Csupa nagy név a Magvetőnél

Mint arról többször is beszámoltunk, egy képzeletbeli közeljövőbe kalauzolja el az olvasókat Spiró György új regénye: a Feleségverseny Magyarországán király uralkodik, akinek valóságshow keretében keresnek hitvest, és kitör a magyar-roma polgárháború is, amelynek következményeként létrejön a független Romanisztán.

 

Darvasi László Virágzabálók című nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden - tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik ("angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden"), valamint három férfi - Imre, Péter és Ádám -, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza.

 

Goran Dalmatinac, Feketekő Péter, Zorán Vukovics, Aaron Blumm és Franjo Mandebaba. Öt vándor könnymutatványos. A horvát, a magyar, a szerb, a zsidó és a török. Jégesőt sírnak és fekete skarabeust, akácmézet vagy habzó vért, meg csillámló tört üveget. Mutatványos szekerükkel keresztül-kasul bejárják a XVI-XVII. századi Kelet-Európa rémületes és gyönyörű világát, ezt a kézzel fogható és sohasem létezett, meséktől és látomásoktól, legendáktól és álmoktól duzzadó, veszélyes univerzumot. Darvasi László immár európai hírű regénye, A könnymutatványosok legendája első megjelenésekor dúsgazdag cselekményéért, szélesen áradó elbeszélésmódjáért, a történet régóta várt, győztes visszatéréseként ünnepelték olvasói és kritikusai. Ma már jobban láthatók benne azok a javaslatok, elmozdulások és erők, amelyek nem a hagyományos elbeszélésmódok újraélesztését, hanem esemény és történet, leírás és elbeszélés, történelem és fikció fogalmainak újragondolását eredményezték a történő magyar irodalomban.

 

Kemény István Kedves Ismeretlene nevelődési regény: Krizsán Tamás története, azaz bukdácsolása a gyerekkorból az ifjúságig. Az élet díszlete ugyan kisszerű, egy Budapest környéki település se város-se falu-világa, de a célja annál nagyobb: Tamás családjának minden tagja az élet végső értelmét keresi, így jó fiúként ő sem tehet mást, mint hogy követi a családi hagyományt, és a maga egyszerű módján nekivág az Ismeretlennek. Kemény István új könyve kalandregény is. Tamás próbálja megismerni a világot és az embereket, de akármilyen naiv, hamar rá kell jönnie, hogy az emberek minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy félreértsék egymást. A Kedves Ismeretlen olvasható történelmi regényként is: Magyarország elmúlt négy-öt évtizedéről is szól egy olyan nemzedék szemszögéből, amelyik felnőtt fejjel élte át az úgynevezett szocializmus összeomlását, miközben sírt, nevetett, szeretett, vagyis megtalálta élete értelmét.

 

Egy éve fejeződött be a második világháború, mikor Szentkuthy Miklós elkezdte a Pendragon és XIII. Apollót, amely vad, szeszélyes meseregényként is felfogható. Mintha menekülni szeretett volna a háború valós és közeli borzalmaitól, de nem jutott messzire, a zaklatott történetben minden bizonytalan, a regényhősök sorsa hányatott. Szentkuthy történeteiben hangsúlyosan és sokszor ütközteti a külső emberi szépséget és a belső, lelki szépséget, kvalitást. Illetve ezeknek ellenkezőjét. Mert a szépség a szakrális magaslatokból - hol kíméletlen, hol esendő - emberi szintre száll le, majd a regény közepe táján a sátán munkálkodása révén a pokol szintjén "virágzik" tovább, és fertőzi a szerelmében fuldokló vén Apolló-Fioraiót. Pendragon király gyönyörű nővé változik át, és ez a gyönyörű nő maga a sátán! Szentkuthy a saját "démoni" és "gyermeki" karakterbeli kettősségét plántálta XIII. Apolló jellemébe is, sőt fő vonásaként tűnteti fel, és talán erre a kettősségre lehet felfűzni a regény cselekményének cikázásait.

