A magyarországi hegyi patakok felét ideiglenes kiszáradás veszélyezteti

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Magyarország legnagyobb ökológiai intézménye folyamatosan vizsgálja a klímaváltozás hazai ökoszisztémára gyakorolt hatásait. Munkatársainak a Hydrobiologia című folyóiratban publikált első eredményei szerint a kiszáradás miatt az ott élő állatfajok és az egyedek száma csökken, ám az első, rövid idejű kiszáradások után megnő azon fajok aránya a közösségben, amelyek helyben ki tudják várni a víz visszatérését.

Öt évvel ezelőtt a korábban állandó vizű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, tavaly viszont már a felüknél kialakult ez az addig szinte ismeretlen jelenség, ami súlyos kihívás elé állítja az élőlényeket. Ha a kiszáradások hossza és gyakorisága is növekszik, akkor hosszú távon csak a szárazságnak ellenálló fajok lesznek képesek fennmaradni a hazai vizekben.

E jelenséget vizsgálták a HUN-REN ÖK kutatói a Mecsekben. A hegység déli elhelyezkedése miatt közelebb van a Mediterráneumhoz, így elsőként itt volt megfigyelhető az állandó vizű patakok ideiglenes kiszáradása.

Az ökológusok már négy éve rendszeresen vizsgálják, hogy az időszakossá váló vízfolyásokban élő, szabad szemmel is látható gerinctelen állatok (például szitakötők, poloskák, kérészek, csigák, kagylók, piócák) miként reagálnak arra, hogy átmenetileg eltűnik a számukra éltető közeg.

„A kiszáradó élőhelyeken csökken a fajszám és az egyedszám is, tehát kevesebb faj és azok kevesebb egyede marad meg a patakszakaszon. Viszont az eddigi eredményeink szerint e megfogyatkozott közösség nagyjából még el tudja látni a korábbi funkciót” – mondta el Boda Pál kutatásvezető, a HUN-REN ÖK tudományos főmunkatársa, aki szerint a patakok kiszáradása egyre gyakoribbá válik Magyarországon, ezért nagyon fontos a vízi közösségek folyamatos monitorozása. Így amikor a mainál sokkal súlyosabbá válik a kiszáradás, a kutatókat már nem éri teljesen felkészületlenül az élőlényközösségek válasza, ezért nagyobb esély lesz a megmentésükre.