Társaság a Szabadságjogokért

Jogvédelemmel foglalkoznak, precedens ügyeket látnak el, és jogi tanácsokat is adnak. Évente kb. hány embert érint a TASZ tevékenysége, hányan keresik meg Önöket?

Jogsegélyszolgálatra egy évben kb. 300 személyes megkeresés érkezik, ők azok, akik el is jönnek a jogsegélyszolgálatra. 50-60 között szokott lenni a folyamatban lévő képviseletes ügyek száma, ezek zömében kábítószer fogyasztás miatt indult büntetőügyek, és vannak gondnokság alá helyezési perek, amelyben a gondnokság alá helyezendő személyt képviseljük. Ezen kívül van néhány betegjogokkal kapcsolatos perünk is.

Ez a pszichiátriai gondnokság?

Igen, azokról van szó, akik ellen gondnokság alá helyezési eljárást indítanak, tehát korlátozni akarják cselekvőképességüket. Telefonon jóval többen kérnek tanácsot, itt már nagyobb a betegjogi kérdések aránya. Akik személyesen jönnek, azok általában kábítószerrel kapcsolatos büntetőügyben kérnek tanácsot.

Ezek szerint Magyarországon a szabadságjogok csorbulása terén a droggal kapcsolatos ügyek azok, amelyek leginkább elterjedtek?

Ez az, amivel mi foglalkozunk, ez vág a profilunkba. Számos más terület van, de mi ezekre koncentrálunk.

Milyen területek vannak még a szabadságjogokkal kapcsolatosan?

A diszkriminációs témakörök, ami egy elég nagy terület, és ezzel más emberjogi szervezetek foglalkoznak. Vagy például a rendőrségi jogsértések. Ezek a témák néhány nagyobb emberjogi szervezet között megoszlanak. A TASZ alapvetően a drogjog, a betegjog és az adatvédelem területén tevékenykedik, illetve a jogfejlesztéssel foglalkozik, ami ugyanezen témákhoz kapcsolódik.

Konkrét beadványokról van szó a jogfejlesztésnél?

Az Alkotmánybírósághoz nyújtunk be beadványokat, véleményezzük a törvényjavaslatokat, és ilyen jellegű kiadványaink is szép számmal jelennek meg.

Magyarországon milyen mértékben érvényesülnek a szabadságjogok azon területeken, amelyekkel a TASZ foglalkozik?

Rendszerváltás óta mindenképpen előrelépés tapasztalható a jogalkotásban és a joggyakorlatban is a legtöbb területen. Van olyan szegmens viszont, ahol gyakorlatilag megrekedt 1988-ban a jogfejlődés, és azóta sem léptek nagyon előre. Ilyen például a HIV-szűrés témaköre, egy 1988-as rendelet az, ami a mai napig ezt szabályozza, és ez erős adatvédelmi problémákat vet föl. A nyugat-Európai országokhoz képest azért számos olyan terület van, ahol még van mit behozni.
A HIV szűrésnél milyen problémák adódhatnak?

A rendelet a rizikócsoportokhoz tartozó személyeket szűrésre köztelezi, sőt, előírás a kapcsolatok felderítése és megszűrése is. Ha valakiről kiderül hogy HIV pozitív, akkor a jogszabály szerint kötelessége az orvosnak a kapcsolatait felderíteni. Ezeket az embereket elméletileg be kellene vinni - akár rendőri segédlettel - HIV szűrésre. Ez a gyakorlatban sem nagyon kivitelezhető, az orvos az nem azt tanulta, hogy hogyan lehet valakiből adatokat kiszedni és utána az alapján intézkedni. Tehát az anonim szűrés illetve az önkéntes szűrés az, ami elfogadható szabadságjogok szempontjából, és hatékonyan tud működni. Itt a közérdek és a magánérdek megítélésünk szerint nem ütközik. A vírushorózóknak elemi érdeke, hogy igénybe vegyék a gyógykezelést, azonban ha ebben valamiféle kényszer fedezhető fel, akkor a rizikócsoporthoz tartozó emberek nem fognak elmenni szűrésre.

Ezeken a területeken, amikkel a TASZ foglalkozik, mely szegmensben áll a legrosszabbul Magyarország?

Összességében nem lehet azt mondani, hogy ez, vagy az a terület áll a legrosszabbul. A kábítószer fogyasztás nyilvánvalóan olyan terület, ahol változatlanul nincs elmozdulás a fogyasztás dekriminalizálásának irányába. A saját szükségletre szolgáló mennyiség birtoklása a most készülő BTK módosító javaslat szerint is büntetendő marad. Nincs különbségtétel a kábítószerek között veszélyességük szerint.

