. Ezért éppen az átlényegülés különleges pillanatát szeretnék tetten érni a népszerű a műterem-látogatásra invitáló programok résztvevői is. Ilyenkor kitárulnak a misztikum felé nyíló ajtók, melyek a hétköznapiságból ünnepélyességbe vezetnek minket. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik bepillantani az ott folyó munkába, felfedezni a kellékeket, és átérezni a hely atmoszféráját. Azonban magának az alkotásnak a jelensége kifelé mindig csak dereng. De abban az adott ihletett pillanatban, amikor mindez megvalósul, akkor összeér az földi az égivel. Létrejön a transzcendencia. Ezért is kapta aktuális kiállításunk az Égen, Földön címet” – hangzott el a művészettörténész beszédében.

Képgalériánk a megnyitóról

Aknay János művészete szervesen illeszkedik a Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Deim Pál nevével fémjelzett „szentendrei iskola” konstruktív-szürrealista vonulatához. Művészetének visszatérő motívumai a szentendrei építészet elemeiből, illetve a város progresszív művészeti hagyományaiból erednek.

Bereznai Péter határozott geometrikus szerkezetbe zárja a valóság látványait. A kusza részletek helyett a lényegre, az összefüggésekre figyel, konstruktív szellemiségben ragadja meg művei alapszólamát.

Baksai József grafikai sorozata közvetítő szerepet tölt be a profán és a szakrális között. A közeli barátra emlékezve az áttétekben beszélő szimbólumrendszert használja fel.

A geometrikus szabályozottság és a festői gesztus találkozása, az összefoglaló szándék jellemzi Buhály József legújabb festményeit. Az oldottság szabadsága és a szerkesztettség fegyelmezettsége között egyensúlyoz nagyméretű alkotásaiban.

A geometrikus térelemek és az organikusan kavargó, burjánzó világ összefüggéseit bontja ki munkáiban Martin Henrik. A szigorú geometriát lírává képes oldani.

A természet, mint örök metafora jelenik meg Krizbai Sándor képein. A festői realizmusnak és ezen belül a tájfestészetnek egy személyes, többjelentésű formáját próbálja megvalósítani.

És következnek azok a festmények, amelyek a pillanatnyi hatáson túl maradandóságukban, az érzelmi telítettségtől fűtött, ugyanakkor a jól átgondolt részletekben a XXI. század emberének szánt üzeneteket közvetítik.

Csáki Róbert festményei egy képzeletbeli világba vonnak be minket, melyben a valóság viszonyrendszereiről és saját realitástapasztalatunkról gondolkodhatunk.  

Knyihár Amarilla az oldottság szabadsága és a szerkesztettség fegyelmezettsége között egyensúlyoz. Kultúrhistóriai ismeret elemeiből, kozmikus nosztalgiából ötvöz szinkronista stílust, vizuális szintézist Bánföldi Zoltán.

A legifjabb műterembérlő, Horváth Lóczi Judit műveit sokszor személyes élethelyzetek inspirálják, melyeket absztrahál és a legegyszerűbb geometrikus formákkal jeleníti meg. A festészet és a térbeliség lehetséges találkozási pontjait kutatja.

Mondandójukat nemzetközileg is érthető szimbólumokkal, asszociatív jelekkel formálják. Vannak, akik az expresszív sűrítést, mások a narratív, illusztrációs vizuális nyelvet részesítik előnyben. Van, aki az epigrammatikus tömörséget kedveli, de ami közös bennük: az önálló identitásért folytatott küzdelem.

Sipos Tünde ezzel zárta beszédét: „A műterem-támogatás mecenatúrájának célja, hogy olyan művek születhessenek meg itt, melyek a szentendreiség tradícióját is közvetítik a jövő generációi számára. Ehhez kívánok a kiállító művészeknek elmélyült alkotókedvet, lendületet, és folyamatos ihletettséget!”

Fotók: Csákvári Zsigmond/MANK