Szepsy István feltette Tokajt a világ bortérképére

Szepsy István neve mára egybeforrt a tokaji borvidékkel: ő az, aki nem csupán ráirányította a nemzetközi figyelmet Tokaj-Hegyaljára, hanem újjáteremtette a régió arculatát, és olyan minőséget hozott, amit a világ borelitje is komolyan vesz. Szakmai elkötelezettsége és kompromisszummentes minőségre törekvése minden egyes palackban ott lapul.

Ott van az ünnepi asztalon, ezt visszük ajándékba külföldi barátainknak, és egy étkezés után exkluzív desszertként is működik, de vajon mitől olyan különleges a tokaji aszú? A válasz összetett, mégis kézenfekvő: a vulkanikus alaptól és attól az izotermális hatástól, amely átalakította az altalajt, az ásványokat, és lehetőséget teremtett arra, hogy olyan édes bort lehessen termelni, amely gyakorlatilag megismételhetetlen: a világon kizárólag itt fordul elő. Érdekesség, hogy globális szinten az édes borok 99 százaléka mesterséges, egyetlen százaléka természetes. A tokaji aszút termelő borászok ebben az egy százalékban vannak benne, közöttük is az alfa és ómega: Szepsy István.

A tokaji borvidék története hosszú múltra tekint vissza, akárcsak a Szepsy család, amely már bő négyszáz éve készít bort. A második világháborút és a szocialista tömegtermelő időszakot követően — amikor a borászatok sok tekintetben kiszolgáltatott helyzetbe kerültek — Szepsy István volt az első, aki saját útra lépett. A hetvenes-nyolcvanas évektől apránként begyűjtötte és művelni kezdte a legjobb fekvésű dűlőket, figyelve a talajra, az ültetvény korára és az adottságokra, valamint öreg szőlőket vásárolt. 

Már a munka kezdetén komoly cél és egyfajta hitvallás volt számára, hogy nem mennyiséget, hanem minőséget akar, a rendszerváltás után pedig már semmi sem állíthatta meg: saját, szigorúan válogatott szőlőből kezdett bort készíteni.

A termésválogatás akkoriban egyébként olyannyira botrányosnak számított, hogy Szepsy elmondása szerint az egész ország rajta nevetett.

Mára azonban ő lett az etalon, és mindenét a minőségbe vetett hitének és eltökéltségének köszönheti. Tokaj hagyományosan híres volt a „pincészeti aszúkról”, de Szepsy szakított ezzel a gyakorlattal. Hitt a terroir erejében, abban, hogy minden dűlő — a talaj, az expozíció, az ültetvény kora és az éghajlat komplex keveréke — egyedi borokat képes adni.

Így elkezdte szigorúan válogatni a dűlőket, és nem „vegyes palackokat” gyártani, hanem dűlő- és parcella­-, sőt egyes esetekben sorszelektált (!) tételeket. A hegyoldalakon, gyakran köves talajon, meredek lejtőkön negyven évnél idősebb tőkék adják a szőlőt, és ezekből a kivételesen értékes egyedekből készülnek a furmintok és aszúk. 

Emellett a borász szigorúan korlátozta a hozamot: az aszúhoz szükséges szőlőt szintén kézzel szedik, gondosan válogatva a legjobb íz- és cukorpotenciállal rendelkező fürtöket. Ez a módszer, a „radikális minőségre törekvés” azt jelenti, hogy a mennyiség mindig másodlagos volt: csak akkor szüretel, ha az időjárás és az érettség ideális. Ennek köszönhetően amikor bor készül, az gyakran évtizedek múltán is hordozza magában a talaj, a klíma és a dűlő egyediségét. 

A Szepsy Pincészet Úrágya dűlője Mád határában 2022. október 18-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A Szepsy Pincészet Úrágya dűlője Mád határában 2022. október 18-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ez a szakmai filozófia — dűlőszelektálás, kézi munka, alacsony hozam, terroirhűség — tette lehetővé, hogy Szepsy borai ne egyszerű „tokaji borok” legyenek, hanem nemzetközi szinten is versenyképes, világszínvonalú tételek. Ő nem arra törekedett, hogy „marketingtokajit” csináljon, hanem, hogy a bor tükrözze azt, amit a természet és a dűlő adott.

Az ő borainál a címke, a név, a reverencia nem marketingfogás, hanem garancia: a palack mögött egy történet és egy konkrét termőhely áll.

Az a tény pedig, hogy Szepsy István ma a nemzetközi borvilágban is ikonikus név, egyáltalán nem véletlen: több évtizedes kitartó munka áll mögötte. 1999-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozták neki a minőségi bortermelés fejlesztéséért. 2001-ben ő lett az első a tokaji borvidékről, akit a Magyar Bor Akadémia az Év Bortermelője címmel jutalmazott — ez a rangos hazai elismerés is azt jelezte, hogy nem csupán Tokaj-szinten, hanem országosan is új mértéket állít fel. Később, 2009-ben a Borászok Borásza kitüntetés, 2010-ben és 2013-ban a Prestige Award is az övé lett. 2013-ban aztán jött az egyik legnagyobb nemzetközi elismerés: a Les Seigneurs du Vin díj, amelyet a világ második embereként vehetett át. 

