A rajongók vagy nagyon szeretik, vagy utálják Mike White csípős társadalmi szatírájának harmadik évadát. Szélsőséges érzelmeket vált ki, ami nem csoda: egyes jelenetei a görög tragédiákat idézik, csak éppen nem Hellász megszentelt földjén történik a luxizás, repülőzés, jachtozás, hanem a milliárdos turistáknak kialakított luxusbungalókban. A sorozat többek között azoknak készült, akik kéjes örömmel nézik, hogy a felső tízezer pont olyan boldogtalan, mint az őket kiszolgáló személyzet, és akik szeretik a prospektusköltészetet, a turisztikai imázsvideókat, és láttak már életükben reality show-t, de nem akarnak egy újabbat, ahol C kategóriás celebeket eresztenek össze B kategóriásokkal. A sokszoros Emmy- és Golden Globe-díjas Fehér Lótuszban a társadalmi hierarchia csúcsán álló milliárdosokat küldik napozni, jógázni, és ha kell, partizni, hogy kipihenjék a kapitalizmus üzemeltetése miatti fáradalmakat.
A sorozat ezúttal is a finom szembeállásokra épít, a Z generációs, elkényeztetett gyerekek és szüleik nemzedéki ellentéteire, az A státuszú vendégek és a személyzet konfliktusaira. Ellentét feszül a három középkorú, de fiatalos életvitelű gossip girl barátnő között, több mint három évtized elteltével kibukik Laurie-ból (Carrie Coon), a sikeres és gazdag ügyvédnőből, hogy mindig is zavarta, hogy a másik két lány szebb volt, mint ő. Hiába jöttek a paradicsomi Koh Samui szigetre, hogy kisimítsák az idegrendszerüket, valójában rivalizálás és egymás elleni jászmák kísérték a masszázsokat és a rekreációs koktélok elszürcsölését. Gyorsan kiderül, hogy a tökéletesen komponált Insta-szelfijük nem más, mint a nagybetűs élethazugság felképezése, mindezek mögött sikertelen házasságokkal, zsákutcába jutott karrierekkel, hálátlan gyerekekkel.
Számos posztban, kommentben temették eddig a sorozat harmadik évadát, hogy képtelen megújulni, mégis a dialógokból, a párkapcsolati dinamikákból sejthető volt, hogy itt bizony szintugrás lesz, arra viszont kevesen fogadtak volna, hogy a görög tragédiákat idéző sorscsapások és eleve elrendelésnek tűnő drámák bontakoznak ki.
Az pedig csak ráadás, hogy minden karakter erős, remekül kidolgozott, amelyek mögött parádés színészi teljesítményeket könyvelhetünk el. Mike White rendező mesteri módon élezi ki a csoportkonfliktusokat, de a szállóvendégek közül talán a legérdekesebb a Ratliff família, közülük is a pénzügyi világ csúcsán álló a munkamániás családfő, Timothy (Jason Isaacs), aki nyaralása elején, mielőtt a digitális detox nevében leadná a mobilját, megtudja, hogy nyomoz utána a pénzügyi felügyelet, és valószínűleg elveszti vagyonát.
Mindez csak azért nem derül ki a családja számára, mert ők is beadták a telefonjukat egy széfbe, és mert a családfő mindent titkol. Mindeközben nyugtatókon vegetáló felesége (Parker Posey) arról értekezik, hogy nem tudna tovább élni, ha nem tarthatná meg ezt az életszínvonalat, és lányát (Sarah Catherine Hook) is sikerül lebeszélnie arról, hogy egy buddhista kolostorba vonulva elmélkedjen az elkövetkező egy évben. Az is kiderül, hogy a nagyobbik fia, Saxon (Patrick Schwarzenegger) szerint csak tőle függ a karrierje, azaz mindent az apja sikerére tett föl. Egyedül a legkisebb fiának, Lochlannek (Sam Nivola) nem fontos az anyagi jólét, ő az egyetlen normális a családban.
A harmadik évad, és egyben a 2021 óta futó széria legfelkavaróbb jelenete az, amikor az apa mérgezett piña coladát itat a családjával, így ünnepelve meg, hogy véget ért a nyaralásuk. Csak a legkisebb fiú nem kap az italból, mert őt nem fertőzte meg a jólét, a pénz imádata. Idővel kapcsol az apa, és mindenkitől elveszi az italt, és megmenekülnek, de a turmixgép alján ottmarad a méreg. A legkisebb fiú másnap a méregre önti rá a proteinturmixának hozzávalóit. Ez kiszámítható fordulat, mégis megüti a nézőt az agonizáló fiához szaladó apa jajkiáltása.
A turmixgép, amely az életerő, az egészség kortárs szimbóluma, ezúttal a halál hírnöke. Persze, a történetben még számos csavar lesz, de érdemes lecövekelni a költői erejű képi beállításoknál is: amikor az anyának sikerül visszahúznia „eltévelyedéséből” a lányát (aki el akarta dobni a fogyasztás bűnös hajszolását, hogy Buddha tanait kövesse), akkor úgy ölelik meg egymást, hogy a lány fejénél az anya fejét látjuk, az anyánál a lányét. Azaz: hiába is tiltakozunk, olyanná válunk, mint a szüleink.
Döbbenetes az is, hogy a szerény szállás higiéniás körülményeitől megundorodó lány milyen könnyen lesz vevő anyjának arra a gondolatára, mely szerint a történelem során nem volt senki, aki náluk, a 21. század milliárdosainál jobban élt volna, még a királyok sem, így az a legkevesebb, hogy átadják magukat az élet teljes élvezetének.
A sorozat maga a vágóképköltészet, ezt a korábbi epizódokban is megszokhattuk, a tájképek, a tenger hullámzása, a majmok félelmet sugalló arca mind-mind az emberi érzelmek kivetítései. Ugyanakkor vannak jelenetek, amelyek ezeknél többet ajánlanak. Amikor a reptéri csomagszállítók sárga, BAGS feliratú mellényekben hullákat tolnak a repülőgép terébe, az valóban megrázó. A storyliner területen azért történtek túlmozgások, például a bosszúból lelőtt öreg maffiózóról kiderül, hogy a gyilkosának ő az apja. Ez a Csillagok háborújában még elment, itt nem annyira.
Zavarba ejtő a nőfaló Saxon Ratlif, és Chelsea (Aimee Lou Wood), a spiritualitásra fogékony, szabad szellemű manchesteri lány, valamint Chloe (Charlotte Le Bon), az aranyásó exmodell különös viszonya, amelyből aztán Lochlannel együtt édesnégyes lesz. Másnap kiderül, hogy a fiútestvérek drog hatása alatt homoerotikus szettel tolták túl az amúgy is fülledt éjszakát. A két fiú meséje afféle coming-of-age történet, míg a negyven pluszos barátnők kalandja olyan, mint egy 2000-es évek eleji szinglisorozat. Kate (Leslie Bibb), a texasi countryklubos feleség – akiről kiderül, hogy barátnői legnagyobb megrökönyödésére republikánus szavazó lett –, Laurie (Carrie Coon), a nemrég elvált New York-i vállalati jogász, és Jaclyn (Michelle Monaghan) hollywoodi sorozatszínésznő újra összejönnek egy csajos kirándulásra, és a kihordott konfliktusok után összeborulnak, már csak azért is, mert a közös múltjuk lesz a vallásuk, minden más a kamaszkoruk után kész és félkész katasztrófák sorozata volt.
És ebben áll az önismereti tréningnek sem utolsó A Fehér Lótusz harmadik évadának nagyszerűsége.
Fotó: HBO MAX
