Onedin kapitány, Topi mackó és ABBA nélkül nincs farsangi bál

Popkult

Nem kétséges, hogy az általános iskolákban a farsangi bál számított az év eseményének. Eksztázis négytől kilencig, dí-áj-essz-ió, amit a melegítős, bajszos tesitanár celebrált. A bál fénypontja pedig a jelmezverseny volt. Az alsósok főleg szellemnek, indiánnak, cowboynak öltöztek, esetleg robotnak, az eminensek gombának, hirdetőoszlopnak vagy kuktának. A felsősöknél a sima jelmez már nem volt elég, mutatvány, jelenet kellett, amelyhez csatlakoztak az osztálytársak is.

Farsang 1979-ben. Fotó: Mari Garbriella / Fortepan
Farsang 1979-ben. Fotó: Mari Gabriella / Fortepan

Tornyokban álltak a parizeres, tojásos szendvicsek, Piros Arany-pöttyel a tojás sárgáján, volt tombola, zsákbamacska, de főleg szaladgálás a terem egyik végétől a másikig. Az első próbálkozás, tíz év körül: diszkózni egy lánnyal, de csak körültekintően, inkább csak utalva a táncra, finoman megidézve az ABBA-t. De abban csak a lányok táncolnak, azt mégsem lehet. Vagy utánozni a Boney M-et? Ott van egy pasi, Bobby Farrell, de az őrült táncát levenni felért egy testen kívüli élménnyel, és ha túl jól sikerül, a Fiút elhívja a Lány, mozizni, nézzék már meg A kék lagúnát, ami nagyobb nyeremény lett volna a fődíjnál, a puncstortánál, amit el is hozott a Fiú, a Gene Simmons-os KISS-maszkért és jelmezért.

Viszont, ha kék lagúna, ha mozi, akkor nincs mese, le kell kapni a csajt – mondták a Fiúnak a hetedikesek, akkor vége a gyerekkornak, jöhetnek a tinédzsermegpróbáltatások, a kamillás gőzben puhított homlokkal, Tini tonikkal, a Ritmo cipővel, és akkor már soha nem viselhet sapkát, mert a sapka gyerekes. Megrántják, lehúzzák, mint a redőnyt. Akkor át kell karolnia a csajt a moziban, úgy tenni, mintha csak nyújtózkodna, mintha csak a fejét vakarná, esetleg megigazítaná a borotvapenge medálját az ezüstláncán. A Fiú figyelt arra, hogy úgy adja oda mozijegyet a Lánynak, hogy a jobb keze felől üljön, aztán nagyokat nyújtózkodjon, mint egy rajzfilmben a nyuszi, aki ásítva ébredt puha üregében, miközben a huncut Nap csiklandozta a bajuszát.

Első mozizáson azonban a Fiú csak a Lány farmerszoknyájának szélét fogja meg, simogatja, mint a horgolt asztalterítőt, ami meggyűrődött a tévé távkapcsolója alatt. A farsangi bálon nem volt lassúzás, csak a Neotontól a Tinidal, és Amanda Leartől a Give A Bit Of Mmh To Me. Amikor az Adidas melegítős lemezlovas felkonferálja, a Fiú a Lány fülébe súgja, mintegy mellékesen, hogy a dal címe valójában: Enigma, mondjon bármit is a disc jockey.

1990. Fotó: Fortepan
1990. Fotó: Fortepan
Az iskolás farsangi bál fénypontja a jelmezverseny volt. Az alsósok főleg szellemnek, indiánnak, cowboynak öltöztek, esetleg robotnak.

Utóbbi némi kreativitást igényelt, de a robot jelmezét is könnyen meg lehetett tervezni kályhaezüsttel lefújt kartondobozokból, űrpisztolyt pedig leselejtezett NDK-hajszárítóból. 1981 februárjában még erős volt a Farkas Bertalan-kultusz. Az űrhajósnak csak vegyvédelmi ruhára és egy bukósisakra volt szüksége. Ezzel a versenyző két legyet üthetett egy csapásra, mert a szett erősen hozta az Omega Gammapolis-dresszét is. Indiánnak vagy cowboynak öltözni maga volt a megúszás, hiszen minden búcsúban vagy éppen trafikban komplett indián tolldíszeket, puskákat, tomahawkokat vehetett az, aki vadnyugati hős akart lenni a sarki vizesárok meg a B30-as téglarakás között. És valakinek a családban biztos volt rojtos szarvasbőr mellénye, de jól mutatott a farmerdzsekire tűzött seriffcsillag is.

A felsősök már zenekarokat is megidéztek, volt P. Mobil, Piramis és kopaszra nyírt Edda is, amihez a gyerekek beszereztek öt úszósapkát, de hiába volt ez vicces, a hard rocknál mindig nagyobbat szólt a farsangon a Neoton, az ABBA. Egyszerűen azért, mert látványosabb szereléseket lehet kitalálni az ABBA-hoz, a Boney M-hez, mint egy rockzenekarhoz. Mert abban nem volt poén, hogy az osztály csövesei összeállnak, hogy mi vagyunk a P. Mobil.

Különben is, ugyanabban a szerelésben voltak iskolában, mint a farsang színpadán, immár P. Mobilként. Ugyanúgy énekelték kórusban az iskolaudvaron, a beton szeméttároló mögött, hogy régóta várlak, utolsó cigarettám ég.

A Hungaria Casino twist-előadása fölényesen verte az Eddát és a P. Mobilt is, egyszerűen azért, mert Fenyő zenekara alapból arról szólt, hogy az élet egy nagy mentolillatú farsangi bál.

Gombának, hirdetőoszlopnak, kuktának csak az alsó tagozat eminens tanulói öltöztek, őket a zsűri döntése után már vitte is haza az anyukájuk, legfeljebb megvárták a tombolát, ahol anya szerencsés esetben nyert egy kristályvázát. A februári hidegben, a művház udvarán röhögve mondták az egy szál blúzban, hajukat dobálva cigiző hetedikes csajok: ááá, kis csimaszok.

1980. Fotó: Hadházi Zsófia / Fortepan
1980. Fotó: Hadházi Zsófia / Fortepan

A felsősöknél a sima jelmez már nem volt elég, mutatvány, jelenet kellett, amelyhez csatlakoztak az osztálytársak is, így a farsang osztályok, évfolyamok versenye lett, a tízen túliak jófejfesztiválja. Volt Breki és a többiek, Topi mackó villámtréfáival, volt István, a király, Szállj fel szabad madárral, Tordával, a táltossal, akinek szereztek egy mankót, de mégis mindent vitt az Onedin család a Balatonon jelenete. James egy felfújt csónakra emlékeztető gumimatracot húzott maga után, Baines kapitány pedig minden mondata után meghúzta a rumosüvegét. A Fiú volt James is, vattából ragasztott barkóval. Belebámult a trafikban vásárolt játék látcsövébe, és ellátott a pálmafás szigetig, felismerte a kék lagúnát, és látni vélte a párálló vízesés mellett Brooke Shieldset is.