Akkor is szeretnél, ha marslakó lennék?

Mi tesz minket emberré? Az emlékeink? Egy illat, egy megmagyarázhatatlan vagy éppen otthonos érzés? Az, hogy kit és hogy szeretünk? Horvát Lili harmadik nagyjátékfilmjében egy izgalmas, gondosan felépített, többdimenziós utazásra hívja a nézőt. A Jegyzeteim a Marsról története szerint Margot (Mackenzie Davis), az amerikai asztrofizikus és férje, Sam (Rupert Friend) Magyarországra, a férfi régi családi otthonába költözik abban a reményben, hogy Margot felépülhet a munkahelyi stressz okozta összeomlásából. A régi szokások persze nehezen kopnak ki.

A terv, miszerint majd a magyar vidéken lovakkal időt töltve Margot egyenesbe jön, a nő számára nem tűnik ideálisnak, hiszen ő még a saját születésnapi vacsoráját is kihagyja, hogy inkább a budapesti Csillagvizsgálóba menjen. A negyvenes éveiben járó nő – akiről kiderül, hogy a múltban depresszióval küzdött – hirtelen megvilágosodást él át a Marson tapasztalható vízhiánnyal és a mágneses mező hiányával kapcsolatban. Mintha transzban lenne, előveszi régi jegyzetfüzetét és a témához kapcsolódó egyenleteit, majd kora hajnalban e-mailt küld forradalmi elméletéről egy régi ismerősének, aki azóta már a NASA-nál dolgozik. 

Eközben férje szeretné, hogy kicsit eltávolodjanak ettől a mentálisan megterhelő világtól, ami a rengeteg problémát okozta a felesége számára, ám a kettejük közötti feszültség egyre csak fokozódik. Amikor pedig egy baráti társasággal az ausztriai hegyekbe mennek kirándulni, Margot nyomtalanul eltűnik. A hatóságok halottnak nyilvánítják, ám két hónap múlva a saját búcsúztatóján felbukkan: amnéziában szenved, és nagyon furcsán viselkedik. Mindenáron meg akarja semmisíteni a Marssal kapcsolatos jegyzetfüzetét. Sam irtóra próbálkozik: szeretne alkalmazkodni ehhez a szinte teljesen új emberhez, ám váratlan – és olykor meglehetősen bizarr – fordulatok sora vár rá. 

Horvát Lili a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című előző filmjével elég magasra tette a lécet, ugyanis az író-rendező abban az alkotásban képes volt olyan tökéletesen visszaadni a film nyelvén a viszonzatlan szerelem fájdalmát, hogy főhőse, Márta szenvedését a saját hátunkon futkosva érezhettük. Eltűnődtünk rajta, hogy egy crush vajon mennyire az ő fejében létezik, és mi a valóság belőle, ez a kérdés pedig külön izgalmat adott a narratívához.

A rendező pedig egy nagy adag misztikummal bolondítja meg ezt a haldoklást: sci-fi elemeket kever bele, és a cselekményt az első jelenettől az utolsóig átjárja a vörös bolygó. Nem tudjuk, mi történt Margot-val az eltűnése során, nem tudjuk, hogy mit fedezett fel és miért akarja megsemmisíteni a jegyzeteit.

A nagyszerű, megszokott sémákat áttörő forgatókönyv bőséges teret enged a nézőnek, hogy mérlegelje a Margot különös viselkedése mögött rejlő különféle teóriákat. A klasszikus zsánerfilmes elemekből – testrabló hasonmások, negyedik dimenzió, a Mars kolonizálását célzó szigorúan titkos katonai tervek, vagy épp a földön kívüli élet lehetősége – építkező filmet Horvát Lili egyedi atmoszférával ruházza fel. Kicsit Lars von Trier-féle Melankólia-szerű hangulattal átszőtt ez az érzet, köszönhetően Maly Róbert csodálatos operatőri munkájának és Keresztes Gábor zenéjének, bár utóbbi néhol már kicsit túltolja a suspense-t.

Eszünkbe juthat még a Jorgosz Lánthimosz rendezte A kegyelem fajtáinak második szegmense, amikor szintén egy tudós nőt, a tengerbiológus Lizt hiszik halottnak, majd később ő is előkerül. A görög mester Szegény párák című filmjének Bellája is hasonlóan elkerekedett szemekkel fedezi fel a világot, miután minden emlékét elvesztette. Sajnos azonban míg Lánthimosznak ott volt a mindenre képes Emma Stone, az androgün alkatú Mackenzie Davis noha visszaadja azt az idegenséget, amit a szerep kíván, de nem teszi átélhetővé azt. Nagy kár, hogy az eredetileg szerződtetett Greta Lee végül nem tudott Margot szerepébe bújni, mert izgalmas lett volna látni az ő megközelítését.

Rupert Friend viszont telitalálat: ahogy a film elején Sam még inkább tűnik türelmetlen, érzéketlen férjnek, aki ráerőlteti az akaratát instabil feleségére, úgy tudunk a játékidő előrehaladtával egyre inkább azonosulni és együtt reménykedni vele abban, hogy rendbe jöhet a házassága.

A titokzatosságra épít, ám ezúttal a központi rejtély nem kap feloldást. Eldöntetlensége teret ad a néző számára, hogy megdolgozzon kicsit az értelmezésért.

Fontos megjegyezni, hogy milyen hihetetlenül ritka manapság, hogy egy magyar rendező ilyen eredeti történetet legyen képes papírra vetni, majd végig is vinni – méghozzá nemzetközi sztárokkal, A listás filmfesztiválos világpremierrel.

A Jegyzeteim a Marsról lassú, szemlélődő film, amely ugyanúgy próbára teszi a néző rugalmasságát és empátiáját, mint ahogyan Margot és Sam próbálnak egymás felé közeledni. Margot egykori MIT-s kolléganője úgy fogalmaz: a tudományba mindig van visszaút, kiút nincs belőle. Valahogy így van a szerelemmel is.