Üveges Krisztina: A szimbolikus gondolkodás régebbi, mint a beszélt nyelvünk

Mi hívta életre a kiállítást?

A múzeumunk feladata, hogy különféle témakörök szerint bemutassa a gyűjteményt – ez indított minket arra, hogy olyan témát keressünk, ami úgy fedi le a népművészet különböző műfajait, hogy közben a gyűjteményünket is jól tükrözi. A Tulipán & zsálya kiállításon szép számban képviseltetik magukat nők és férfiak által egyaránt alkotott műtárgyak – textíliák, ruhaviseletek, fafaragások, kerámiák. A virágtéma elég egyértelműen adódik a magyar népművészetből, minden korban és minden műfajban megjelent, nagyon érdekes regionális változások is megfigyelhetők benne. Ezért gondoltuk, hogy ennek a közismert motívumnak, szimbólumnak a története érdekelheti az embereket.

Megjelenik többek közt a kamillafésű, a mandragóragyökér, valamint a paraszti háztartásban a gyógynövények begyűjtéséhez és feldolgozásához kapcsolódó eszközök. Ugyanakkor szerettünk volna valami olyan témát felhozni, ami a kortárs közeggel is kapcsolatba lép. Ez nem egy történelmi kiállítás. A ma emberének természettel való kapcsolatát is próbáltuk egy kicsit más megvilágításba helyezni. Felhívni a figyelmet arra, hogy ez a kapcsolat régen is erőteljes és fontos volt, és ma is az. Ma is jelen vannak bennünk azok a pszichológiai, lelki igények, amik a régmúlt embereiben jelen voltak.

Hogyan tudták úgy korokon átívelő módon megjeleníteni, megcsillantani ezt az időtlen értéket, hogy a ma embere magára ismerjen benne?

Ebben maga a természet volt a segítségünkre. A virágszimbólumok eredete kapcsán nagyon sok elmélet született már az ezernyolcszázas évek végén. Ebben az időszakban a millenáris ünnepségekhez kapcsolódva felvetődtek olyan – régészek, néprajzosok, történészek által is kutatott – kérdések, mint például: honnan jön a magyarság, mik a gyökereink, mi a magyar művészet gyökere, mi a magyaros stílus? Abban az időszakban nemcsak a tudósokat foglalkoztatták élénken ezek a kérdések, hanem a közvéleményt, az egész magyar közösséget is. Rengeteg nagyon eltérő elmélet született a magyarság eredetéről, és ha jobban megkutatjuk ezeket az elméleteket, kiderül, hogy maga a szimbolikus gondolkodás egy picit régebbi, mint a beszélt nyelvünk.

Az antropológusok, nyelvészek ezt úgy írják le, hogy akkor alakult ki a szimbolikus gondolkodás, amikor még előemberként próbáltunk válaszokat adni a természet jelenségeire. Tehát akkor, amikor az ember félig állatként megpróbálta megérteni az univerzális természeti világrendet, azon belül pedig azt, hogy hogyan zajlanak körülötte az évszakok. A szimbolikus gondolkodás után jelent meg a mágikus gondolkodás, amikor az ember már megpróbálta befolyásolni az általa korábban felismert erőket. Kurátortársaimmal fantasztikusnak éreztük, hogy az egész gondolkodásunk mögött a természet megértésének szándéka és maga a természet megértése áll. A kiállításon is megjelenő virágszimbólumok azért olyan erősek, mert elképesztő régen fogalmazódtak meg. Mivel az előemberek által megfigyelt univerzális természeti rendszer azóta sem változott, a vele való kapcsolat most is feleleveníthető, és egy-egy rózsa- vagy liliommotívum kapcsán nagyon szép, távoli dolgokra is gondolhatunk.

Jól éreztem, hogy átjárja a kiállítást egyfajta misztikum, varázslat?

Örülök, hogy megemlíted ezt, hiszen bár nincs nyíltan kimondva, valóban jelen vannak ezek a kiállításon. Erre jó példa a gyönyörű fafaragásunk, ami a csillagövi jegyeket ábrázolja. Ez a különleges alkotás érdekes módon egy mai fafaragó munkája, de a barokk kerteknél állítottuk ki – azért, mert Lippay János könyvéhez hasonlóan ebben az időszakban jelent meg a Csízió című könyv, aminek az volt a célja, hogy különböző mezőgazdasági ismeretekkel lássa el a gazdákat. A könyvbe belelapozva kiderül, hogy ezek a mezőgazdasági ismeretek bizony abból a régi tudásból fakadnak, amikor az ember ráhangolódott a természet saját ritmusára. A gazdasági ismeretek mellett a népszokásoknak, az álomfejtésnek és a bolygók járásának is vannak oldalak szentelve, hiszen ezek szorosan összefüggtek.

A természettel kapcsolódva, a természetes ciklikussággal összehangolva, azzal harmóniában művelték a földet az emberek.

