Zalka Csenge Virág Ribizli a világ végén című, díjnyertes népmesegyűjteményében csodás mesék vannak, de nem csak ettől lesz felejthetetlen ez a könyv, hanem a mesék hangulatát pontosan közvetítő és a történetek mélyebb rétegeit visszaadó rajzoktól is. A Ribizli képeiről Herbszt Lászlót, a kötet illusztrátorát kérdeztük, aki elmondta azt is, hogyan dolgozik egy-egy könyvön.
Hogyan jött létre ez a kötet?
A Ribizli a világ végén egy sorozat következő darabja: Tamási Áron: A legényfa kivirágzik mesegyűjteményt, Fekete István Éjféli harangszó novelláskötetét és A bűvös puska cigány népmese-antológiát követi. A Móra Kiadó másfél évvel ezelőtt kért fel erre a munkára. Tudtam, hogy alapvetően lányoknak szóló, kicsit újrafogalmazott magyar népmesékhez kell rajzolnom. Én pedig nekiálltam: gyakorlatilag már az elején megvolt az elképzelésem, hogy milyen is legyen ez a kötet.
Mi a kapcsolat a Ribizli illusztrációi és a sorozat többi darabjának rajzai között?
Ha ezeket a köteteket egymás mellé tesszük, akkor látjuk, hogy habár hasonló a formátum, mégis mindegyiknél van egy-egy jellegzetesség, ami megkülönbözteti a többitől. A legényfa kivirágzik esetében erős volt a népies vonal. A cigány mesék rajzai sok vonalból és sok színből épültek fel, a tükrözésektől kicsit pszichedelikusakká váltak. A Fekete István-kötet grafikái pedig visszafogottabb színekből építkeztek, világuk naturálisabb volt. A Ribizlinél arra gondoltam, hogy érdemes lenne kísérletezni azzal, hogy a nagyobb felületeket nem egy vonalas struktúrával, hanem valamilyen mintával töltöm ki. Erre az egyik példa A hétlábú paripához készített illusztrációm, amelyen a ló takaróján és a hősnő ruháján is egy ritmikus struktúra fut végig. Ezek az egyszerű geometrikus formákból felépülő felületek kötik össze ezeket a rajzokat.
Hogyan született meg a borító?
A kötet eredeti címe A tűzhajú lány volt, én ehhez rajzoltam egy vöröshajú figurát. Azután végül változott a cím, de ez nem befolyásolta túlzottan az eredeti koncepciómat. Ugyan a borító rózsaszínes, mégsem érzem úgy, hogy ez a kötet csak a lányokat szólítaná meg. Tény és való, hogy e mesék főszereplő legtöbbször lányok, boszorkányok, tündérek, de a történetek kalandossága, furfangossága miatt a fiúk érdeklődésére is számot tarthat.
Tudható rólad, hogy sok háttérmunkát végzel, hogy a rajzok jelképei és a megjelenített tárgykultúra is hiteles legyen. A Ribizli esetében milyen kutatásokat végeztél?
Ezekben a mesékben rengeteg katonaszerű lény, vitéz szerepel, ezért fontos volt, hogy a páncélok, kardok, egyéb lovagi kiegészítők formavilágát tanulmányozzam. De azért a kutatás ennél a kötetnél nem volt olyan mélységű, mint a zsidó vagy a cigány mesék esetében, ahol viszont tényleg mindennek utána kellett olvasnom. Azoknál olyan világokat kellett felépítenem, amelyekhez sok közünk van ugyan, mégis bizonyos értelemben egészen távoliak.
Cigány mesék, zsidó történetek, magyar népmesék… Sokféle kultúrába elrepítenek a rajzaid. Amikor ezeken dolgozol, könnyen el tudsz merülni egy-egy ilyen világba?