Igen, ez egy ismételten a sajtó által, és azok által gerjesztett félreértés és félremagyarázás, akik nem ismerik kellően a jogi szabályozást. A "fogyasztás" szó bekerült 1999-ben a BTK-ba, de ez nem azt jelenti, hogy azóta büntetendő a fogyasztás, illetve pontosabban fogalmazva a fogyasztó. A megszerzés mindig bűncselekmény volt, az marad ezt követően is, és nem lehet úgy kábítószert fogyasztani, hogy valaki ne szerezze meg. Tehát egy pozitív vizelet vizsgálati eredmény azt bizonyítja, hogy az illető megszerezte a kábítószert, majd bevette. Tehát annak az aktusnak, hogy berakja a szájába, nincs jogi relevanciája.

Egy európai jogállamban mennyire tartható az, hogy egy önsorsrontó magatartást akár még szabadságvesztéssel is büntethetnek?

Nyugat-Európában különféle megoldásokat találtak ki. Van, ahol nem bűncselekmény a kábítószer fogyasztás, van ahol a marihuánára és a hasisra, tehát a cannabis-származékokra terjesztik ki, illetve ezeknek a szereknek egyre liberálisabb az elbírálása, több országban a legalizálást tervezik. Van olyan állam, ahol ugyan törvény szerint bűncselekmény, azonban nem járnak el az ilyen ügyekben. Meglepő módon ilyen Hollandia, ahol a Büntető Törvénykönyv szerint büntetendő a birtoklás, de nem járnak el ilyen ügyek miatt, sőt, árusítani is lehet. Másfajta jogi megoldásokkal operálnak. A mi végrehajtó apparátusunk felépítése nem ilyen, tehát ez itt nem működne, mert nincs közvetlen utasítási lehetősége mondjuk a kormánynak az ügyészség felé, hogy nem kell foglalkozni ilyen ügyekkel.

A drogtörvény által teremtett helyzet kb. hány fiatalt érinthet évente?

Elvileg a fiatalok 20-30%-át érinti, mivel a statisztikák szerint ennyien vannak azok, akik kipróbálnak, vagy alkalmanként használnak valamilyen kábítószert. Gyakorlatilag évente kb. 3-4 ezer fiatalt érint, ennyi eljárás indul fogyasztók ellen. A megindult kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárások fele kábítószer fogyasztók ellen indult.

Gondolom, ha a drogfogyasztást dekriminalizálnák, akkor a rendőrségnek és a nyomozati szerveknek elég nagy hányada felszabadulna, és más dolgokkal foglalkozhatna.

Igen, egy-egy ilyen eljárás elég hosszú időt vesz igénybe. Első ránézésre roppant egyszerű ügyről van szó: valakinél megtalálnak egy gramm marihuánát, lefoglalják, ő elismeri hogy fogyasztott, és akkor akár 8 napon belül, gyorsított eljárással le is lehetne zárni az ügyet. De nem így van, mert kell a lefoglalt anyagra egy vegyész-szakértői véleményt beszerezni, a vizelet toxikológiai vizsgálatát is el kell végezni, és egy elmeorvos szakértői vizsgálatot is kell készíteni, hogy az illető kábítószerfüggő-e, vagy csak alkalmi fogyasztó. Ez több hónapot vesz igénybe, általában egy szimpla fogyasztásos ügynek a nyomozása is legalább 6 hónapig tart. Ezt az energiát és pénzt amit ezekre az ügyekre áldoznak, a bűnüldözés más területein is fel lehetne használni. Abban az esetben, ha nem lenne bűncselekmény a kábítószer fogyasztás, akkor a fogyasztót tanúként lehetne a terjesztők elleni eljárásban kihallgatni. Csakhogy akkor elveszne az a lehetőség, hogy beviszik a fiatalt az utcáról, ráijesztenek, és ő félelmében tesz másokat terhelő vallomást.

Az 1999-es szigorítás után nőtt a TASZ-nál jelentkezők száma?

Nem számottevően. A segítséget kérők létszámának emelkedését az is korlátozza, hogy hetente egy alkalommal van jogsegélyszolgálat, két ügyvéd van, ennél több kapacitást erre nem tudunk biztosítani. Azonban a korábbinál sokkal többen jönnek marihuánával kapcsolatos eljárás miatt.
Miből finanszírozza a TASZ a tevékenységét?

Sem állami, sem önkormányzati támogatást nem igénylünk, más területekről szerzünk pénzt pályázati úton. Ez elvi döntés volt a TASZ indulásakor.