Kollár Árpád: Sok világirodalmi nagyvadra lövünk

Korábban azt mondta, hogy nem elég a korszerű irodalomfesztivál, hanem olyanra van szükségünk, ami „buborékokat pattint ki”. Ha visszatekint az elmúlt évekre, a PesText fesztivállal milyen mértékben sikerült szétpattintani ezeket a buborékokat?

Ha megjön hozzánk a futár, a gyerekeim nekiesnek a csomagolásnak. Nem az érdekli őket, hogy milyen tárgy van benne, hanem az, hogy buborékfóliába tekerték-e. Ha van buborékfólia, van minden. Kitépik egymás kezéből, összevesznek rajta és addig nem nyugszanak, míg ki nem pattogtatták az összes buborékot.

Ugyanez van a fesztivállal is?

Nem baj, hogy vannak buborékok, sőt, az a jó, ha sok buborék van. Ha egy fesztivál sokféle, akkor a közönsége is nagyobb örömmel pattogtatja a buborékjait. Egyszerű, gyakorlati kérdésekről beszélünk a mi esetünkben. Többféle nyelv és irodalom képviseltesse magát: kicsi, nagy és közepes, háromnegyedes és egytizedes is.  Jöjjenek északról, jöjjenek délről, jöjjenek keletről és jöjjenek nyugatról is hozzánk írók. És persze középről is.

Legyenek kőkemény irodalmi beszélgetések, de a társművészetek is képviseltessék magukat. Ilyen értelemben szerintem elég jól pattogtatjuk a buborékokat.

S mi az, ami még várat magára?

Hosszú a lista, mégis rövid. Természetesen folyamatosan gondolkodunk azon, milyenek legyünk. Mindig kell valamit változtatni, de csak a jó dolgok megtartásával. Számomra az a fontos, hogy a fesztiválnak meglegyen a sajátos hangulata. Hogy az olvasók és az írók is jól érezzék magukat. Hogy értelmes beszélgetéseknek és találkozásoknak adjunk helyet. Az összes többi csak részletkérdés. Igaz, fontos részletkérdés.

A PesTexten a világirodalom nagyjaival találkozhatunk. Mi alapján döntenek a fesztivál vendéglistájáról, a kiemelt térségekről, országokról?

A szomszédos országok, a közeli régiók mindig prioritást élveznek. Nem szabad megúszni a szomszédokkal való ismerkedést. A kezdetektől fogva együttműködünk a Petőfi Kulturális Ügynökséggel, ezért figyelünk arra is, hogy Magyarország melyik könyvvásáron volt vagy lesz díszvendég.

Közben sok világirodalmi nagyvadra lövünk, hiszen sűrű a programnaptár, kevesen érnek rá. Ebben rengeteget segítenek a kiadók, akik kiváló partnerek, és a kulturális intézetek, nagykövetségek is. Az új megjelenéseket is figyeljük ugyan, de mivel mi nem könyvvásár vagyunk, ezért nem csak azokat hívjuk, akiknek nemrég jelent meg könyve magyar nyelven.

Idén mely perifériák kapnak nagyobb teret?

Most ősszel a Lappföldtől az Ibériai-félszigetig öleljük át Európát. Finnországból Inkeri Markkula érkezik hozzánk, Portugáliából pedig Almeida Faria. Markkula, aki egyébként biológus, a soha föl nem engedő északról írt nagyszerű könyvet, Faria pedig a nagy generáció egyik fontos képviselője. A „szomszédságot” is vendégül látjuk: a horvát Miljenko Jerović és a lengyel Grzegorz Musiał szerzőket. Előbbi igazi nagyágyú, a horvátok Nobel-reménye, utóbbi pedig azért is érdekes, mert az összművészeti szálat képviselve a világhírű Tamara de Lempicka festőről írt életrajzi regényt.

A külföldi szerzők meghívásánál mennyire játszik szerepet az, hogy Magyarországon az illető ne legyen túl ismert? Milyen kockázattal járhat ez a program összeállításában?

Döntő fontosságú kérdés az arány. Az idei fesztivál esetében fele-fele az ismert és a kevésbé ismert szerzők aránya. Ez tökéletes nekem, akinek irodalmi kalandorvénája van. A marketinges kollégáknak természetesen sokkal nagyobb kihívás egy ismeretlenebb szerzőre becsábítani a közönséget. Viszont szeretik a kihívásokat, úgyhogy idén sem ugrottak el előle. Nagyon szeretem azokat a beszélgetéseket, melyeken kiváló, de kevésbé ismert írók vesznek részt, hiszen ezek sokszor kiszámíthatatlanok: meglepő szellemi ajándékkal kínálnak meg minket. Emellett természetesen lesznek úgynevezett blockbuster szerzők is, akikre eleve nagyon kíváncsi a közönség. Nagy szó, hogy ismert írók érkeznek a fesztiválra, a rajongók nagyon várják őket, örülnek, hogy élőben láthatják kedvenceiket.

