A címben három olyan szó, amelyet ha nem is használunk a mindennapokban, mégis mindenki ismeri a jelentését, és tudja, hogy az egyik legnépszerűbb magyar regényben – a Pál utcai fiúkban szerepelnek. A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa, Gönczi Ambrus lelkes lokálpatriótaként vezette végig hallgatóságát a gimnazista Molnár – akkor még Neumann – Ferenc nyomában.

Már a találkozó helyszíne is meglepetést volt, hiszen maga a Kálvin téri református templom is séta egyik állomása volt. A templom épületében tette le sikeres érettségi vizsgáját Molnár Ferenc kitűnő eredménnyel, ráadásul az érettségi elnöki posztot az akkori kultuszminiszter, Wlassics Gyula töltötte be 1895-ben.

Az 1800-as évek végi iskolai szokásokat, eseményeket az egykori Lónyay utcai Református Gimnázium épületében ismerhettük meg, ennek a padjait koptatta az író ifjúsági regényének főbb szereplőivel együtt 1887 és 1895 között. Az iskolához nem épült tornaterem, ezért egy távolabbi épületbe jártak testedzésre. Itt más iskolák tanulóival együtt osztoztak a termen. Kisebb összezördülések, zrikálások természetesen gyakran előfordultak a gyerekek között, különösen a Zerge utcaiakkal, akik délutánonként a Füvészkertben töltötték idejüket. Az egykor pimaszkodó kortársak „vörösingesekként” váltak halhatatlanná.

A gyerekek iskola után összeverődtek és csapatokban ütötték el az időt, ahogy a regény szereplői is. Az iskolák maguk is szervezetten foglalkoztak a szabadidő eltöltésével, Szabadbani Játszótársaságot is alapított a gimnázium. Indiánost, számháborút és talán elsőként labdarúgást játszottak a gyerekek, a szellemi épülésre pedig az önképzőkörök adtak lehetőséget – Molnár Ferenc, aki újságírónak készült, önképzőköri titkár volt utolsó gimnáziumi évében.

Az egykori Lónyay utcai Református Gimnázium

A Neumann család 1889-től a József körút 83. szám alatt felépült palotában lakott. Az édesapa, Neumann Mór orvos volt, többek között az akkor épülő Nyugati pályaudvar építését felügyelő Gustav Eiffel is a páciensei közé tartozott, aki rendkívül idős kort – 91 évet – élt meg. Édesanyja, a gyulai származású Wallfisch Jozefa az író irodalmi érdeklődéséért volt „felelős”, a magyar irodalom rajongójaként rengeteget olvasott. Jozefa elbeszélése szerint Molnár Ferenc kisgyermekkorában a Margitszigeten sétálva még találkozott az idős Arany Jánossal.

József krt. 83 – egykori Neumann palota

A jómódú polgárcsalád a háromemeletes palota első emeletén élt, a felsőbb szintek lakásait bérbe adták. Molnár Ferenc testvére, Erzsébet, élete végéig a ház lakója volt. Erzsébet a testvére iránti tiszteletből vette fel maga is a Molnár vezetéknevet, melyet az író molnár foglalkozású felmenőire emlékezve választott.

Útban a gimnáziumból hazafelé – a Lónyay utcából a József körút felé – a gyerekek elhaladtak a közeli Dohánygyár épülete mellett, ahol a regény szerint Nemecsek és Csónakos összesöpört tubákport szippantott fel a pinceablakból. Ma már csak az épület egy része áll, melyet napjainkban a Református Egyház használ a teológia és kollégium épületeként.

A séta következő állomása a mai Hőgyes Endre – egykor Rákos – utcában Nemecsek Ernő regénybeli lakóháza. Az épületen található Magyarország első olyan emléktáblája, amely képzeletbeli alak számára készült. Az emléktábla ötlete a házban működő Bartók Béla Unitárius Egyházközségtől származik, a Ferencvárosi Önkormányzattal együtt állíttatták 2016-ban. A ház azóta kisebb zarándokhellyé vált, hiszen Nemecsek alakja a hűség, a bátorság, a megbocsátás jelképévé vált.

Az egykor még egyemeletes lakóházat, mely az ihletet adta Molnár Ferencnek, már régen felváltotta egy háromemeletes, neoreneszánsz bérház.

Nemecsek alakját, a magyar irodalom egyik legrokonszenvesebb karakterét valószínűleg több barátja tulajdonságait összegyúrva alkotta meg Molnár Ferenc. Az író visszaemlékezéseiben megemlíti Járóka Sándor nevét, aki egy alkalommal a súlyos atyai szigortól mentette meg szolidáris magatartásával, és felmerült egy bizonyos Előd Tihamér neve is, aki rossz tanulmányi eredménye miatti szobafogságából gyakran szökött meg a délutáni közös játék kedvéért, egy alkalommal még a lábát is eltörte az első emeletről történő leugrás eredményeként.

A legmókásabb történet azonban egy bizonyos Jezsek-Józsika Ferenc nevéhez fűződik, aki 1958 és 1963 között

kinevezte magát Nemecseknek.

Felismerte a regény népszerű szereplőjében rejlő gazdasági lehetőséget, szívesen dedikálta a Pál utcai fiúk köteteket 3 Ft ellenében, ráadásul a kíváncsi delegációk méltó fogadására hivatkozva lakást is igényelt a Pál utcában a Tanácstól, melyet meg is kapott. Az élelmes Nemecsek nimbuszát egy irodalomtörténész cikke tette tönkre, amelyben bebizonyította, hogy az illető biztos nem lehet a regényszereplő. Álnemecsek perre vitte a kérdést, de azt jogerősen elvesztette, s ezzel együtt a kiutalt lakást is.

Molnár Ferenc egykori sétaútját követve elérkeztünk a Grund „hűlt” helyére, vagyis a Pál utca – Mária utca sarokra, ahol az indiánok amerikai prérije, a magyar alföld, a  tenger vagy sarkvidék terült el – mindig attól függően, hogy milyen játékhoz volt kedvük aznap a fiúknak. Lányokkal nem játszottak, még a lánytestvéreket sem fogadták be. Az író húgának, Molnár Erzsébetnek visszaemlékezése szerint, bár még markotányosnőnek is felajánlkozott, bebocsátást így sem nyert a Grundra.

A valós helyszínek után az emlékezet kapta a főszerepet. A regény megjelenésének 100. évfordulójára a Fővárosi Önkormányzat köztéri szoborpályázatot hirdetett valamely regénybeli jelenet illusztrálására. A nyertes Szanyi Péter lett az Einstand jelenet megformálásával, amelyet a Práter utcában egy iskola beugrójában, a járdán helyeztek el.

Kolnay szobra javítás alatt

A Pásztorok fenyegetően figyelik a golyózó Pál utcaiakat, épp Nemecsek gurít, két társa menekülésre készen figyeli a vörösinges testvéreket. A regényrészlet a szobor mögötti falon is olvasható. A séta napján éppen restaurálták a figurákat – a népszerűség áldozattal is jár – , meg kellett erősíteni az alakokat, hogy a velük játszani kívánó gyerekek súlyát stabilan megtartsák.

A másik újdonság a Grund játszótér a nyolcadik kerületi Nagy-Templom Tömő utca sarkán, amely szintén a regény megjelenésének centenáriumára készült el.

A játszótér – és ma már szórakozóhely is – a regénybéli farakások megidézésével és felhasználásával játékra, a regény megismerésére, elolvasására inspirálja fiatal és idősebb látogatóit egyaránt.