A Gross Arnold 95 – Utazások valós és képzeletbeli tájakra című grafikai tárlat a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy, az Árkosi Kulturális Központ és a Gross Arnold Galéria és Kávézó közös szervezésében valósul meg. A háromszéki város az erdélyi születésű művész kiállításának első erdélyi állomáshelye. A március 7-i megnyitón a tárlatot Gross András Soma, a művész fia, a kiállítás kurátora ismerteti. A kiállítás, amely a Tordán anyakönyvezett Gross Arnold születésének 95. évfordulója alkalmából nyílik, a művész olyan témáit mutatja be, amelyek az életmű egészén átívelnek. A művek Torda és környéke képi megfogalmazásától haladnak egyre tágabb körökben a magyarországi tájak, külföldi városok, majd a képzeletbeli vidékek felé. Gross Arnold műveinek java része a rézkarc technikájával készült.
„Kompozícióit ötvösművi finomságú megmunkálás jellemzi, amivel fantáziavilágának különös teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen. Meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot teremtett, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával fűszerezte. A táj, a természet világa mellett Grosst a városi tér is foglalkoztatta” – írták a szervezők.
Határokon át
Gross Arnold 1929. november 25-én született Tordán. Édesapjával és bátyjával gyakran járták a természetet, a Tordai-hasadéknál és környékén akvarelleket, rajzokat készítettek. 1940-ben a család Nagyváradra költözött, elemi iskoláit Tordán és Nagyváradon járta. 1947-ben 17 évesen az újra Romániához csatolt Nagyváradról gyalog szökött át a zöldhatáron Magyarországra. Érettségi nélkül, rendkívüli hallgatóként, a bemutatott rajzai alapján vették fel az Iparművészeti Főiskolára, 1953-ban grafikai munkákkal szerzett diplomát. Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, egyéni tárlatai nyíltak Amszterdamban, Zürichben, Stockholmban, Helsinkiben, Bergenben és Brüsszelben. 1975-ben rézkarcait a Los Angeles-i Frederick S. Wight Galéria Willem de Kooning litográfiáival együtt mutatta be. 1987-ben Érdemes Művész elismerést, 1995-ben Kossuth-díjat kapott. 1996-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai sorába választotta. Megkapta a Pro Urbe Budapest díjat, és Torda város is díszpolgárának választotta. 2014-ben a nemzet művészei közé választották. 2015. január 22-én hunyt el Budapesten.
