Hogyan búcsúztak a világtól az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett mártírjai?

Aulich Lajos:

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

Damjanich János:

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid:

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő:

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” 

Knézich Károly:

„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” 

Láhner György:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!” 

Lázár Vilmos:
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” 

Leiningen-Westerburg Károly:

„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” 

Nagy-Sándor József:

„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” 

Poeltenberg Ernő:
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” 

Schweidel József:
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” 

Török Ignác:
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” 

Vécsey Károly:
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”