A Magyarpolányi Nemzetközi Művésztelep tagjai köré csoportosulva a helyi alkotóközösség Kultháló bázisként nemcsak a kortárs képzőművészet, hanem az alternatív színház és a vizuális kultúra digitális tartományai felé is nyit, bárki számára átélhetővé és befogadhatóvá téve a folyamatokat. Oláh Gergely Máté fotográfus fázisképein a mű születését mutatja be a különböző művészeti ágakban.
Kevés hely van az országban, ahol olyan hagyománya van a művésztelepi létnek, a kortárs képzőművészetnek és színházművészetnek, hogy azok a helyi közösségi élet alappillérei. Magyarpolány ilyen. A Nemzetközi Művésztelep Kultháló bázisként áprilistól októberig tartó, Kor-társ a művészetekben című programsorozatában a közös alkotást, a részvételi kultúrát, a beavatást, a bevonódást és az edukációt állítja középpontba.
A közös alkotófolyamatok, workshopok, tárlatvezetések, kurzusok és kísérletek célja, hogy minél többen megtapasztalják a művészet közösségformáló erejét, illetve a kortárs művek megértésében és értelmezésében kevésbé jártas, szélesebb közönséget is beengedjék a műhelymunkák kulisszái mögé. A jubileumi, 40. Nemzetközi Művésztelep Csabai Tibor vezetésével észt, cseh és lengyel alkotók közreműködésével a viaszveszejtéses bronzszobrászat, a festészet és a grafika területén olyan eseményeket hozott létre, amelyeknek alapvető célja, hogy mindenki, aki jelen van, részese legyen az alkotás folyamatának. A bázis színházművészeti panelje is a közönség felé fordulás különböző módozatait, a kőszínházi struktúrán túlmutató módjait kutatja.
Oláh Gergely Máté fotográfus több napon keresztül követte a képzőművészeti és szobrászati alkotófolyamatokat, valamint a Kéri Kitty által vezetett csoport tagjaival egy hétre beköltözött a polányi bázisra, hogy az első olvasópróbától a bemutatóig dokumentálja egy színházi előadás születését, a Móczár Bence rendezte Szentivánéji álom-feldolgozását, a Pipacsvirágot.
„Nagyon befogadó volt az itteni közeg, és engedték, hogy valóban a nulladik pontnál bekapcsolódjak az eseményekbe. A színházi próbák első napjaiban inkább csak figyeltem és ismerkedtem a srácokkal. Ahogy a jelenetek körvonalazódtak, az lett a célom, hogy minél több fázist úgy örökítsek meg, hogy a szövegkönyv még a színészek kezében van, de már látszik az a dramaturgia és mozgáskultúra, amit az előadásban megvalósítanak. Egy hét alatt ki lehetett figyelni az apró részleteket. Izgalmas volt látni, hogyan telnek meg tartalommal a szerepek, és hogyan fejlődnek maguk a karakterek és a színészek ebben a folyamatban. A képző- és szobrászművészeknél pedig a munkanapokat követtem végig. Ezeken a fényképeken is az első ecsetvonástól vagy a szobor első lépésétől az utolsóig láthatók a fázisok. Nyomon követhető, miként készül el egy kétdimenziós festmény vagy egy háromdimenziós öntvény.”
Október 7-én Magyarpolányban a Bakony színei címmel művészeti és családi nap várja az érdeklődőket. Aznap indul a projekt során készült alkotásokból született 3D virtuális kiállítás online játéka. A település műemlék főutcáján Art Street kiállítások és tárlatvezetések színesítik a programot, míg november 25-én a magyarpolányi Kultháló bázis Veszprémben mutatkozik be egy interaktív kiállítás keretében. A Pannon Egyetem központi épületének aulájában kiállítások, installáció és fényszínház zárja a projektet.
Nyitókép: életkép Magyarpolányból. Fotó: Oláh Gergely Máté
