A Massachusetts állambeli Miltonban született, apja bankár, anyja egy sikeres üzletember lánya volt. Négy testvérével New York villanegyedében nőtt fel, a legelőkelőbb magániskolákba járt. Miután az Egyesült Államok 1941-ben belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a hadseregbe. A légierő legfiatalabb pilótájaként három év alatt több mint 1200 órát repült, és 58 hadműveletben vett részt. Gépét 1944-ben lelőtték, de egy tengeralattjáró megmentette. Leszerelése után feleségül vette Barbara Pierce-t, öt gyermekük közül a legidősebb, George Walker Bush 2001 és 2009 között az Egyesült Államok 43. elnöke lett – ezzel John Adams és John Quincy Adams után másodszor választották apát és fiát is elnökké.
A Yale Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett, az egyetemen a diákszövetség vezetője és a baseballcsapat kapitánya volt. Ezután Texasban, a Dresser olajvállalatnál kezdett dolgozni, nem sokkal később kőolajfúró-berendezések gyártásával foglalkozó céget alapított – részesedését 1963-ban egymillió dollárért adta el. Vállalkozásának sikerében szerepet játszott, hogy akkor már washingtoni szenátor apja révén befolyásos olajipari lobbistákkal ismerkedett meg, akik később politikai pályáján is segítették.
1963-ban belépett a republikánus pártba, három évvel később megválasztották Texas állam kongresszusi képviselőjének. A washingtoni törvényhozásban töltött két ciklusa alatt egyszer sem szavazott az olajvállalatok érdekei ellen, támogatta a vietnami katonai intervenciót. Tagja lett Richard Nixon elnöki tanácsadó-testületének, 1971–73 között az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete volt. A Nixon bukását okozó Watergate-botrány kirobbanása után a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke lett, 1974 őszétől az Egyesült Államok Pekingi Összekötő Hivatalát vezette, 1976 januárjában pedig Gerald Ford elnök a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élére nevezte ki.
A demokrata Jimmy Carter 1977-es hivatalba lépése után menesztette, így Bush másfél évtized után állami pozíció nélkül maradt. A következő négy évben a magánszférában tevékenykedett, majd 1980-ban elindult pártja elnökjelöltségéért. A republikánus konvención második lett Ronald Reagan mögött, és a színészből lett kaliforniai kormányzó őt választotta alelnökjelöltjévé. Az elnökválasztást Reagan hatalmas fölénnyel nyerte meg, és 1981. január 20-án George Bush az Egyesült Államok 43. alelnökeként tette le a hivatali esküt. A Reagan ellen néhány héttel később elkövetett merénylet után ő vezette a kormányt, de nem volt hajlandó alkalmazni az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette volna a feladatának ellátására képtelen államfő elmozdítását. A két hét alatt felépült Reagan számos jelentős belpolitikai és diplomáciai feladattal bízta meg: ő irányította a terrorizmus- és drogellenes politikát, valamint 1985-ben Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár moszkvai temetésekor ő tárgyalt elsőként annak utódával, Mihail Gorbacsovval. Bush 74 országba látogatott el, 1983-ban járt Magyarországon is, ahol később, 1989 júliusában első amerikai elnökként tett hivatalos látogatást. 2001-ben, immár volt elnökként harmadik alkalommal is felkereste hazánkat.
Reagan második hivatali ciklusának lejárta után nem indulhatott újra, és 1988-ban Bush lett a republikánusok elnökjelöltje. A választást a „nem lesznek új adók” ígéretével megnyerte, és 1989. január 20-án az Egyesült Államok 41. elnökeként lépett hivatalba.
Külpolitikája rendkívül sikeres volt, elnökségére esett a Szovjetunió széthullása, a kelet-európai rendszerváltozás, a berlini fal leomlása. 1989 decemberében történelmi csúcstalálkozót tartott Mihail Gorbacsovval Máltán; a nyugati nagyhatalmak közül egyedül támogatta fenntartások nélkül a német újraegyesítést. 1989 végén katonai beavatkozással távolította el az Egyesült Államokkal szembefordult, kábítószer-csempészetbe bonyolódott Manuel Noriega panamai diktátort. Kuvait 1990-es iraki megszállása után a közvélemény támogatását élvező, ENSZ-felhatalmazással rendelkező, amerikai vezetésű nemzetközi koalíció az első öbölháborúban kiűzte Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból. Odahaza azonban nem talált megoldást a gazdasági problémákra, az adókkal kapcsolatos ígéretét nem tudta betartani, és nem választották újra. (Az első világháború óta csak három hivatalban lévő elnök – Herbert Hoover, Jimmy Carter és Donald Trump – nem kezdhette meg második ciklusát.)
A Time magazin 1990-ben az év emberének választotta, II. Erzsébet brit királynő 1993-ban tiszteletbeli lovaggá ütötte, 1999 óta nevét viseli a CIA székháza, 2009-ben állították hadrendbe a róla elnevezett USS George H. W. Bush nukleáris repülőgép-hordozót, 2011-ben Barack Obama elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet adományozta neki. Bélyeget és érmét is bocsátottak ki tiszteletére, a George Bush Elnöki Könyvtár és Múzeum Texasban található. Magyarországon 2020 októberében állították fel szobrát a Szabadság téren, Ronald Reagan szobrának közelében.
George Bush élete végéig a humanitárius ügyek tevékeny szószólója volt. Csípőműtétei ellenére hetvenötödik, nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapját is ejtőernyős ugrással ünnepelte. A Parkinson-kórral küzdő politikus 94 évesen, 2018. november 30-án hunyt el houstoni otthonában. Idehaza 2013-ban jelent meg az Európa szerencséje – George H. W. Bush, az USA 41. elnöke című kötet, amelyben a Konrad Adenauer Alapítvány és a XX. Század Intézet által rendezett konferencia előadásait adták közre. 2014-ben fia, George W. Bush publikált róla életrajzi könyvet 41: A Portrait of My Father (41 – Apám portréja) címmel.
