Éppen 214 éve, 1802. február 26-án megszületett Victor Hugo. Apja, gróf Joseph Leopold Sigisbert Hugo lotaringiai földművesek és iparosok leszármazottja volt, ám Napóleon seregében szolgált, és a családi hagyomány szerint Joseph Bonaparte, Spanyolország királya grófi rangra emelte. A jövőbeli író gyermekkorát Párizsban töltötte, majd apja áthelyezésével Nápolyba, végül Spanyolországba került, és bentlakásos diák volt egy madridi egyházi iskolában. Szülei válása után édesanyjával maradt, akit nagyon szeretett, verseit is mindig neki olvasta fel először.
Írói hajlamára hamar fényderült, már tizenöt évesen részt vett a Francia Akadémia által kiírt pályázaton versével. Az akadémikusok azt hitték, a fiatal kor beírásával gúnyt akar űzni velük, ezért csak dicséretben részesítették, de neve így is megjelent a sajtóban, és a sikernek örülve folytatta az írást. Verseket, regényeket, drámákat is alkotott, és újságíróként is dolgozott, irodalmi esteken vett részt, és létrehozta saját irodalmi körét a Notre-Dame-des Champs utcai lakásán, amelyhez Honoré de Balzac is csatlakozott.
Nevéhez kötődik a romantikus dráma megteremtése is, az Hernani előadásával, amelyen Hugo rajongói, a művészetek és a költészet szerelmesei vívták meg a jelképes összeütközést a nézőtéren, ahol két rendszer, két értékrend találkozott, és bár valódi csatáról nem volt szó, csak mindent elsöprő tapsviharról, mégis így maradt meg az irodalomtörténetben.
Az ?Hernani-csata? mellett sikeres történelmi regényével A párizsi Notre-Dame-mal a liberális-romantikus ifjúság vezére lett. Közben megházasodott. Szerelmét és későbbi feleségét már gyerekként megismerte, gyakran játszottak együtt, majd bevallva egymásnak szerelmüket, levelezni kezdtek. Amikor Hugo édesanyja meghalt, titokban eljegyezték egymást. Mivel a költő eddigre elég ismertté vált és évi királyi kegydíjban is részesült, a lány szülei beleegyeztek a házasságba.
A negyvenes évek elején egy tragédia után ? amikor is leánya, Léopoldine férjével együtt vízbe fulladt egy csónakkiránduláson ? sokáig hallgatott. A közéletben, politikában azonban aktívan részt vett: főrendházi és akadémiai tag volt, ám ennek ellenére egyre liberálisabb elveket vallott, és az 1848-as forradalom idején már a köztársaság szószólója volt. Amikor Napóleon unokaöccse államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, Hugo támadta, így menekülnie kellett Párizsból, és Guernesey szigetére költözött, ahonnan csak húsz év múlva tért vissza Franciaországba.
Hugo 1885. május 22-én halt meg, élete és munkássága összeforrt a francia romantikával, regényei azóta is a kánont képezik. Másik világhírű műve A nyomorultak, amely a kortárs írók körében nem aratott sikert, az olvasók azonban nagyon szerették, és már a megjelenése évében lefordították olasz, görög és portugál nyelvekre.
Forrás: Wikipédia, enciklopedia.fazekas.hu
Fotó: Wikipédia