Ezzel Szepsy nemzetközi szinten is bekerült a borászok élvonalába: nem csupán Magyarország, hanem Európa figyelt fel rá. 2022-ben érte a Golden Vines Awards keretében — amely a kortárs, prémium borászatokat ismeri el — a Szepsy Pincészet elnyerte a Best Fine Vine Producer in Europe címet, míg Szepsy István maga bekerült a Hall of Fame díjazottjai közé. Ez az elismerés nemcsak régiós, hanem európai szintű pozíciót jelent: Szepsy borai, borfilozófiája a világ legjobb pincészetei közé került — nem pusztán Tokaj, de egész Közép-Európa számára példa lehet.

Szepsy István munkássága több szempontból is pionírnak tekinthető.

Elsőként hozta be Tokaj borászatába a dűlőszelektált és parcella­szelektált szemléletet — olyan precizitással, amilyet korábban Magyarországon még nem alkalmaztak. Míg korábban a borvidék leginkább házra vagy pincészetre, vegyes szőlőtermésre épített, ő felismerte, hogy a terroir, a talaj, az ültetvény kora és helye döntően meghatározza a bor karakterét, és ennek megfelelően elkezdte szétválogatni a dűlőket. Ez új minőségi szintet jelentett, és ezzel ő lett az első az országban, aki olyan borokat készített Tokajból, amelyek világklasszisnak számítottak. 

Id. Szepsy István borász mádi otthonában 2022. október 18-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ő volt az első tokaji borász, akit az országos szakmai közösség az Év Bortermelőjeként díjazott 2001-ben, 2022 októberében, Firenzében a Golden Vines Awards díjkiosztón — amelyet a borvilág Oscar-gálájaként is emlegetnek — pedig a Szepsy Pincészet nyerte a Best Fine Wine Producer in Europe díjat, azaz Európa legjobb borászatának választották. Ugyanezen alkalommal Szepsy Istvánt beválasztották a Golden Vines Hall of Fame-be, vagyis az életműdíjasok közé. 

Az elismerés vastagon aláhúzta: a borvilág szakmai elitje is elismerte, hogy Szepsy István borai és filozófiája a csúcsok csúcsa. A magyar borászat történetében is mérföldkő, hiszen korábban nem fordult elő, hogy magyar pince ilyen rangos díjat nyerjen nemzetközi mezőnyben — így Szepsy munkássága új fejezetet nyitott.

Legnagyobb érdeme mégis az, hogy újjáélesztette Tokaj hírnevét. Amikor ő elkezdett dolgozni, a tokaji bor sokak szemében elavult, nosztalgikus, egyfajta muzeális örökség volt. Szepsy azonban bebizonyította: Tokaj nemcsak régi aszúkat, hanem korszerű, terroirhű, nemzetközi szinten versenyképes borokat is tud produkálni — és ezekkel a borokkal megnyitotta a világ kapuit Tokaj előtt. 

Így vált Tokaj ismét a világ boratlaszának részévé, Szepsy István pedig azért maradt példa, mert nem kompromisszumokat kötött, hanem követelményeket állított fel: a minőség, a bor karaktere, a terroir tisztelete számára az elsődleges. 

Az ő borainál nem fogyasztói terméket kap az ember, hanem olyan bort, ami történetet — dűlőt, évet, talajt, no és a folyamatok minimális gépesítésének hála embert hordoz magában. Az aszú pedig egy ma már letűnt világot jelképez, amely által a régi kultúrához lehet csatlakozni, noha az aszúkészítés a világ legdrágább eljárása.

Ha valaki ma a legjobb magyar borászokról beszél, Szepsy István neve legelsőként merül fel. Nem véletlen, hogy ma, amikor a tokaji bor új hulláma, a száraz furmintok, dűlőszelektált borok reneszánsza zajlik, sok borász tekinti őt mesterének, példaképének. Az ő öröksége nem csupán a palackokban él tovább, hanem a gondolkodásban: a terroirhűségben, az alázatban a föld, a szőlő és a bor iránt. Ezzel nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is hozzájárult a borkultúra megújításához. Értelmezésében Tokaj nem csupán múlt, hanem a jövő is: a hagyomány és a modernitás, a terroir és a minőség együttállása, amely átadja a földből áradó erőt.

Ez is érdekelheti

Szűcs Zsuzsanna: A mértékletesség ritmus, amihez a testünk mindig vissza tud találni

Hol ér össze a bibliai lakomák jelképes mértéktartása a mai túlfogyasztás, rohanás, érzelmi evés és ünnepi túlzások világával? És dietetikusi szemmel mit jelent ma a lakoma: bűnbeesést, gyógyulást vagy újraértelmezett harmóniát? Interjú Szűcs Zsuzsannával, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnökével.

Munch – a megmentett falatok meséi

A Magyar Kultúra magazin lapjain Döme Barbara beszélgetett Wettstein Alberttal, a munch egyik alapítójával az ételmentés lehetőségeiről és jelentőségéről.

Az ünnep és a lakoma kéz a kézben járnak a Magyar Kultúra magazin új lapszámában

Hogyan étkeztek őseink? Hogyan befolyásolta a történelem azt, amit ma a tányérjainkon találunk, és vajon létezett valaha egészséges lakoma? Egyáltalán: hogyan kapcsolódnak ma össze az ünnepi időszakok és az evés? A Magyar Kultúra magazin ünnepi lapszáma a Lakoma fogalmát járja körbe, a kérdésekre a válaszokat pedig egész Kárpát-medence-szerte kutatja.

Rekordszámú nevezés után megvan az év bejglije

A szekszárdi Prim Cukrászda & Café diósa lett az év bejglije, a békéscsabai Bejó Cukrászdáé az év mákos bejglije, ínyenc kategóriában pedig a piliscsabai Mák Kézműves Cukrászda sütőtökvarázs elnevezésű süteménye nyert.