Kertész Imre 15 éves korában túlélte az auschwitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborok poklát. Erről szól Sorstalanság című regénye, amelyért megkapta az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben. Kertész Imre saját szavai szerint a ?Thomas Mann humanizmusa és Sartre egzisztencializmusa közötti szintézist? szerette volna elérni.
Albert Camus Közöny című műve is fontos inspirációt jelentett számára, de Camus, Sartre, Beckett vagy Huxley esetében hiányolta jegyzeteiben a hitelességet. A saját tapasztalat nélküli költészetnek kevés értéke van, ?minden más csupán elméleti körbejárás, pózolás, terméketlen rémületkeltés" ? írta.
Saját emlékezéseit és feljegyzéseit többek között ?az auschwitzi víz szaga" és a ?koncentrációs tábor udvarán a párás napfény" járja át. ?Az én olvasómnak éreznie kell a haláltáborok életveszélyes varázsát, különben a regény beállhat a többi egyoldalú és unalmas lágerregények sorába" ? írta feljegyzéseiben a 2016-ban elhunyt szerző.
Forrás: MTI
Indexfotó forrása: PIM/DIA
Forrás
