„Helyén találja harcz munka a magyart" – A szabolcsi földvár krónikája

A régészeti kutatások alapján a vár a honfoglalás
után, a 10. században épült. A letelepülő magyar törzsek egyikének vezéri
szálláshelye lehetett, a hagyomány szerint Szabolcs vezéré. A középkori geszták
a váralapítást is Szabolcs nevéhez kötik, a történelmi kutatások azonban nem
erősítették meg ezt a feltételezést. A háromszög alakú várat két oldalról a
Tisza magas partja határolta, a harmadik oldalra pedig mesterséges folyómedret
ástak. Így szigetként nyújtott védelmet a környéken lakók számára, elsősorban
az ismétlődő úz és kun támadások ellen.

A 337×225×397 méter méretű, háromszög alaprajzú vár falait rekeszes, csapolt faszerkezetből építették, amelyet jórészt a folyómeder kiásásával kitermelt földdel töltöttek meg. A fal magassága nyolc és tíz méter, szélessége húsz és harmincöt centiméter között ingadozott. Külső falát egyenesre, míg a belsőt néhol lépcsőzetesre alakították.

A tatárjárás után a mellette kiépült megyeközpont és ispáni székhely elvesztette a jelentőségét, így a vár is elnéptelenedett.

Az elkorhadó faszerkezetből kiömlő föld manapság
domború sáncot alkot, de így is jól érzékelteti az egykori erődítmény lenyűgöző
méreteit.

Először 1894-ben, a honfoglalás ezredik évfordulója tiszteletére Jósa András orvos, a Szabolcs Vármegyei Múzeum alapítója irányításával kezdtek régészeti feltárásba a területen. A millennium évében a megye közönsége emlékoszlop állításával tisztelgett a nagy elődök előtt: „Hirdesd mig a világ, hirdesd mig napja tart, hogy helyén találja harcz munka a magyart” – olvasható az oszlopon.

Győrfi Sándor Szabolcs vezért ábrázoló, életnagyságú bronzszobrát a földvár egykori kapujában a millecentenárium évében állították fel, a honfoglalókra, valamint az itt harcoló és elesett katonákra pedig kopjafákkal emlékezik az utókor.

A település másik Árpád-kori nevezetessége az egykor Szűz Máriának szentelt templom, amely a legújabb régészeti feltárások alapján az 1092-ben Szabolcsban megtartott zsinatnak is helyszíne volt.

Az egykor háromhajós, hat kőoszlopos templom a 11. században épülhetett. Kör alakú szentélyét a 14. században a tizenkét apostolt ábrázoló freskóval díszítették, amely mára már elpusztult. A 15. században gótikus stílusban történtek kisebb átalakítások. A 16. századtól a református egyházé lett. 1841-ben egy földrengésben súlyosan megsérült, és a helyreállítás során elvesztette háromhajós osztását. 1900-ban tornyot emeltek mellé, amelyet 1944-ben egy visszavonuló német alakulat robbantott fel. A román kori templom szerencsére nem sérült meg végzetesen.

Szent László király elnökletével itt tartották meg 1092-ben az egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést.

Az itt elfogadott és kihirdetett törvények megerősítették az egyház hatalmát és a kereszténység erkölcsi tekintélyét.

Mint a Szabolcson felállított emlékoszlop is hirdeti, 1092-ben a zsinaton döntöttek Szent István király napjának augusztus 20-i megünnepléséről.

A település nevezetessége még a 18. századi, késő
barokk stílusú Mudrány-kúria. A kelet-magyarországi nemesi kúriák sorába
illeszkedő épület különlegessége, hogy az ebédlő és a hálószobák mennyezetét a
magyar történelem kiváló személyiségeinek portréival díszítették, ami a
megrendelő, Mudrány János nemzeti elkötelezettségét jelezte.

Az ebédlő ajtaja felett Vörösmarty Mihály Szózata olvasható kőbe vésve. Az örökös
nélkül elhunyt Mudrány András a református egyházra hagyta az épületet, amely 1977-ig
parókiaként és lelkészlakként működött. Termeiben jelenleg a vidéki kisnemesség
életét bemutató enteriőr fogadja a látogatókat.

1928-ban Móricz Zsigmond is vendége volt a lelkészlaknak. A látogatás emlékére született Az ebéd című novellája, ami Tomory Dezső lelkészt felháborította, mert az események szerinte nem úgy történtek, ahogy Móricz megírta őket. Perre is vitte az ügyet. A bíróság az alkotói szabadságra hivatkozva nem marasztalta el az írót, de Móricz soha többé nem vendégeskedett a településen.

Forrás: Örökséghelyszínek.hu, Nöri

Nyitókép: Győrfi Sándor: Szabolcs vezér szobra. Fotók: A szerző felvételei