Szepsy István feltette Tokajt a világ bortérképére

Ott van az ünnepi asztalon, ezt visszük ajándékba külföldi barátainknak, és egy étkezés után exkluzív desszertként is működik, de vajon mitől olyan különleges a tokaji aszú? A válasz összetett, mégis kézenfekvő: a vulkanikus alaptól és attól az izotermális hatástól, amely átalakította az altalajt, az ásványokat, és lehetőséget teremtett arra, hogy olyan édes bort lehessen termelni, amely gyakorlatilag megismételhetetlen: a világon kizárólag itt fordul elő. Érdekesség, hogy globális szinten az édes borok 99 százaléka mesterséges, egyetlen százaléka természetes. A tokaji aszút termelő borászok ebben az egy százalékban vannak benne, közöttük is az alfa és ómega: Szepsy István.

A tokaji borvidék története hosszú múltra tekint vissza, akárcsak a Szepsy család, amely már bő négyszáz éve készít bort. A második világháborút és a szocialista tömegtermelő időszakot követően — amikor a borászatok sok tekintetben kiszolgáltatott helyzetbe kerültek — Szepsy István volt az első, aki saját útra lépett. A hetvenes-nyolcvanas évektől apránként begyűjtötte és művelni kezdte a legjobb fekvésű dűlőket, figyelve a talajra, az ültetvény korára és az adottságokra, valamint öreg szőlőket vásárolt. 

Már a munka kezdetén komoly cél és egyfajta hitvallás volt számára, hogy nem mennyiséget, hanem minőséget akar, a rendszerváltás után pedig már semmi sem állíthatta meg: saját, szigorúan válogatott szőlőből kezdett bort készíteni.

Mára azonban ő lett az etalon, és mindenét a minőségbe vetett hitének és eltökéltségének köszönheti. Tokaj hagyományosan híres volt a „pincészeti aszúkról”, de Szepsy szakított ezzel a gyakorlattal. Hitt a terroir erejében, abban, hogy minden dűlő — a talaj, az expozíció, az ültetvény kora és az éghajlat komplex keveréke — egyedi borokat képes adni.

Így elkezdte szigorúan válogatni a dűlőket, és nem „vegyes palackokat” gyártani, hanem dűlő- és parcella­-, sőt egyes esetekben sorszelektált (!) tételeket. A hegyoldalakon, gyakran köves talajon, meredek lejtőkön negyven évnél idősebb tőkék adják a szőlőt, és ezekből a kivételesen értékes egyedekből készülnek a furmintok és aszúk. 

Emellett a borász szigorúan korlátozta a hozamot: az aszúhoz szükséges szőlőt szintén kézzel szedik, gondosan válogatva a legjobb íz- és cukorpotenciállal rendelkező fürtöket. Ez a módszer, a „radikális minőségre törekvés” azt jelenti, hogy a mennyiség mindig másodlagos volt: csak akkor szüretel, ha az időjárás és az érettség ideális. Ennek köszönhetően amikor bor készül, az gyakran évtizedek múltán is hordozza magában a talaj, a klíma és a dűlő egyediségét. 

Ez a szakmai filozófia — dűlőszelektálás, kézi munka, alacsony hozam, terroirhűség — tette lehetővé, hogy Szepsy borai ne egyszerű „tokaji borok” legyenek, hanem nemzetközi szinten is versenyképes, világszínvonalú tételek. Ő nem arra törekedett, hogy „marketingtokajit” csináljon, hanem, hogy a bor tükrözze azt, amit a természet és a dűlő adott.

Az a tény pedig, hogy Szepsy István ma a nemzetközi borvilágban is ikonikus név, egyáltalán nem véletlen: több évtizedes kitartó munka áll mögötte. 1999-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozták neki a minőségi bortermelés fejlesztéséért. 2001-ben ő lett az első a tokaji borvidékről, akit a Magyar Bor Akadémia az Év Bortermelője címmel jutalmazott — ez a rangos hazai elismerés is azt jelezte, hogy nem csupán Tokaj-szinten, hanem országosan is új mértéket állít fel. Később, 2009-ben a Borászok Borásza kitüntetés, 2010-ben és 2013-ban a Prestige Award is az övé lett. 2013-ban aztán jött az egyik legnagyobb nemzetközi elismerés: a Les Seigneurs du Vin díj, amelyet a világ második embereként vehetett át. 

