A Milanoi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, szakdolgozatában pedig műemlék épületek megőrzéséről és restaurálásáról írt. Miért döntött úgy, hogy a művészet és a fotográfia felé fordul?
Az építészet és a fotóművészet számos ponton összefügg, képesek együttműködni, egymás mellett létezni, miközben kölcsönösen kiegészítik egymást. Rengeteg kiváló fotóművészt ismerünk, én viszont egy bizonyos ponton úgy döntöttem, másképp fogom használni a fotógépet, mint ők. Érzelmeket kívántam átadni képeken keresztül. Ugyanazt a fotótechnikát alkalmazom, amelyet száz évvel ezelőtt az olasz futuristák. A különbség csupán annyi, hogy amíg az 1960-as években alkotó művészek fekete-fehér fotókat készítettek, én színeket adtam az általam készített képekhez. Innovációt illetően viszont semmi egyebet nem találtam fel.
Mégis kell, hogy legyen valamiféle Bandirali-titok. Ön szerint mi az?
Nincsen titok. Mindenestre azt mégiscsak kiemelném, hogy összetett módon, szakaszokban gondolkodom. Ez annyit jelent, hogy egy adott téma lehető legtöbb szegmensét próbálom vizsgálni, hogy aztán a szerzett információk alapján létrehozhassam saját alkotásaimat. Ahhoz, hogy a kiállításon is látható Genezishez eljussak, többek között Leonardo da Vinci kódexét is tanulmányoztam.
A Leicester- kódexre gondol?
Igen. Ez a kézirat jelenleg Bill Gates tulajdonát képezi. A vizekről készített traktátusokba ástam bele magam. A kódexben található feljegyzések és természetábrázolások ihletet adtak, sőt, ez volt a kiindulópont. Inspirált arra, hogy felkerekedjek, és végigjárjam azokat a még nyomon követhető helyszíneket és természeti jellegzetességeket, amelyeket Dante is említ a Pokol, Paradicsom és Purgatórium kapcsán az Isteni színjátékban.
Ki vagy mi adott még inspirációt da Vinci mesteren kívül?
Isten. Igen, az isteni sugallatok, és persze Cottini professzor. Az ő segítségével kezdtem el a munkát, aki a Genezis történetéhez számos értékes filozófiai információt és magyarázatot szolgáltatott. Ezen kívül mindazok a szövegkritikai kiadások és alkotók ? például 13. századi mesterek illusztrációi ? is inspiráltak, akik korábban már megpróbálták megjeleníteni Dantét és műveit, illetve a Bibliát. Mindezek rendkívüli horderejű művek. Mindent összevetve viszont leginkább azokra az emocionális emlékekre hagyatkoztam, amelyeket a szöveg olvasása során átéltem, hiszen a művész hallgat, és kifejezi, amit érez. Da Vinci fogalmazta ezt meg jól egyik traktátusában: ?A festmény olyan költői műalkotás, amelyet látni lehet, nem pedig hallani, a költészet pedig olyan festmény, amelyet hallani lehet, nem pedig látni.?
Miért éppen Dante világát, illetve annak kuriózumát, az Isteni színjátékot választotta témául?
Dante költeménye lenyűgözött. Lelkesített a gondolat, hogy az Isteni színjáték három énekét természeti környezeten keresztül öntsem képekbe. Az általam megjelenített színhelyek egyrészt a szöveg alapján szubjektíven értelmezett terepek, de van köztük valós, mai napig topográfiailag is felismerhető helyszín. A természetábrázolás és Dante világa tehát így kapcsolódott össze. Három év alatt közel háromezer kilométert tettem meg, hogy felfedezzem, és fotógépemmel megörökítsem ezeket a helyszíneket, amelyekből aztán később a tárlaton is látható, saját értelmezésemet tükröző képek születtek. Igyekeztem törekedni arra, hogy többféle árnyalatot és geometrikus alakot közvetítsek. A Paradicsom például a fény, az árnyék és a színek zónája. Az elkészített fotóknak csupán a felét hoztam át Magyarországra, hiszen az anyag ennél természetesen sokkal bővebb.
Ha már Pokol, Paradicsom és Purgatórium? Mennyiben foglalkoztatja Önt, mint magánembert a transzcendencia illetve az ezotéria?
Magánemberként nagyon is érdekel mindez, ráadásul, ha valaki Dante és költészete iránt is érdeklődik, akkor az ezekkel kapcsolatos kérdések megkerülhetetlenek. Cottini professzorral rengeteget beszélgettünk és próbáltuk filozófiai aspektusból is megközelíteni a témát.
Cottini professzor, régi barátság és szakmai kapcsolat köti össze önt a művész úrral. Miben látja Bandirali úr művészetének különlegességét?
Az egész abban a szenvedélyes szeretetben rejlik, amellyel ő a fényt keresi. Teoretikus értelemben véve ugyanis az emberi létezés és eredet alapja nem más, mint a fény. A Genezistől Dantéig kiállítás lényege is ebben ragadható meg. A művész a fényt keresve indult el fényképezőgépével a Dante-úton, hogy aztán végigvezethesse most a kiállítás látogatóit a Poklon, Purgatóriumon és Paradicsomon, vagyis a sötétségtől a fény felé vezető ösvényen. A művész munkája itt még korántsem ér véget. Művészete túlmutat az említett stációkon, hiszen a teremtés aktusát, a felvillanó életet, azaz a Genezist is elénk tárja. A fényben, Isten keresésében és a szenvedélyes kutatásban rejlik tehát a Bandirali-titok.
Művész úr, a kiállítás videoinstallációval egészül ki. Mi látható majd ezen a vetítésen?
A Genezis témájú képeim láthatóak. Felmerült ugyanis az ötlet, hogy a kiállításon látható statikus képeket dinamizmussal töltsük meg. A futuristák által igen kedvelt képzőművészeti műfaj, a videoinstalláció remek módszernek bizonyult ahhoz, hogy a teremtés aktusát még érzékletesebbé tegyük és aktivizáljuk a kontextust.
Milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve?
Tervben van az Apokalipszis ábrázolása, de nem a megszokott destruktív aspektusból képzelem el a témát. Azt a koncepciót kívánom folytatni, amely ezt a mostani kiállítást is ihlette. Az apokalipszis, a Biblia zárófejezete, amelyet rendszerint a pusztulással, a véggel együtt emlegetnek. Látszólag két ellentétes témáról van szó, mégis szeretném azt bemutatni, ami teoretikus értelemben közös bennük: a fényt. Minden a fényből indul, és a fénybe is tér vissza. Így nézve a Genezis és az Apokalipszis nem feltétlenül áll távol egymástól.
Jónás Ági