Milyen konkrét módon tárja a néző elé a kiállítás a kertek, korok és népművészet kapcsolatát? Hogyan tudták tárgyak által felfoghatóvá tenni ezt a részletgazdag univerzumot?

Erre mi a kerttörténet bemutatását választottuk. Ahogy említettem, nagyon sok elmélet született azzal kapcsolatban, hogy honnan származnak a népművészeti motívumok, de mivel ez nincs tudományosan eldöntve, nem vállalkozhattunk arra, hogy eldöntsünk egy ekkora horderejű kérdést. Ezért olyan kultúrtörténeti kontextusba ágyazott megközelítést adunk a látogatóknak, ami letükrözi a valóságot: ahogy a különféle kertek megjelentek a magyarországi régiókban, hozták magukkal a hozzájuk kapcsolódó virágokat. A különböző – például barokk, reneszánsz – kertek, virágok megjelenésének története kimutathatóan megjelenik a néprajzi anyagban is, ahogy az is, hogy miként kapcsolódtak sajátos magyaros, régiós jelentések a nagy, közös motívumokhoz. Ezt a történetet meséli el a kiállítás hangokkal, illatokkal, történetekkel és gyönyörű műtárgyakkal.

Minden érzékszerv kap valamiféle kielégülést.

Ez is célja volt a kiállításnak, hogy ne csak a szemnek adjunk látni- és olvasnivalót, hanem a hangoknak és az illatoknak is adjunk teret. A régészeti, néprajzi és népi iparművészeti alkotások mellett virágokhoz kapcsolódó zenék jelennek meg a kiállításon, próbáltunk minden korhoz kapcsolódóan zenéket, énekeket felvillantani. Emellett igyekeztünk olyan történelmi személyiségeket is keresni, akik nagyon határozottan kapcsolódnak a kertekhez – az ő történetük is megjelenik a kiállításon.

Itt lehet említeni például Lorántffy Zsuzsanna személyét, aki nemcsak egy nagy befolyású nemes asszony volt, hanem különféle birtokain lévő kertek tulajdonosa. Nagy gondot fordított arra, hogy sokféle gyümölcsfajta teremjen a birtokain, a gyümölcsöket befőzzék, tartósítsák. Fontosak voltak számára a gyógykertek, a gyógynövények feldolgozása, különféle tinktúrák előállítása kötődik hozzá. Ez a széles látókörű hölgy szövőműhelyeket is tartott fenn, melyekből nagyon szép, komoly művészeti hatást keltő egyházi textíliák kerültek ki. Lippay János történetét is említhetem példaképp – ő volt a fantasztikus, reneszánsz stílusú pozsonyi érseki kert leírója. Tudós, aki megírta az egyik első magyar nyelvű kertészeti szakmunkát a pozsonyi érseki kert kapcsán.

A kiállítás azt is megmutatja, mikor integrálódott a magyar népművészetbe az elemi részünkké vált vörös rózsa és tulipán. Hogyan alakult ki a magyarság virágcsokra?

Nagyon izgalmas nyomozás útján próbáltunk válaszokat találni. A jelenségekre rárakódtak az időrétegek, melyek visszafejtése során fény derül arra, hogy például a rózsás motívumok már az ókorban is jelen voltak, a görög–római kultúra rozetta formában használta. Aztán rengeteg görög–római szimbólumot átvett a kereszténység, amin keresztül új jelentéstartalmakkal felruházva mi is megkaptuk őket. Itt a rózsa kapcsán érdemes megemlíteni a Mária-kultuszt, a liliom kapcsán pedig magát a tisztaságot és ártatlanságot, melynek szimbólumává vált ezt a virág. A világ különböző pontjairól hazánkba szivárgott motívumok azáltal váltak a mieinkké, hogy a saját gondolkodásunk és vizuális kultúránk szerint megfeleltettük őket a saját kultúránknak.

Mi segíti a ma emberét abban, hogy a Hagyományok Házába érkezve képes legyen ráhangolódni a Tulipán & zsálya kiállítás tartalmára, ezáltal pedig kapcsolódni tudjon a tárlat terében intenzíven jelen lévő kulturális gyökérzettel?

Azt gondolom, hogy a tudatosság segít ebben. A kiállítás kimondott célja, hogy valamit hazavigyenek magukkal a látogatók. Ha a jelenlévők a figyelmük által kapcsolódnak a kiállított tárgyakkal, hangokkal, szövegekkel, akkor az azokból fakadó inspirációk, gondolatok elindítanak valamit a fejekben, a lelkekben, a kiállítás pedig ezzel már hatást is keltett. Itt megemlítem, hogy egy meglepetéssel várjuk a látogatókat: fel lehet iratkozni a Hagyományok Háza hírlevelére, és aki ezt megteszi, egy olyan virágvetőmagkeverék-csomagot kap, amely kizárólag őshonos magyar vadvirágok magjait tartalmazza.

Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu