(MTI) - Mangasi Sihombing, Indonézia nagykövete június 5-én a két ország kulturális kapcsolatainak fontos mérföldköveként méltatta a Magyar Írószövetség folyóiratának kezdeményezését, amely mintegy válasz arra, hogy Indonéziában nemrég a magyar költészet legszebb verseiből jelent meg válogatás. A diplomata maga is költő, versek, legendák és esszék kerülnek ki tolla alól, a Dunáról már budapesti élményeinek hatására írt költeményét maga olvasta fel a fogadáson.
A Magyar Napló széles kitekintést nyújtó válogatásában az olvasó nyolc indonéz költő verseivel és négy író novelláival, rajtuk keresztül a távoli ország társadalmával, viharos múltjával, mozgalmas jelenével ismerkedhet - a hatalmas különbségekkel és meglepő hasonlóságokkal egyaránt. Az összeállítás címét Taufiq Ismail versének utolsó négy szava adta, ezek az azokat megelőző sorral együtt sajátos képet adnak a távoli szigetvilágot feszítő érzésekről: "Indonézia jövője a kétszázmillió, szólásra nyitott száj - Add nekem vissza Indonéziát" (Balogh László és Falusi Márton fordítása).
Az összeállításból kitűnik (éppen a költő-diplomata verséből), hogy a szigetország legnagyobb poétája, Chairil Anwar ugyanolyan fiatalon halt meg, mint Petőfi Sándor, és ő is a szabadságról álmodott. Mochtar Lubis A kuli című elbeszélése a gyarmati időket, Es Wimbowo verse Borobudur csodálatos templomának felszentelését idézi fel, W.S. Rendra Jakarta prostituáltjai egyesüljetek! című költeményében mai társadalmi problémákat érzékeltet. Balogh László képzőművész az indonéz képzőművészetekről ad - egyik fő hazai szakértőként - tömör összefoglalót.
A válogatás anyagának összeállítására magyar és indonéz irodalmárok, diplomaták, irodalomtörténészek fogtak össze, az anyagot Oláh János, a folyóirat főszerkesztője mutatta be.
