Június 29-én a közönség kedvenc sorozatával, az Irodalmi szerelmek nyolcadik részével folytatódik a Várkert Irodalom Aposztróf sorozata. Az esemény során újra a valós térben találkozhat közönségével az Aposztróf, ráadásul ezúttal rendhagyó helyszínen, a Budavári Palotanegyed Oroszlános udvarában.

Miként éltek, miként tudtak érvényesülni, kik voltak a szerelmeik és milyen műveket hagytak ránk?

Ezekre keresi a választ Juhász Anna irodalmár a beszélgetőtársaival, Nagy-Kálózy Eszter Kossuth-díjas színésznővel, Lovas Rozi színművésszel, Menyhért Anna író-kutatóval és Szécsi Noémi íróval.

Az irodalmi szerelmekről szóló est minden alkalommal különleges csemege, ahol a magyar klasszikus és kortárs irodalmi élet nagyjai kicsit más, eddig kevésbé ismert oldalukról mutatkoznak be. Ezeken az alkalmakon ugyanis a versek, regények, lírai, prózai alkotások mellett az élet, a küzdelmek, a sikerek, a szerelmek, egy-egy alkotó életének pillanatai kerülnek középpontba. A felolvasószínházban az írók, költők saját szövegei, levelei elevenednek meg, mi pedig ezeket a szövegeket szerelmeik szemszögéből is megvizsgáljuk.

Az est fókuszában ezúttal a századforduló magyar irodalmának két kivételes alkotónője, a Nyugat köréhez tartozó két különleges tehetség: a 38 évet élt Kaffka Margit (1880–1918) és sokak pártfogója, Lesznai Anna (1885–1966) kerül.

A fiatalon, spanyolnáthában elhunyt Kaffka Margitot Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte, akinek 1912-ben jelent meg első (és talán legfontosabb) nagyregénye, a Színek és évek, ami máig aktuális és kiemelkedő alkotás. Lesznai Anna költő, író, iparművész, a Nyolcak vendégtagja lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág. Meséskönyveit maga illusztrálta, önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert emlékezés és korkép is egyben. Lesznai olyan korszakos alkotóknak volt támogatója, mint József Attila.

Az esten a beszélgetés mellett izgalmas felolvasószínházban elevenedik meg a két kivételes életút.

Kép forrása: Aposztróf