 

Tóth Krisztina

Tóth Krisztina az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb költője, aki néhány éve markáns hangvételű és jelentős közönségsikert arató rövidprózáival is beírta nevét a magyar irodalmi életbe. A Magas labda egyik fele a gazdag magyar vershagyomány újragondolása, hol komoly, hol játékos formában; másik felében pedig olyan kiélezett élethelyzetekkel találkozunk, melyek mindennapiak ugyan, de megismételhetetlenségükben mégis magukban hordozzák a tragédiát, s ezen keresztül a katarzist is.

 

Kántor Péter évtizedek óta hangsúlyosan jelen van a kortárs magyar irodalomban, állandó szereplője a különféle versválogatásoknak (pl. Szép versek), több elismerés birtokosa. Az ősszel hatvanadik születésnapját ünneplő költő előtt tiszteleg a Magvető a Megtanulni élni (versek 1976-2009) című gyűjteményes kötettel. Kántor Péter maga válogatta össze az elmúlt harminchárom év verseit: tartalmazza az 1976-ban elsőként megjelent Kavics és az azóta publikált valamennyi kötet alaposan átválogatott anyagát, és egy ciklusra való új verset is.

Kovács András Ferenc költő, akinek huszonegy verseskötete jelent meg 1983 és 2007 között, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, szerkesztő, egykori színházigazgató, a kortárs magyar nyelvű erdélyi költészet legnevesebb alkotója. Új, Sötét tus, néma tinta című kötete négy ciklusra osztja hét év alatt született verseit, melyek eddigi költői korszakaira, kísérleteire, hangjaira játszanak rá. A versformákkal való játék mellett nagy szerepet kap a könyvben a japán költészet felfedezése, és ütköztetése az európai kultúrával.

 

Varga Mátyás költészete mozgásba hozza olvasóját; ezekben a versekben a figyelem együtt halad tárgyával, változásban van, nem statikus, ahogyan a tárgya is változékony (időben és térben). Ezért a figyelem nyelve pontosításról, pontosításra halad, a minimum hibaszázalékra törekedve, ugyanakkor a tökéletesség elérhetetlensége és a nyelvvel szembeni "kötelező" bizalmatlanság időszerű tapasztalatával. Ez a fajta - a versbeszéd grammatikai és szemantikai célkitűzéseit tekintve - minimalista líra ugyanakkor tapasztalatokban és érzelmekben rendkívül gazdag, ahogyan nézőpontokban is az; vagyis számos szerepet próbál magára az "én", megteremtve ezeknek a szerepeknek a környező valósághoz való viszonyulásait. Hallásgyakorlatok negyven vers - negyven világtapasztalat; vagy még pontosabban negyven tapasztalattöredék féltésről, szeretésről, bukásról és üdvözülésről - a lét összetettségéről és a mondhatóság hiányosságairól.

 

Egy kékharisnya följegyzéseiből című kötet 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy Péter-írásokat tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és időrendben az Élet és Irodalom-beli "kékharisnyákat", melyek így talán a (velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki, mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.

 

Fehér Béla nagy sikerű regények írója, ám most rövid írásaiban a szatíra, az abszurd, sőt, a magyar népmese eszköztárát felvonultatva mutatja be a társadalom zavarodottságát, az erkölcsi züllést, az értékrend defektusait, a közömbösséget, a kiábrándultságot - egyszóval azt az üzemzavart, amivel naponta mindannyian szembesülünk. A Lecsóban szereplő írások változatossága imponáló: humoreszk, tárcanovella, karcolat, szappanopera, valóságshow, naplórészlet, önéletrajz-paródia. A figurák között megjelenik például Örkény emblematikussá vált Volentik bácsija, Rejtő Jenő, de még egy botcsinálta magyar 007-es ügynök is.

 

A Magvető további újdonságai: Ottlik Géza: Rádió - Előadások, tanulmányok, emlékezések, Fodor Géza: Magánszínház, György Péter: A Kalinyingrád-paradigma (Múzeumföldrajz), KÖRKÉP 2009 Huszonkét mai magyar író prózája, SZÉP VERSEK 2009, Elena Ferrante: Tékozló szeretet.