Változó, hogy mennyire megy könnyen. Idén például elkészült a Csimota Kiadó gondozásában Benedek Elek A világlátott békák című történetének papírszínház változata. Ez egy japán eredetű mese. Ez a világ egy pillanat alatt megvolt a fejemben. Jobban utánanéztem a japán építészetnek, hogy hitelesek legyenek a megrajzolt épületek, emellett pedig a japán mondavilágban létező szellemeket, szörnyeket, különleges lényeket tanulmányoztam.
Ezt követően megrajzoltam egy Lázár Ervin-kötetet, ami őszre jelenik meg. Ennek picit nehezebben értem a végére, jobban meg kellett küzdeni vele, annak ellenére, hogy Lázár Ervin világa mindenki számára ismerős szemben a japán kultúrával, ami elvileg mégiscsak távolibb.
A Fekete István-kötettől például eléggé féltem, mivel az ő prózája eléggé konzervatív, leíró jellegű, ráadásul hatalmas sötétségek vannak benne. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz megtalálni a világát, de aztán az nagyon gyorsan meglett.
Hogy alakult ez a Ribizlinél?
A Ribizli világában is gyorsan belekerültem. Arra törekedtem, hogy a rajzok minél inkább koncentráltak legyenek, minél kevesebb dolog legyen rajtuk: egy figurára, egy jelenetre vagy egy pontra fókuszáltam. Így születtek meg ezek a rajzok, ahol a figurák díszesebbek, kidolgozottabbak, a hátterek pedig egyszerűbbek, visszafogottabbak. Ehhez hasonlót nem csináltam korábban.
Mi alapján dőlt el, hogy melyik jelenetet emelted ki az adott meséből?
Minden mesénél a kulcsjelenetet keresem, azt, hogy melyik pillanat az, ahol átfordul a mese. Ez a Térdszéli Katica esetében például Imre király fürdetése volt, A farkas és a kisleánynál pedig az, amikor az állatok egymás hátára állnak. Szerettem volna, hogy a rajzokban legyen egy kis dráma: kevés dolog van rajtuk, de azoknak súlya van.
A rajzok közül melyek a személyes kedvenceid?
Nehéz dolog ez, mert jellemzően szükségem van egy kis távolságra, hogy tudjam megint szeretni ezeket a rajzokat. Egy munka leadása után nem is szeretek ránézni ezekre, viszont utána megint eljön a nap, amikor úgy érzem, hogy rendben vannak. A Ribizlinél talán már megvan ez a távolság: a kedvenceim a Vitéz Rózsa ördögös rajza és A fortélyos lány figurája, de jónak érzem A Tündértó titka című mesének illusztrációját is.
Ezeknél a rajzoknál és a korábbiaknál is jellemző, hogy egy-egy kép teli van olyan pici, aprólékosan kidolgozott részlettel, amelyek kiválóan alkalmasak a képzettársításokra. Tudatosan rájátszol erre?
Finy Petra A csodálatos szemüveg című meséje volt az első gyerekkönyv, amit megrajzoltam. Ha ezeket a rajzokat közelről nézzük, akkor meglátjuk, hogy bennük egy újabb történet bújik meg. Ez egy újabb réteget adott a szöveghez. Mivel a történet egyszerű és rövid volt, ezért elbírta, hogy az illusztrációk ennyire rétegeltek legyenek. Ezt a Ribizlinél már nem lehetett volna megtenni, hiszen ott annyira meghatározó a szöveg, hogy nem lehet extra sztorikat a képbe beépíteni.
Ha már említed A csodálatos szemüveget, kérlek, meséld el, hogyan is kerültél közel a gyerekkönyv-illusztrációhoz.
Sosem akartam illusztrátor lenni: a MoME alkalmazotti grafikus szakján végeztem, majd különféle reklámügynökségeknél dolgoztam. Elégedett voltam a kapott feladatokkal, jól éreztem magam ezeken a helyeken. Finy Petrával mindig váltottuk egymást ezeknél a cégeknél, egyszer pedig elhatároztuk, hogy szabadúszók leszünk. Aztán az egyik találkozónkra Petra elhozta A csodálatos szemüveget, és elmondta, hogy a szöveg nagyon tetszik a kiadónak, de az illusztrációkkal nincsenek kibékülve. És felvetette, hogy rajzoljak én hozzá. Igent mondtam, a Naphegy is rábólintott, majd készítettem nekik próbarajzokat, amelyek azután végleges illusztrációk lettek. E kötet után jöttek a következők, évente 1-1, ma pedig már egy évre 4-5 könyv is jut. Utólag örülök, hogy belecsöppentem a világba.
