Interjú a Prima Primissima díjra jelöltekkel

?Mindig találok valami új hangsúlyt, új gondolatot. Az is előfordul, hogy évek múlva jönnek elő. Ez egy állandó folyamat. Szerintem csak úgy lehet megjegyezni a szöveget, ha tudom, miért mondom, és mi van körülötte? ? mesélte a szövegtanulásról Bánsági Ildikó, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. Bár már tanárai gyermekkorában is felfigyeltek tehetségére, és ezért sokat szerepeltették, alapvetően orvosi pályára készült. ?Ki is töltöttem a jelentkezési papírt, de az előző éjszaka végigfutott a hátamon a hideg, hogy én színész akarok lenni? ? idézte fel a színésznő.

?Gyermekkorom óta, ha verset találtam, mind megtanultam? ? árulta el Csomós Mari, a színház- és filmművészet kategória Prima Primissimája. A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja mesélte a főiskolára való jelentkezéséről: ?Több mint ezren jelentkeztünk, de végül körülbelül 30 embert vettek fel. Én Antigoné-monológot mondtam és népdalt énekeltem a felvételin. Ádám Ottó felvételiztetett, később kiderült, hogy nála nagyon nagy dolog volt továbbjutni.? Majd főiskolai élményeit is megosztotta: ?A főiskola ideje csodálatos négy év volt, sok barátot szereztem ott?. ?Ahogy jöttek az órák, mindenbe belekóstolhattunk. Ha kellett, balettoztunk, szalontáncot, népitáncot tanultunk, de volt jelmeztanóra is. Királynői ruhákat kaptunk, hogy tanuljuk, hogyan kell benne menni, megfogni, meghajolni?.

?Néha elég egy fél mondat, ami csuda tudja honnan, csak úgy véletlenszerűen átsuhan az ember agyán, egy illat, egy fénykép, sok minden ébreszthet olyan képet, környezetet, amelyet aztán a képzelet tovább tágít és átülteti valamilyen művészi formába? ? fogalmazott az alkotói munkáról Bodor Ádám, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjával, József Attila-díjjal és Kossuth-díjjal kitüntetett prózaíró. ?Próbálok figyelni a fiatalokra, és nagyon lelkesít, amikor a kortárs prózában új tehetségekkel találkozok.? ?Csakis a saját esztétikai elvárásaiknak igyekezzenek mindvégig megfelelni? ? üzeni a kortárs szerzőknek Bodor Ádám. ?A sikernek is ez lehet a kulcsa? ? tette hozzá.

?A költészet ? vagy ha mondhatom így: a földhöz tapadó hétköznapitól eltérő, annál magasabb szintű versbeszéd ? különleges fuvallata legelőször akkor legyintett végig rajtam, amikor alig hatévesen húsvéti ajándékul megkaptam édesanyámtól Petőfi Sándor Összes Költeményeit? ? osztotta meg velünk első irodalmi élményeit Buda Ferenc. A Kossuth-, Radnóti-, József Attila-, illetve Kölcsey-díjas költő a munka szeretetéről is beszélt: ?Szíve szerinti tennivalóját az ember elsősorban a munka öröméért végzi. Ezzel együtt és ezen túl természetesen az is megörvendezteti, ha alkotó tevékenysége értelmét s értékét elismerik?.

?Az irodalom életforma? ? fogalmazott Turczi István, az irodalom kategória Prima Primissima nyertese, a József-Attila díjas és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költő, író, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő és műsorvezető. ?Minden olvasás műhelymunka. Amikor az ember megtalálja magának azokat a szellemi és esztétikai fogódzókat, amik mentén tovább tud lépni, majd alkotóként felhasználni és tanárként átörökíteni? ? mondta Turczi István, aki tanítványait is folyamatos olvasásra ösztönzi. A sokrétű személyiséget megkérdeztük, melyik területet érzi a leginkább magáénak: ?Alapvetően költő vagyok. Ez az egyetlen dolog, amit 0-24 órában csinálok. Nekem a vers az időtengely, minden ott történik. Tervezek prózát, fordításokat, előadást, de verset sohasem, az bennem van? ? válaszolta.