Az ideális közvetítő - ULICKAJA: DANIEL STEIN, TOLMÁCS

Ljudmila Ulickaja találkozott Daniel Oswald Rufeisennel Moszkvában, 1992-ben, akkor fogta meg őt Rufeisen egyénisége. Daniel lengyel zsidó házaspár egyik fia volt, 1941-ben a szüleivel és az öccsével menekült el a szülőföldjéről, talpraesettségének és szerencsés véletleneknek köszönhetően maradt ifjan életben. Lengyelnek adta ki magát, s tolmácsként dolgozott a Gestapónál - ő, a zsidó fiú, minden percben a lebukás veszélyének kitéve. Már ott is másoknak próbált segíteni: neki köszönhetően menekült ki, s maradt életben több száz zsidó az emszki gettóból. Aztán megszökött a Gestapótól, katolikus apácáknál húzta meg magát. Utána partizánok akarták kivégezni, de szerencsére ketten is akadtak, akik igazolták őt. Életben maradt, ismét tolmácsolt.

 

Ljudmila Ulickaja

 

A háború után szerzetes lett, katolikusként hajózott Izraelbe, ahol már a megérkezésekor gyanakvással fogadták. Megpróbálta újjászervezni Jakab egyházát, ám nem ismerték el zsidóként őt, a keresztény Daniel testvért. Pert is indított emiatt, de hiába. Így aztán ehhez a helyzethez alkalmazkodott, fáradhatatlanul próbált másoknak segíteni, átadni azt a harmóniát, derűt, amelyet ő maga megtalált.

 

Daniel testvér rendkívüli élettörténete adja az alapot ehhez a könyvhöz, amely mégsem dokumentumregény, sőt: különleges olvasmányélményt nyújt az, amilyen finom szálakkal fonódik össze a valóság és a fikció. Ulickaja remek figurák sorát keltette életre, erős egyéniségek, személyesen átélhető sorsok bontakoznak ki. Olyan nők alakja például, mint Ewa, aki az emszki gettóból menekültek egyike, vagy Hilda, aki azért szegődik keresztényként Daniel mellé, mert amikor megismerte saját családja háborús múltját, elhatározta, hogy Izrael államért akar dolgozni.

 

A könyvben levelek, beszélgetések, dokumentumok, naplórészletek, vagy például előadások sorát olvashatjuk, s ebből a rengeteg, más-más hangvételű mozaikból mi magunk rakhatjuk össze a történetet. A legkülönfélébb egyéniségek stílusát remekül adja vissza Morcsányi Géza fordítása (csak egy példa: a számomra hidegrázást okozó, "kerül átadásra"-szerű fordulatok éppen a hivatalos szövegekben bukkannak fel, azok személytelenségét, körülményességét érzékeltetik). Színes világ elevenedik meg így, s a sok szálon futó történetmesélés közben mindenki és minden esemény Daniel figuráját árnyalja még tovább.

 

Természetesen nem véletlen, hogy Ulickaját ennyire megragadta Daniel egyénisége. Könyvében még a saját, személyes hangú leveleiben sem ítélkezik soha, befolyásolni sem akarja az olvasót. Ő maga - Danielhez hasonlóan - szintén ideális, érzékeny közvetítő, nem akar elénk tárni valamiféle "igazságot", éppen a különféle egyéniségekkel és nézőpontokkal érzékelteti, milyen sokféle gondolkodás, érzelem, világlátás létezik. Igaz, Daniel sorsa azt mutatja, hogy az ő harmóniája, toleranciája érthetetlen, sőt: elfogadhatatlan rengeteg ember számára. Ahogy a könyvben leszögezi, az ő kereszténysége botránykő Izraelben.

 

Daniel Stein kétszer is tolmácsként menekült meg a háború idején, s mentett meg másokat, így hősként üdvözölték utána több országban. Próbált átvitt értelemben is tolmács lenni: valós közvetítő a kereszténység és a zsidóság között. Ő, a kikeresztelkedett zsidó, keresztény pap talált ugyan követőket, ám csak átmenetileg. A regénybeli Daniel testvér életöröme, bölcsessége, derűje magával ragadó, de bármennyire egységben képviseli is a zsidóságot és a kereszténységet, Izraelben tevékenykedő karmelita papként az ő példája csak átmeneti. Nem marad fenn az, amit ő képvisel, halála után szétesik az általa alapított közösség.

 

Ljudmila Ulickajának komoly olvasótábora van szerte a világon, így Magyarországon is, érzékelhettük ezt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is. Csak az a kár, hogy ez a könyv aligha jut majd el azokhoz, akik Ulickajával ellentétben azt hiszik: ők megtalálták az egyedül üdvözítő utat, s "az igazság" birtokában vannak. Akiknek viszont vannak kérdéseik, azoknak bőven van min töprengeniük a könyv olvasása után is.