Ezzel Szepsy nemzetközi szinten is bekerült a borászok élvonalába: nem csupán Magyarország, hanem Európa figyelt fel rá. 2022-ben érte a Golden Vines Awards keretében — amely a kortárs, prémium borászatokat ismeri el — a Szepsy Pincészet elnyerte a Best Fine Vine Producer in Europe címet, míg Szepsy István maga bekerült a Hall of Fame díjazottjai közé. Ez az elismerés nemcsak régiós, hanem európai szintű pozíciót jelent: Szepsy borai, borfilozófiája a világ legjobb pincészetei közé került — nem pusztán Tokaj, de egész Közép-Európa számára példa lehet.

Elsőként hozta be Tokaj borászatába a dűlőszelektált és parcella­szelektált szemléletet — olyan precizitással, amilyet korábban Magyarországon még nem alkalmaztak. Míg korábban a borvidék leginkább házra vagy pincészetre, vegyes szőlőtermésre épített, ő felismerte, hogy a terroir, a talaj, az ültetvény kora és helye döntően meghatározza a bor karakterét, és ennek megfelelően elkezdte szétválogatni a dűlőket. Ez új minőségi szintet jelentett, és ezzel ő lett az első az országban, aki olyan borokat készített Tokajból, amelyek világklasszisnak számítottak. 

Ő volt az első tokaji borász, akit az országos szakmai közösség az Év Bortermelőjeként díjazott 2001-ben, 2022 októberében, Firenzében a Golden Vines Awards díjkiosztón — amelyet a borvilág Oscar-gálájaként is emlegetnek — pedig a Szepsy Pincészet nyerte a Best Fine Wine Producer in Europe díjat, azaz Európa legjobb borászatának választották. Ugyanezen alkalommal Szepsy Istvánt beválasztották a Golden Vines Hall of Fame-be, vagyis az életműdíjasok közé. 

Az elismerés vastagon aláhúzta: a borvilág szakmai elitje is elismerte, hogy Szepsy István borai és filozófiája a csúcsok csúcsa. A magyar borászat történetében is mérföldkő, hiszen korábban nem fordult elő, hogy magyar pince ilyen rangos díjat nyerjen nemzetközi mezőnyben — így Szepsy munkássága új fejezetet nyitott.

Legnagyobb érdeme mégis az, hogy újjáélesztette Tokaj hírnevét. Amikor ő elkezdett dolgozni, a tokaji bor sokak szemében elavult, nosztalgikus, egyfajta muzeális örökség volt. Szepsy azonban bebizonyította: Tokaj nemcsak régi aszúkat, hanem korszerű, terroirhű, nemzetközi szinten versenyképes borokat is tud produkálni — és ezekkel a borokkal megnyitotta a világ kapuit Tokaj előtt. 

Az ő borainál nem fogyasztói terméket kap az ember, hanem olyan bort, ami történetet — dűlőt, évet, talajt, no és a folyamatok minimális gépesítésének hála embert hordoz magában. Az aszú pedig egy ma már letűnt világot jelképez, amely által a régi kultúrához lehet csatlakozni, noha az aszúkészítés a világ legdrágább eljárása.

Ha valaki ma a legjobb magyar borászokról beszél, Szepsy István neve legelsőként merül fel. Nem véletlen, hogy ma, amikor a tokaji bor új hulláma, a száraz furmintok, dűlőszelektált borok reneszánsza zajlik, sok borász tekinti őt mesterének, példaképének. Az ő öröksége nem csupán a palackokban él tovább, hanem a gondolkodásban: a terroirhűségben, az alázatban a föld, a szőlő és a bor iránt. Ezzel nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is hozzájárult a borkultúra megújításához. Értelmezésében Tokaj nem csupán múlt, hanem a jövő is: a hagyomány és a modernitás, a terroir és a minőség együttállása, amely átadja a földből áradó erőt.