Két budapesti helyszínen is látható most veletek kapcsolatos kiállítás…
Igen, az Országos Színháztörténeti Múzeumba is érdemes ellátogatni, ahol a társulatok munkáit megörökítő fotókat állítottuk ki. A Vigadóban pedig a marionettbábokkal ismerkedhet meg a közönség.
A Maszk Bábszínházban többnyire várregéket játszotok. Miért?
Ezek történelmi eseményeket népmesei színezettel bemutató előadások, melyeket én írtam. Történelem szakon végeztem, és a görög mitológiából készítettem a szakdolgozatomat. A témavezetőm megkérdezte, miért nem írok meséket… Az előadásaink alapja a szájhagyomány és az adott várhoz kapcsolódó rege, amely gyakran csak pár sor. Ezt kell úgy kikerekíteni, hogy színpadra állítható történet legyen belőle. Az egyik ilyen darabunkban a középkortól, pontosabban a Könyves Kálmánról szóló mondáktól a tatárjáráson, Mátyás király, illetve a reneszánsz korán és a török hódoltságon át a kuruc időkön keresztül eljutunk Mária Teréziáig és a barokkig.
A klasszikus népmesei elemek mindig részei az előadásainknak. Szerepel bennük az öreg király, a pásztorfiú, a szegény legény. A különbség a népmesékhez képest abból adódik, hogy minden helyszín a valóságban is létezik, el lehet oda menni, fel lehet sétálni azon a lépcsőn, amelyen például IV. Béla is felment, és amely a darabban is szerepel, ki lehet könyökölni azon a várfokon, ahol Rákóczi Ferenc is kikönyökölt. A koncepciónk szerint ez közelebb hozza a gyerekekhez a történelmet, ami azért fontos, mert sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a történelem unalmas, és nehéz megjegyezni az évszámokat. De a történelemben nem is ez a legfontosabb, hanem hogy a néző meg tudja találni a gyökereit, hogy átélhesse az ősei hétköznapjait, s ezáltal a saját életére és a jelenkorra is jobban rálásson. Amikor egy eredeti helyszínt megkeresünk, és felmegyünk a hegy tetejére a várhoz, akkor fizikai értelemben is széttekintünk, és átérezhetjük azt a rengeteg munkát, ami egy ilyen erődítmény létrehozásához szükséges volt. Belegondolhatunk, hogy IV. Béla azért építtette ezeket a várakat, hogy megvédhesse a népet.
Hogyan készülsz fel egy történet megírására?
Mielőtt nekiállok, nagyon sokat könyvtárazok, kutatom az alaptémát. Fél mondatot sem jegyzek le anélkül, hogy ne ellenőrizném, hogy a használt szövegben szereplő szó létezhetett-e abban a korban, amiről a darab szól. Aki színpadra áll, annak hatalmas felelőssége van abban, mit hogyan ábrázol.
Kiből lesz bábművész?
Abból, akit izgat, hogyan lehet elkészíteni az előadásokban megmutatkozó figurákat; aki elég kreatív, foglalkoztatja a problémamegoldás, és nem ragaszkodik a bevett módszerekhez, amelyeket már számtalanszor használt a szakma. Én mindig írni akartam, és amikor megismerkedtem a bábszínház világával, elvarázsolt a műfaj. Az első gyerekkori élményem a Mazsola és Tádé című bábfilmsorozat volt a tévében. Imádtam. Elbűvölt, hogy a báb olyasmit is meg tud tenni, amit egy élő színész nem. Tótágast csinál, repül, fickándoznak a dzsinnek a levegőben. Az is nagy hatással volt rám, hogy egy élettelen anyagból, egy tárgyból hogyan lehet életteli személyiséget alkotni, ami mimika, gesztusok nélkül el tudja játszani, amit mondani szeretnék. A bábszínész is az egész testét használja, hogy a figurája életszerűen, de mesésen tudjon létezni a paravánon túl, ami mögött állunk. Például ha a bábnak pukedliznie kell, akkor a bábművésznek is ezt a mozgást kell végrehajtania.
A marionettbábok életre keltése külön művészet.
Ezeket a figurákat az ízületeikhez erősített zsinórokkal és az úgynevezett keresztekkel mozgatjuk. Mivel nagyon sokféle bábmozgás van, sokféle kereszt létezik. Ezeket annak megfelelően használjuk, hogy mit kell tudnia az adott figurának, milyen mozgást akarunk ábrázolni. Egy darab színpadra állításakor kell eldönteni, hogy milyen típusú mozgatást alkalmazunk.
Ma már rengeteg médium szolgálja a gyerekek szórakoztatását. Hogyan lehetséges ebben a hangzavarban, hogy a bábszínház mégis életképes marad?
A bábművészet titka az élőszóban rejlik, abban, ahogy a szülők is mesélnek esténként a gyerekeiknek. Ezenkívül a bábszínházban benne van a színész teljes személyisége, ami egy rajzfilmről vagy képregényről nem mondható el. A videómegosztó platformok világában sem tesszük fel a kérdést, hogy van-e szükség színházakra. Itt is erről van szó. Többször előfordult, hogy kétszer is be kellett bemutatni egy-egy műsorunkat, mert annyi érdeklődő volt.
Hányan dolgoztok egy előadáson?
A férjem, Havas Zsolt és én készítjük, menedzseljük, húzzuk-vonjuk a díszleteket, mozgatjuk a bábokat, és van egy technikusunk, aki a műszaki teendőket végzi.
Hogyan tartjátok fenn a bábszínházatokat?
A jegybevételek mellett pályázatokból próbáljuk fedezni a működésünket. Most például nagyon bízunk abban, hogy a Lázár Ervin Program segítségével folytathatjuk a munkát. Ez számunkra létszükséglet lenne.
Jelenleg hány előadásotok fut?
Évente három-négy darabot játszunk, összesen tizenöt műsorunk volt eddig. A legújabb előadásunk Kosztolányi Dezső A szörny című bábszínpadra írt műve. Legutóbb a nyári Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon léptünk fel július 13-án és 14-én, ahol a Nyakigláb, a Szamárcsel és a Borok, dalok című műsorainkat láthatta a közönség.