A rajzaid gyakran a népi motívumkincset szervesen használó, miközben erősen geometrizáló formavilágból építkeznek. Ennyiben tekinthetjük Lajta Béla építészetét mintaképnek?
Mivel építőipari szakközépiskolába jártam, ezért az építészet mindenképp fontos a számomra. Az egyik volt osztálytársam egyszer azt mondta, hogy a rajzaimban az építőipari konszignációs jeleket látja. De igen, Lajta Béla is sok mindenben tetten érhető, őt is tekinthetjük inspirációs forrásnak.
A Vas utca közelében lakom, ott áll a BGSZC Széchenyi István Kereskedelmi Szakgimnáziuma, amit Lajta tervezett. Ez egy gyönyörű art deco épület, kiemelkedik az utca többi házának sorából. Sokszor járok arra, szeretem elnézegetni ezt az épületet.
Milyen más inspirációs forrásaid vannak?
Az adott könyvtől függ, hogy épp mi hat rám.
Mely munkáidat tartod a legfontosabbnak?
A bűvös puska biztosan kiemelkedik ebből a körből, hiszen ez volt az első olyan könyv, aminél határozottam éreztem, hogy megvan a stílusom.
Fontos, hogy egy illusztrátornak felismerhető stílusa legyen?
Ez abszolút személyfüggő. Vannak olyan kollégáim, kolléganőim, akik bármilyen stílusban otthonosan mozognak. Az is egy járható út.
Én sem tudatosan terveztem, hogy hova fogok kilyukadni. Ráadásul egy illusztrátor stílusát befolyásolja az is, hogy melyik kiadónál dolgozik, és hogy kiknek rajzol. Ha például nem a Mórának, hanem a Pagonynak rajzolnék, akkor biztosan egészen másféle dolgokat készítenék.
Szerinted mitől lesz jó egy gyerekkönyv-illusztráció?
Egy illusztráció akkor működik, ha ad egyfajta narratívát. Ha nem pusztán megrajzolja, ami a szövegben már benne van, hanem ad hozzá egyfajta pluszt. Az illusztráció segítője lehet a szövegnek, de csak akkor, ha nem szolgai módon másolja le azt.
A Móra Klassz sorozatban megjelent kötetek esetében ez a plusz narratíva segítheti azt, hogy az iskolások némelyik kötelező olvasmányhoz közelebb kerüljenek?
A Móra Klassz klasszikus regényeket ad ki új formában, olyanokat, amelyeknek már nincsenek szerzői jogai. Mivel ezeket bárki kiadhatja, ezért gyakori, hogy a piacon egyszerre több verzió is létezik: Az egri csillagokból például négy- vagy ötféle verzió is elérhető. A könyvesboltban ott vannak egymás mellett ezek a variánsok, így a gyerekeknek van lehetőségük választani, hogy nekik melyik borító tetszik. Segítheti az olvasást, hogy nem csak egy szabvány van.
Min dolgozol most?
Nemrég készültem el Lázár Ervin Korona és kard című kötetével, ami tizenhat magyar mondát és Ámi Lajos különleges cigány meséinek feldolgozását, Lázár Ervin késői alkotói korszakának remekeit tartalmazza. A kötet várhatóan októberben jelenik meg.
Most a Ribizli folytatásán dolgozom: A kalózkirálylány nemzetközi népmesegyűjtemény lesz, szintén Zalka Csenge Virág tollából. Ennek a borítója már elkészült, most fogom megrajzolni a belső illusztrációkat.
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
