Az először 1866-ban kijött A hang mint műanyag című könyv Ponori Thewrewk Emil írásai közül azokat válogatja egybe, amelyek a magyar zene-, irodalom- vagy nyelvtudományban hoztak új eredményeket. Az egykori tudós, a Budapesti Philologiai Társaság egyik alapítója és elnöke ugyanis nem csak klasszika filológusként jeleskedett. A magyar kultúra elmélyült és leleményes kutatója is volt, akinek a vizsgálódásai később rendkívül kezdeményezőnek bizonyultak.
Thewrewk a költészet és dallam kapcsolatát úgy képzelte el, hogy a zene az elsődleges, és a költészet ritmusa csak a dallam felől nyerhet értelmet. "A vers törvényét a zenei rhytmus ismerete nélkül meg nem fejthetni; sőt hogy épen a zene az, mely a nemzeti rhytmust a legtökéletesben mutatja" - jegyezte meg A magyar zene rhytmusa című munkájában 1881-ban, majd a kilenc évvel később kiadott A magyar zene tudományos tárgyalása című írásában a következőket olvashatjuk: "A minő rhytmusi képleteket mutatnak szavaink, ép olyanokat találunk zenénkben is. Következéskép nemcsak a choriambust, hanem az ép oly jellemző úgynevezett szökő-lejtit, a magyar diiambust, amphibrachyst és anap?stust is ide kell sorolnunk."
Az 1917-ben, 79 éves korában elhunyt Ponori Thewrewk Emil képesnek bizonyult arra, hogy az egymástól elváló diszciplínákat együttesen tanulmányozza, és érzékelje azok kölcsönhatásait. Különféle jellegű munkái éppen ezért összefüggnek. Komparatív írásai kezdeményezik zene és nyelv kapcsolatának minél árnyaltabb megértését és olyan - mára sokszor elfeledett - eredményekre jutnak, amelyeket érdemes újra megfontolni.
