A tárlat a Dunakanyar napjainkban lakott nagyvárosainak térségeiben, a Budai- és Visegrádi-hegységben, a Pilis és a Börzsöny magaslati vidékein, a Zsámbéki-medencében vagy a Pesti-síkság alföldi régióiban talált számos különböző régészeti korszak emlékét ismerteti. A kiállított leletanyagok széles spektrumon mozognak: a paleolitikumtól kezdve a római és avar kori időszakon át a középkori kovácsmesterek kalapácsa alól kikerült tárgyak együttesen segítenek, hogy betekintést nyerjünk a korabeli emberek életébe.
„A Kárpát-medence legnagyobb folyója, a Duna a történelem évezredein keresztül éles határvonalat jelentett, gondolhatunk itt az őskor idején a két partján élő, eltérő kulturális identitású csoportokra, vagy a római korban a birodalom határvonalára, a limesre” – mondta el dr. Rajna András régész, a kiállítást rendező Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti osztályának vezetője. Mint hozzátette, a tárlaton jól elkülönül a folyó két oldalán talált leletanyag, sőt, a Dunában, a víz mélyén fellelt tárgyakat is láthatnak az érdeklődők.
A kiállítás bővelkedik az elmúlt tíz évben feltárt kuriózumokban. A Pécel mellett talált nagy termetű gyapjas orrszarvú, melyet megkövült állapotban őrzött meg a föld, több mint húszezer éves, de nem is ez a ritkaság, hanem hogy az állat feldolgozását is nyomon követhetjük a segítségével: a csontváz harmada mellett hét pattintott kőeszközt, köztük a vadászat során használt hegyeket és a tetem feldarabolására alkalmas, éles, obszidiánból készült pengéket találtak. Igazi különlegességét pedig az adja, hogy ez a kevés jól dokumentált hiteles feltárásból származó gyapjasorrszarvú-leletek egyike.
Felfedeztek olyan edényt egy Kr. e. 3. évezredből származó sírból, amelyben italáldozatot tettek a halott mellé, ez pedig az elemzések alapján az egyik első európai sörfogyasztást bizonyítja. Ez a harang alakú edénytípus az ezeket használó kultúra nevét is adja: a Harangedény-kultúra egy egész Európában megjelenő csoport, a kora bronzkor elején harcos-hajós nép volt, akár a későbbi vikingek. A kiállításban megtekinthető a Turán előkerült, római korban eltemetett szarmata „hercegnő”, akinek sírjából előkerült ékszerek, edények és használati tárgyak vetekednek a korszak római előkelőinek kincseivel.
Látványos leletegyüttes a több mint hétezer darab éremből álló kincs, melyet a középkori Vatya településen egy perselynek átalakított, festett cserépkorsóban fedeztek fel a kutatók, ahova az 1526. évi török hódítások idején rejtették el azokat.
A kiállításban jelentős szerephez jut Szentendre és térsége, mely a terem közepén, a szimbolikusan ábrázolt Duna folyó mentén jelenik meg. Kiemelt helyet kap a város egyik legizgalmasabb lelőhelye, ahonnan Ulcisia Castra római katonai táborának leletei kerültek elő. Ez utóbbiak által a katonák mindennapi tábori életébe pillanthat be a látogató. A nemrégen felárt, korábban ismeretlen, nagy kiterjedésű avar temető anyaga is szerepel a tárlaton, gazdagon felékszerezett lósírjának anyaga és rekonstrukciója segít bepillantást nyerni a kor túlvilágról alkotott képébe.
A kiállítás különlegessége, hogy a régészeti munka társadalmi összefogás keretében, a Közösségi Régészeti Egyesület tagjaival együttműködésben zajlott. Az egyesületben van rendőr, könyvelő, taxis, szobafestő, ingatlanos, építési vállalkozó és éppen informatikus is, akik korosztálytól függetlenül az önkéntes régészetet választják szabadidejük eltöltésére.
A tárlathoz kétnapos szakmai konferencia kapcsolódik, melyet a MűvészetMalomban március 6-7-én rendeznek.