Egy nemzetközi fesztivál esetében elkerülhetetlen, hogy bizonyos határokról is szót ejtsünk. Milyen nyelvi, kulturális, műfaji határokat léphet át az, aki ellátogat a PesTextre?

Szinkrontolmácsot minden esetben biztosítunk a beszélgetésekhez. Megesik, hogy nem angol anyanyelvű szerzők is angolul szeretnének beszélgetni, mert annak van presztízse a világban. De bevallom, én jobban szeretem, ha az anyanyelvükön szólnak hozzánk. Ilyenkor az egyik fülemen ott a tolmácsgép ugyan, de a másikkal az idegen nyelv dallamát, ritmusát követem. Ez nagy élmény. Mint említettem, mindenevők vagyunk, ezért nem a műfajiságot figyeljük, hanem a minőséget. Így a költészet, a szépirodalom, a különféle zsánerműfajok és az ismeretterjesztő művek is helyet kapnak a fesztiválon. Illetve mindaz, ami valamilyen módon kapcsolódik az irodalomhoz.

Mi volt az eredeti cél, amit kitűzött a fesztivál létrehozásakor?

Az, hogy legyen Magyarországon is egy tisztán világirodalmi profilú, hangulatos, laza, de intellektuális fesztivál, mely nemcsak a külföldi írók megismertetését szolgálja itthon, de erősíti a magyar kultúra ismertségét külföldön is. 

Milyen irányba ment ez tovább azóta?

Ó, nagyon sokat változott az évek során a fesztivál: sokat tisztult, sokat egyszerűsödött, lényegre törőbb lett. De persze sosem bírunk magunkkal, így kerül terítékre újabb és újabb színházi produkció, költészeti minifesztivál vagy kiállítás is. Aki korábban ellátogatott a fesztivál programjaira, tudja, hogy így van, hiszen nemcsak irodalommal találkozhatunk, hanem bőven lehet részünk képzőművészeti élményekben is, sőt a színház sem marad ki.

Már-már összművészeti fesztiválról beszélhetünk?

Idén az „összművészetet” a Rajzolj nekem egy vicceset című kiállításunk képviseli. A kiállítást a fesztivál első napján nyitjuk meg, vendégünk lesz Olle Könnecke német illusztrátor is, akinek számos gyerekkönyve jelent meg már magyarul.

Ezért indult útjára évekkel ezelőtt az a sikeres sorozatunk, amiben egy-egy ország vagy nyelv illusztrált könyveit mutatjuk be. Idén a németek kerültek sorra: itt meg lehet nézni és szó szerint meg lehet tapogatni, hogy milyenek az illusztrált német nyelvű könyvek.

Mi lesz a legnagyobb meglepetés idén ősszel a korábbi fesztivál programjaihoz képest?

Azt érzékelem, hogy a közönség a legjobban Silvia Avallone olasz szerzőt várja a legjobban, neki masszív rajongótábora van. Viszont számomra valójában az a legnagyobb meglepetés, hogy idén is tudtunk duplázni: tavasz után ősszel is meg tudtuk rendezni ezt a fesztivált.  Ez a kilencedik alkalom zsinórban, amiért nem lehetek elég hálás támogatóinknak, partnereinknek és szervezőtársaimnak.

Ön személy szerint mit vár a legjobban?

Ó, nekem idén Miljenko Jergovićot hozza az előre hozott Mikulás. Egyetlen regényt fordítottam életemben, az övét. Aztán nagyjából abba is hagytam a prózafordítást, de nem miatta. Csodálatos regényeket és novellákat ír, csak hát ezeket más jobban fordítja, mint én. Nagyon nagy öröm, hogy Magyarországra jön, nagyon várom a beszélgetést, mert ez is egy vérbeli PesText-program lesz. Tavaly novemberben Magyarország volt a zágrábi könyvfesztivál díszvendége, melyet a Petőfi Kulturális Ügynökség és a zágrábi Liszt Intézet koordinált magyar részről. Jergovićot azért is hívtuk meg idén, hogy viszonozzuk a horvátok gesztusát.